Hűség, Bátorság,Kitartás!
megrendezték az „IGAZSÁG FELSZABADÍT” ellendemonstrációt, melynél a csordában lézengő zsidók sajnos nagyobb számmal voltak, mint ahányan a demonstrálók.
A fent nevezett rendezvényen a legkiszolgáltatottabbra, a leggyengébbre egy fiatal lányra támadt rá egy magából kivetkőzött vadember.
szokásos „átkot”: Az antiszemita magyarok….stb.stb. stb.
gondolok itt a keresztény halandókra. Ha igaz lenne, akkor ezen a felvonuláson miért nem védték meg azt a pár fiatalt, aki az igazságért, egyenlő bánásmódért, mert lándzsát törni saját hazájában? Hol voltak a „készenléti” pajzsos, gumilövedékes rendőrök, akik állítólag bennünket is szolgálnak és védenek?
ágával és barbarizmusával próbálja palástolni, mint minden zsidó, éljen az bárhol a földön.
„1999.augusztus 11 –én, a déli órákban ritka, kb. nyolcvanévente ismétlődő természeti jelenségnek lehettünk tanúi:a totális napfogyatkozásnak. Speciális kimondottan erre a célra készített szemüvegen keresztül kitűnően megfigyelhettük, amint a Hold eltakarja a Napot, s ezáltal nappali sötétség borult a földgolyó érintett részeire, köztük Hazánk egy sávjára is….
Minden speciális szemüveg nélkül, szabad szemmel is jól látható azonban egy belső, a fejekben évtizedek óta tartó napfogyatkozás. Mert csak erre vezethető vissza minden, ami a magyarsággal az utóbbi években történik. Ha valamikor a jövő magyar történésze visszatekint erre az időszakra, jogosan nevezheti azt a magyar lélek, a magyar tudat egyik legsötétebb korszakának. A totális belső napfogyatkozásnak…
Már az sem érdekel bennünket, hogy csak és kizárólag rabszolgáknak kellünk. Mi valahogy szeretünk rabszolgák lenni. Tátott szájjal bámuljuk és utánozzuk a nyugati világ megannyi vívmányát, fővárosunk hirtelen világvárossá nőtte ki magát: a bűnözés és a mocsok világvárosává, hála a szavazópolgárok bizalmát évek óta töretlenül élvező, családját tekintve, marxista-liberális összetartozást demonstráló főpolgármesterünk* ténykedésének. Tele szájjal habzsoljuk a nyugati kultúra termékeit a gomba módra szaporodó, gyomorémelyítő McDonald’s-okban és két Coca – Cola között drukkolunk a börtönből bravúrosan megszökött „Whiskys rablónak”, aki köztudomásúan jó fej, mer úriemberként virágcsokrokat küldött az általa kirabolt bankok női alkalmazottainak…És ha még időnkből telik, szívesen szervezünk egy kis gyűjtést valamelyik éppen futó tévésorozat szegény szereplőinek is…elvégre emberek vagyunk.
Egy ismerősöm nemrég örömmel újságolta, hogy Orbán Viktor kezdeményezésének köszönhetően a Nemzeti Múzeumból visszakerül a Szent Korona az Országházba, s ezáltal végre helyreáll a magyar alkotmányosság.(?)** Talán jobb lenne még várni egy kicsit ezzel az átszállítással, legalább addig, amíg a magyar Országgyűlés nem csirkefogók és tolvajok gyülekezőhelye lesz. Különben könnyen előfordulhat, hogy az erkölcsiességükről elhíresült jelenlegi honatyáink közül néhányan nem tudnak ellenállni a kísértésnek. Ha belegondolunk, hogy az SZDSZ rokonságához tartozó egyik kiváló történelmi személyiségünk – név szerint Kun Béla – 1919 –ben egy osztrák illetőségű hitsorsos régiségkereskedővel alkudozott a Korona eladásáról, akkor az utódoktól sem várhatunk semmi jót. Jobb, ha egyelőre megmarad a Korona a múzeumban, ott legalább is biztonságban van. Mert, képzeljük el, hogy megismétlődik az a 
szégyenteljes dolog, mikor 1945 – ben Himler Márton (vajon ki nem ismerné ezt a nevet?), a magyar hazafiak és későbbi mártírok fejvadásza Szent István koronájának a közelébe került,miután kínvallatással megtudta annak rejtekhelyét. Ünnepélyesen összetereltette az immár fogolynak számító magyar politikusokat és megkérdezte tőlük: „Ugye, az a magyar király, akinek a fején van a korona?”Mivel választ nem kapott, nyugodt egyszerűséggel fejére helyezte a szent ereklyét és megelégedett mosollyal közölte a megdermedt foglyokkal: „Akkor én vagyok a magyar király!” Hát jó lenne végre felébredni, hisz Kun Béla és Himler Márton utódai ülnek – a magyarság nagy örömére – majd minden fontos helyen ebben a napfogyatkozott országban. És ennek meglátásához szintén nem szükséges speciális szemüveg!
De mi magyarok valahogy sosem hallgatunk jeles Kasszandráinkra. Istóczy Győzőt kiröhögtük és hagytuk, 
hogy egyedül, mindenkitől elhagyatva, a koldustarisznyáig kitartva vívja harcát a magyarságért. Pedig ő már akkor meglátta a problémák gyökerét, amikor még könnyen lehetett volna változtatni a sorsunkon. De mi már akkor is inkább hajbókoltunk a nemrég beosont idegenek előtt és gyorsan kitöröltük emlékezetünkből Solymosi Eszter nevét. És nem hallgattunk utána sem senkire, aki elénk tárta a valóságot. Nem hallgattunk sem Bartha Miklósra, sem Tormay Cecilere vagy Milotay Istvánra. De még Prohászka Ottokárra sem (Szobrának ledöntőjéből bezzeg költőfejedelmet engedtünk csinálni***). Hagytuk őket sorra eltiporni, lehetetlenné tenni, napjainkban pedig agyonhallgatni. Helyettük másokat, a magyarság megrögzött ellenségeit emeltük mindig magunk fölé, vezetőnek. Meg is hálálták sorra, úgy mint Károlyi Mihály vagy Kun Béla 1918-19 –ben, vagy utódaik, amikor csak tehették. De mi mégsem tanultunk semmiből. Trianon csak a logikus következménye lett a sokkal korábban elkezdődött – és bűnös közönnyel eltűrt - országhódításnak.
És hiába ordítoztak torkaszakadtából a Nemzet valódi apostolai a két háború között. Düket fülekre találtak, s ma már csak néhány megszállott őrzi emléküket, a magyarság nagy szégyenére. Helyettük olyanokat emeltünk irodalmunk piedesztáljára****, akiknek a magyarsághoz semmi közük nem volt, csupán nyelvünket beszélték és rondították a maguk jól ismert stílusában. Manapság mégis ők képezik XX – ik századi irodalomtörténetünk jelentős részét és a magyar diákok az ő műveiken keresztül ismerkednek az irodalommal*****. Vajon hányan ismerik a mai Magyarországon a valódi magyar sorskérdéseket feltevő íróink vagy a valódi magyar fájdalmat****** megéneklő költőink neveit? Vajon ki hallott már Sajó Sándorról vagy Papp-Váry-Elemérnéről? De hányan ismerhetik vajon Erdélyi József vagy Sértő Kálmán megcsonkítatlan
életművét? Volt idő még ebben az országban, hogy még Petőfiből és Adyból is valami kommunista előfutárt fabrikáltak jólismert szakemberek. És mi ehhez is jó képet vágtunk.
De ahhoz is szívélyesen asszisztáltunk, hogy egy törpe csőcselék 1945 után cirkuszi mutatványba illően írtsa nemzetünk legjobbjait. Néztük, nézdegéltük, hogy célba lövöldözzenek több magyar miniszterelnökre, politikusra, katonára, íróra, vagy kötéllel fojtsák meg azokat, akiknek volt bátorságuk szembeszállni úgy a bolsevizmus szörnyetegével, mint a zsidó gyökerű világhódítással. A magyar közönynek köszönhetően ezen mártírjaink a köztudatban még ma is úgy szerepelnek, mint tömeggyilkos gazemberek. (A valódi gyilkosok pedig – hála ugyanennek a közönynek – ma már mint szalonképes úriemberek lopják ki a szemünket) Látva ezt a magyar közönyt, az országot megkaparintó csőcselék szinte vérszemet kapott és nemsokkal később már attól sem riadt vissza, hogy deviza csempészés vádjával bíróság elé állíttassa az utolsó valódi magyar egyházi kiválóságot, Mindszenthy József hercegprímást. És mi készségesen elhittük a vádakat, sőt kemény büntetést követeltünk kórusban. Közben majdnem mindannyian partizánokká váltunk, amin még maga Rákosi – Róth elvtárs is igen elcsodálkozott és megjegyezte: ”ha valóban ennyi magyar partizán lett volna, akkor az ország felszabadításához nem lett volna szükség a testvéri szovjet csapatokra.” Vajon milyen fokú lehetett már akkor ez a belső magyar napfogyatkozás?
Aztán jött 1956, a maga csodálatos, szinte hihetetlen októberével, hogy utána még nagyobb sötétség boruljon erre a népre. A Kádár – korszak évtizedei még elevenen élnek az emberek emlékezetében. Tudjuk, ki mit csinált 1956 – ban és azt is tudjuk, hogy ki mit csinált utána. Csönd volt itt és lapulás. Sőt kollaboráció a javából, amiről tonna számra vannak bizonyítékok. Ennek ellenére manapság annyi 56 – os szédeleg a különböző, gombamód szaporodó szervezetekben, hogy Rákosi után szabadon elmondhatjuk: ha ennyi szabadságharcos lett volna 56 – ban, az oroszokat az Uralig kergetjük! De a mennyezet akkor sem szakadt le, amikor a jól ismert társutasok, a kommunista csőcselék készséges kiszolgálói és a szocializmusnak hazudott agymosás futatott haszonélvezői (írók és miegyebek) mára radikális nemzeti gondolkodóként oktatják ki azokat, akinek sem akkor, sem pedig ma nem jutott semmiből. Mert becsületesek voltak és maradtak. Pedig elég lenne utána nézni, hogy mondjuk mit csinált vagy mit írt X úr, vagy Y úr ezelőtt 15 vagy 25 évvel. De mi erre sem vagyunk már kíváncsiak, sőt legszívesebben letaglóznánk azon honfitársainkat, akik úgymond a kákán is csomót keresnek és továbbra i azok bűvöletében élünk, akik már számtalanszor becsaptak bennünket. Hát ezért nem volt és egyhamar nem is lesz itt valódi rendszerváltozás.
1945 és 1989 között a valódi magyar érdek megvédését és hangoztatását a nemzeti emigráció szellemi nagyságai vállalták magukra és ezt a feladatot a körülményekhez mérten becsületesen, teljesítették is. Nézetkülönbségektől függetlenül olyan nevek fémjelezték ezt a sziszifuszi munkát, mint Nyírő József, Padányi Viktor, Wass Albert, Málnási Ödön, Vágó Pál, Nyisztor Zoltán, Szitnyai Zoltán, Marschalkó Lajos, Fiala Ferenc, Alföldi Géza, Újlaki Miklós, Major Tibor, Dömötör Tibor, Fáy Ferenc, Kannás Alajos, Zas 
Lóránt******* írók, szerkesztők és költők, a néhány hete elhunyt Szeleczky Zita, aki évtizedeken keresztül a magyar költészet gyöngyszemeit tolmácsolta a hontalqn magyarságnak, vagy Fabó László kiadó, akinek köszönhetően számtalan, ma már nélkülözhetetlen forrásmunkának számító könyv kerülhetett az olvasók kezébe, hogy csak a nevesebbeket említsük. Mellettük és mögöttük a magyar szellem számtalan névtelen napszámosa is felbecsülhetetlen érdemeket szerzett magának. Ennek bizonyítására szintén tonnaszámra van hozzáférhető anyag. Vajon hányan ismerik manapság Magyarországon ezeket a neveket és főleg műveiket? De 1989 után a hazai belső emigrációból is színre léphetett végre jó néhány hitelképes, bátor ember, akik nem ismertek megalkuvást, ha a magyar igazság megvédése volt a tét és nem adták el lelküket egy tál lencséért soha. …
Azt meg már talán megkérdezni is eretnekség, hogy a legjobban futtatott „nemzeti sajtótermékekben” vajon miért kimondottan zsidók irogatják a zsidósággal kapcsolatos cikkeket és miért csak ők számítanak szakértőnek ebben a kérdésben?
… a magyarság (és a világbank) nagy örömére végre újra „nemzeti kormányunk” van, …Mintha ezen múlna a magyar alkotmányosság helyreállításának ügye. Talán még királyt is csinálunk újra valakiből. Persze valami szalonképeset, modernet, akit külföld elfogad. Nem kellene véletlenül felkérni mondjuk Soros Györgyöt? Biztos elvállalná. Mekkora itt már a sötétség jóemberek?
Majd akkor beszélhetünk újra nemzeti kormányról, ha a magyar mártírok (nem hétpróbás kommunisták!) újratemetése az első kormányrendeletek között szerepel. Ugyanúgy, mint a belső nemzetellenes elemek nyílt megnevezése, bűneik feltárása és örökre szóló kiközösítésük a közéletből. Addig minden csak ámítás. …mi, akik ebbe az éjbe születtünk bele, vajon mit csináljunk? Várjuk meg, hogy egy rezervátumnyi területre tereljenek bennünket a saját hazánkban, turisztikai látványosságnak? Mert, hogy lassan, de biztosan ezen az úton haladunk, annak meglátásához már szintén nem kell speciális szemüveg. A csillagok már változnak felettünk épp elégszer. Hol vörösek voltak, hol meg sárgák. Legtöbbször pedig sárga-vörösek. Jó lenne végre, ha Magyarország fölött csak egy csillag ragyogna: a magyarok csillaga!
1999. augusztus 11 –én néhány perc sötétség után újra kivilágosodott. Vajon mikor fog végre a magyar fejekben is kivilágosodni, mikor fogunk végre önámítás helyett önvizsgálatot tartani, hogy szétválaszthassuk a konkolytól a búzát, és végre felismerhessük, hogy ki képviseli itt a valódi magyar érdeket?”
Budapest, 2012. január 17./Szálka
Forrás: Összetartás 1999. október (1. szám) Dortmund. Dobszay Károly: „Napfogyatkozás” című írásának rövidített változata
*A cikk írója itt még Demszkyre utal, de nem különbözik ebben sokban utódja sem
**Melyben az „erkölcsi tisztaságot”, feddhetetlenséget bizonyítván, éppen most derült ki, hogy a köztársasági elnök (Schmidt Pál) talán nem a legtisztességesebb módon jutott a Dr. címhez.(Szálka)
***Faludy György- hazatelepülve kihasználta vénséges zsidó természetét, és bérelt önkormányzati lakásban „nyomorgott”, elvéve azt, a ténylegesen rászorulók elől.
****Nagyfokú erkölcsi megbecsülés
*****Talán fiataljaink ezért is utálnak annyira olvasni napjainkban, mert az „idegen tollvonások” nem a magyar eszményiséget képviseli (Szálka)
****** ez nem azonos az erőszakosan beléjük tuszkolni kívánt holokauszttal, mely egy törpe nép - (faj) csoport története (Szálka)
*******Szerintem csak véletlenül maradhatott ki a felsorolásból Henney Árpád (Szálka)
Újabb és újabb ötletekkel áll elő a Duna - parti „nagycirkusz”, hogy lehúzza az utolsó bőrt is azokról az autó tulajdonosokról, akik vért izzadva még ki tudják nyögni a havi többszörösére emelkedett banki részleteket!
Végre tudomásul kellene venni, hogy a gépkocsi tulajdonosok többsége, nem a semmirekellők táborából való, hanem a nap, mint nap munkába járókból. Tessék csak megnézni a gépjármű park állományát. Átlag 12 –14 éves matuzsálemek pufognak az utjainkon benne festők, kőművesek, asztalosok, iparosok. Az a néhányszáz tízmillió forint körüli újabb autók tulajdonosairól, most had ne alkossak véleményt!
Az autó nélküli társadalom is megszenvedi az örökös olajszármazék áremelést, a magasba szökő élelmiszer és energia árakban, de mit szóljanak az autósok, akik kétszer, háromszor fizetik meg mindezt! Kötelező biztosítás, biztosítási matrica díj, közlekedés felügyeleti díj, vizsga költség, átírási díj, eredetiség vizsgálat, autópálya díj, parkolási díj…stb., és most itt a legújabb bőrnyúzó illeték:, az úgynevezett „baleseti adó”!
De, mi is ez az újabb szörnyszülemény tulajdonképpen? Az Országgyűlés 2011. november 21 – én fogadta el „A népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. Törvény (Neta tv.)" kiegészítéseként a „baleseti adó” bevezetésére vonatkozó törvényi szabályozást. A törvényjavaslat indoklása szerint az egészségügy forrásainak bővítése érdekében került sor eme újabb adótípus bevezetésére.
Csak tudnám mi köze van az egészségügyi forrásbővítésnek a kötelező gépjármű felelősség biztosításhoz (továbbiakban: KGFB)?
Első neki futásra megállapíthatjuk: SEMMI! Minden szempontból megállapíthatjuk, hogy egy diszkriminatív és alkotmányellenes döntésről van szó. Miért?
1./Diszkriminatív, mert csak az autótulajdonosokat érinti. 2./ Alkotmányellenes, mert a társadalom terheit az állam minden polgárának egyformán kell (ene) viselnie!
A legújabb bőrnyúzás egy fiktív kitaláció, megalapozottság és jogszerű háttér hiányával, valamint pénzbeszedés, szolgáltatás nélkül. Az adót megfizetők talán jobb, színvonalasabb egészségügyi ellátásban részesülnek ezután? Szó sincs róla! A baleseti adó bevezetése csupán azt a célt szolgálja, hogy a zsíros fazekat fél karéjban körbeülők még többet tegyenek zsebre elszámolatlanul.
Kérdem én; miért nem vezetik be, például a Paraszolvencia (csúszópénz, „hálapénz”) utáni adózást?! Az orvosok megszámolatlanul – és pofátlanul - nyúlják le a munkától megfáradt, betegségtől amúgy is meggyötört emberek összekuporgatott garasait. A parlament, az adóhatóság szemet huny az évenként legalább nyolc – tízmilliárdos adózatlan „zsebpénz” felett! Bevezethető lehet a „Roma adó”, hiszen évtizedek óta több tízmilliárdos „Felzárkóztatási” támogatást pocsékoltak el, a felzárkózás legkisebb nyoma nélkül az érdekeltek! Így legalább valami visszatérülne, az elkótyavetyélt milliókból. Van még tippem a „Zsidó adó” bevezetésére is, mely réteg a létszámához viszonyítva évenként jó nagy karéjt hasít le az ország javaiból- megalapozatlanul. Vagy – e két réteg kiváltságokat élvez a talán? Csak a támogatásokra, illetve a lassan 70 évnyi jóvátételre van joguk, a közteherviselés nem kötelességük? Lehet a rasszizmus, vagy antiszemitizmus vádját harsogni, de ettől még nem veszítik el igazságtartalmukat a leírtak.
De térjünk vissza a bőrnyúzó adóhoz. Jelenleg még többségi kormányzatként – sok esetben diktatórikus módszerekkel -, uralkodó bandérium nem is titkolta a törvény megalkotásakor annak diszkriminatív jellegét, hiszen köntörfalazás nélkül határozta meg, hogy a KGFB az adóalap és annak 30% - a (!) a „baleseti adó”.
Ezek után már csak az a kérdés, hogy a sok pihentagyú népnyúzó mikor veti ki a „kanyaradót” , vagy a „járda használati díjat”? Ha bár erről az utóbbiról már vannak híreim:
Legújabb értesüléseim szerint a „Járdaadó” már készülőben van. Orbánc Vigyor bejelentette, hogy amint az autósok leteszik autóikat – mert nem tudják befizetni a rájuk, kirótt terheket -, gyalogossá válnak és akkor ideje lesz a „járdaadó” azonnali bevezetésének!
Ezt már nem kellene megvárni….! – és ezt nem szilveszteri tréfaként írom!
Budapest, 2011. december 31./Szálka
Józan paraszti ésszel gondolkodtam a minap azon, mi lehet az oka édes hazánkban, a nagy liberalistaközeg és cigány „barátságnak”. Így idézőjelbe téve, mert ugyan a liberálisok torkuk szakadtából harsogják a roma egyenjogakat (sic), addig a védencek hallgatnak.
Azontúl, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy a kegyelt nép csak politikai célból, - a Magyar – cigány ellentét kiélezése miatt – helyezi előtérbe a cigány kisebbség problémáit, mi az, ami közös, vagy ellentétes bennük?
A legszembe tűnőbb azonosságuk az, hogy nem tudnak és nem is akarnak beilleszkedni a társadalom gépezetébe.
Mindkét réteg – mondhatnám: faj -, kiváltságokra törekszik és feltűnőségi viszketegségben szenved.
Erőszakosak, csak más – más módon. Míg a romák fizikálisan, tettlegesen és nyilvánosan brutálisak, addig a mózesi atyafiak simulékonyak, majd alattomosan hátba támadók!
Van még egy dolog, ami szemet szúr azonosságukban: Hazátlanok! Az egész világban szétszórtan élnek. Köztudomású: sehol sem kedvelik őket. Így volt ez a múltban és így lesz a jövőben is. Ezek a rasszok méltatlanok arra, hogy a világ emberisége befogadja őket. Ha szélsőséges lennék azt írtam volna: …hogy a világ népei emberszámba vegyék őket. De, nem ezt írtam (nem is tudom miért….?)!
„Józan paraszti ésszel…” kezdtem a mondandómat. Így igaz: se nem politológus, se nem politikus, se egy pártnak a tagja nem vagyok csak az „utca hangja”. S az utca hangja mindig a többség álláspontját képviseli. Mert az utcán van a nép, aki a hazát nemzetté teszi. A józan paraszti ésszel gondolkodókat nem lehet beetetni sem balról, sem jobbról, mert ők gondolkodnak, éreznek magyarként. Elbutíthatatlanok!
A beilleszkedés egyik fentebb említett népcsoportnak sem az erőssége, s ezt megtehetik, mert a kormánykeréknél ülőknek így a legkényelmesebb.
Egyszerű, hétköznapi esetek is bizonyítják, hogy nem kulturált emberek közé valók. Üzletekben, orvosi rendelőkben, benzinkutaknál …..előre csörtetnek nagy pofával és pofátlanul cigányaink, mert ha szólna bárki nekik, agyon vernék, leszúrnák, megerőszakolnák - van rá példa bőven. A fürtösök meg óbégathat, táncolhat a Metró szerelvényein, rájuk nem vonatkozik az „Énekelni tilos”! Sőt, a „vidám vasárnapi” röhejes extázisba fúló előadás sorozatukat már – már „Történelmi egyházzá” sikerült magasztalniuk. Igaz, ez nem jött össze „papíron”, azért lenyúlják a költségvetési támogatást rendesen, mint közhasznú társaság, habár én inkább „Közhaszontalan Trágárság” néven illetném őket!
Roma felzárkóztatás címén az évek folyamán több százmillió (milliárd) forinttal megrövidítik az államkasszát, vagyis a mi zsebünket. Aztán van látszatja? Nincs! De néhány liberális társadalmi csoportosulás, aki felvállalja az ügyüket, jól megzsírosodik rajtu(n)k.
A törpe kisebbség pedig beleszól ha kell, ha nem mindenbe! Olyan minden lében két kanál Kft.!
Vegyük csak a legutóbbi esetet: Mi köze van egy egyházi szervezetnek ahhoz, hogy ki az Új Színház igazgatója? Vélemény: semmi köze hozzá! Egyházi szempontból inkább akkor kellett volna hallatni hangjukat, amikor a Nemzeti Színház obszcén színházzá lett! Ja, az nem baj. Inkább örvendetes szemszögükből nézve, hiszen elveszítette nemzeti mivoltát ismét egy intézményünk!
Fentebb direkt kihagytam az azonossági felsorolásból az „élősködők” kifejezést, mert zárszónak hagytam.
Itt a Magyarság hangja – Hunhang - kiálltja világgá a magyar fájdalmat, a Nemzet fájdalmát, hogy: kifosztva, elárulva, koldusbotra juttatva és terrorizálva éljük napjaink! S nem az a legnagyobb baj, hogy két népség bűnbandaként garázdálkodik hazánkban, hanem az, hogy ezt hagyják!
„A magyarnak mindenkor is most is legnagyobb ellensége, - a magyar.”
(Gróf Széchenyi István)
Budapest, 2011. november 2./Szálka
Nyílt levél a Fegyveres és Rendvédelmi Szervek Hivatásos Tagjainak!
„Kaptam, küldöm” kísérőszöveggel kaptam egy e-mailt, gondolom több ezer honfitársammal egyetemben, mely a rendvédelmi dolgozók sirámait, javaslatait sorolja fel, apellálva a magyar elkeseredett néptömegek együttérzésére. Csakhogy….
Mielőtt bármit is leírnék, le kell szögeznem a hivatkozott üzenetben rögzítettek némely gondolatával egyetértek, és itt folytatom előzőleg félbe hagyott mondatomat; Csakhogy a közszemlére tett levél nagyon egyoldalúra sikeredett.
A levél első része olyan közhelyeket sorol fel, amit már százszor leírtak különféle fórumokban és elbeszélgettek róla a képi megjelenítésű médiákban. Vagyis jelentés a mai társadalmi helyzetről és annak kiváltó okairól. Ennek ellenére nem történt, nem történik semmi. Továbbra is a szakadék szélén táncol az ország és népe, azaz a Nemzet!
A rendvédelmi dolgozók üzenetének hivatkozott része igyekszik saját oldalára állítani a megkeseredett magyarságot. A puhítás után aztán saját „sanyarú” helyzetének ecsetelésébe fog: „illetményalapunk ötödik éve nem emelkedett egy fillérrel sem.” !
Elmondom: más köztisztviselők, közalkalmazottak sem vannak jobb helyzetben. Ott már évek óta az elvonások tendenciája mutatkozik (jó magam is érintett vagyok!). Aztán ezzel folytatódik figyelemfelkeltésük: „A "csodálatos" egykulcsos jövedelemadó…. a "mezei" tűzoltó, rendőr, börtönőr, katona és vámos, szinte kivétel nélkül, több ezer forinttal járt rosszabbul,…”
Itt ugyan megint csak magukra gondolnak (ugyanúgy, mint ahogy a kifogásolt kormánypárt teszi) a megfogalmazás szerint, de - enyhén szólva - csak féligazságot tartalmaz. Korábban már jeleztem, hogy köztisztviselőként szenvedem én is a gazdasági válságot, nem vagyok vezető beosztásban, mégis a legtöbb munkatársammal egyetemben kismértékben emelkedett a jövedelmem. Tehát nem valós az a megállapítás, hogy „…szinte kivétel nélkül…” rosszabbul jártak az alacsonyabb kategóriába tartozó beosztottak, mert önök rendvédelmisek is a közalkalmazotti szférához tartoznak!
A „…a társadalmi igazságosság…” alatt leírtak egyenesen megdöbbentőek számomra. Egyik utólsó szalmaszálként írják: „…most el kívánják venni az utolsó megmaradt kedvezményünket a szolgálati nyugdíjrendszerét.”
Kérdésem: Miért járt ez plusz „szolgáltatás” egyáltalán Önöknek, rendvédelmiseknek? Mennyivel többet tesznek le az asztalra például, mint egy orvos? Nekik sincs korkedvezményük a nyugdíjidejük megállapításánál, azért mert naponta, hetente több ezer életet mentenek meg! Vagy az a parasztember, aki nap, mint nap szombat és vasárnap is hajnaltól reggelig azért robotol, hogy enni adjon az országnak, ne haljon éhen az városi ember sem, köztük a rendvédelmisek…
Miért járna korkedvezmény annak a rendvédelmi dolgozónak, aki ugyanúgy benn ül az irodában naphosszat, mint akár én és a többszázezer közalkalmazott? De, ha jár a korkedvezmény; akkor járjon mindenkinek kivétel nélkül, vagy ne kapja meg senki! Minden dolgozó, magyar ember egyformán tesz azért, hogy előrébb jusson az ország, és itt a DOLGOZÓN van a hangsúly, nem a „heréken”! Vannak az országban nem is kevesen, akik 40 – 50 év munkaviszony után sem tudnak elmenni nyugdíjba, önök pedig 40 évesen szándékoznak továbbra is nyugdíjba vonulni, hogy az Önök szavával éljek „Mi, adófizető állampolgárok foglalkoztatjuk és fizetjük - nem is túl rosszul-
Önöket.” Vagyis a mindenéből kifosztott magyarság keserves adóforintjaiból kívánnak 40 évesen nyugdíjasként élősködni, hogy aztán többségük ilyen-olyan vállalkozásban tovább dolgozzon.
Természetesen azok a nyugdíjasok, akik végigdolgozták egész életüket, nem az „élősködők” csoportjához tartoznak. Ők megbecsült honfitársaink, akik megérdemelten töltik pihenésüket a jól végzett munka után! Amennyiben a rendvédelemben dolgozók nyugdíjazása nem különbözik a többségtől, az nagymértékben javítja a társadalmi igazságosságot!
Különös megfogalmazás következik a levélben: „..lemondani számtalan alkotmányos jogunkról,…” Mennyivel több alkotmányos jogról kellene lemondaniuk a rendvédelmi és fegyveres testület dolgozóinak, mint mondjuk az egyszerű halandónak? Semmivel!
Egyik legfontosabb alkotmányos jog a munkához való jog, melyhez sajnálatos módon már többszázezren nem jutnak hozzá, pedig le sem mondtak e jogról!! Önök elégedetlenkedőknek pedig van munkahelyük, bérük, tető a fejük felett…! Kissé önzőek vagyunk rendvédelmi „urak”!
„Önök a 2/3-ados mámorban…” - írják figyelemfelkeltő hangsúllyal. Nos, szabadna érdeklődnöm; nem véletlenül pont Önök voltak azok, akik erre lehetőséget adtak a FIDESZ – nek? Bizonyos vagyok abban a rendvédelmisek többségében, a jelenlegi kormánypártra szavaztak. Hát, megkapták! Most akkor fogadják el a párt törekvéseit és döntéseit is!
Nem én szavaztam rájuk (az Mszp –re sem!).
„Fegyveres (!!!)” – ordítanak a felkiáltó jelek, soraik között! Na, és akkor mi van! A nemzeti radikális jobboldal ismeri az Önök fegyvereit 2006 – óta folyamatosan! Nem csak a gáz sprayt, vízágyukat, de megismerhette a gumibotot, a viperát és a gumilövedéket is!
Rossz oldalra álltak akkor és most, sajnáltatni akarják magukat és szolidaritást várnak el? Hát NEM!
Egyék meg azt, amit főztek! Dolgozzanak úgy és annyiért, mint a többi közalkalmazott és ugyanazokkal a nyugdíjjogosultsággal rendelkezzenek, mint az átlagemberek. Önök sem különbek!
Ez az igazi társadalmi igazságosság!
Budapest, 2011. május 31./Szálka
A hivatkozott, és „kivesézett” „Fegyveres és Rendvédelmi Szervek Hivatásos Állományú Tagjainak üzenete Magyarország Kormányának, kormánypárti képviselőinek” IDEKATTINTVA olvasható!
Már annak idején is nagy kérdőjellel fogadtam Alföldi Róbert kinevezését a Nemzeti Színház élére. Működése óta, 2008. július 1-jétől bebizonyosodott, hogy nem tévedtem. Egy ilyen - számomra közönséges - ember nem az ország első színházának a vezetésére való.
Már az egyetemen eltöltött évei alatt körülötte pezsgő botrányok (pl: tanítványaival való bizonyos kapcsolatainak valós, vagy nem valós történései) sem tették indokolttá, hogy szóba jöhessen egy ilyen pozíció kiosztásánál. A ténykedése alatt számtalan, obszcén, trágár, pornográfia határát súroló és katolikus ellenes színmű (János vitéz, Jég, Disznótor…stb. ) került bemutatásra, vagy éppen botrányos kiállítás, mint „művészi ábrázolás”, és akkor még nem beszéltünk a nyitányról, az Ember Tragédiája színpadra viteléről, ami egyenesen visszataszítóra sikeredett. Amiből aztán így utólag ki is robbantotta legújabb botrányát.
Alföldi május 20-án tartott nyilvános sajtótájékoztatót a Nemzeti Színház elmúlt egy évéről, ahol a „Nemzeti 1” internetes televízió munkatársa, Sinkovits Szilvia megkérdezte tőle: nem gondolja - e, hogy le kellene mondania azok után, hogy Nagy József műveit "ilyen provokatív és megosztó módon" vitte színpadra. Az színház igazgató határozottan „nem” –el, felelt.
A hallgatóság közül valaki erre a riporter felé mormogott egy megjegyzést, hogy egyáltalán látta – e a kérdéses darabot, mire az őszintén bevallott, hogy nem. "Akkor miről beszélgetünk?" – szólt közbe ezek után Alföldi Róbert is.
A talpraesett riporter erre kijelentette, látta viszont Az ember tragédiájából az "orális jelenetet". És kíváncsi, hogy: "Ön ezt egy 12 évessel megnézetné?" "Meg bizony" - válaszolt Alföldi, majd hozzátette: "Önnek pedig kívánok ilyen orális szexet, innentől kezdve egész életében". (A felvételt itt megnézheti, a botrányos rész 5:00-nél kezdődik.)
A színigazgató közönséges megnyilvánulásáról most nem kívánok fejtegetésekbe bocsátkozni, csak tényszerűen megállapítom, hogy ezek után, feltételezem alapja volt, - a korábban említett - egyetemi botrányának, vagy éppen a 12 – 13 éven át tartó melegségben úszó operett színésszel való kapcsolatának.
Az ilyen kinyilatkozás kultúremberek között beteges gondolkodásra utal. A beteges gondolkodás pedig, beteges tettekre sarkall. Csak remélni lehet, hogy egy percig sem tűrik meg tovább a magyarság színpadán, ezt az lényt, aki színműveivel, megnyilvánulásaival többet árt, mint használ a magyar színházi életnek!
Alföldi Róbert ténykedését ÖN IS megítélheti, ha leadja szavazatát a honlapomon (alul a bal alsó sarok) SZAVAZÁS megtételével.
Budapest, 2011. május 25./Szálka
*Obszcén: illemtelen, szeméremsértő, trágár,
Sajnálatos módon az űgytől nem került "melegebb" helyzetbe Robi-bűbáj! A miniszter uracska,magához rendelte, majd: ejnye-ejnye "Robicicus" fenyegetéssel hazaküldte az Obszcén színház vezérigazgatóját, Alföldi Róbertet. (2011.05.28./Szálka)
Az egészséges, erőszakmentes nacionalizmusra 1, nacionalista szemléletre szükség van. A nacionalizmus nem rasszizmus 2, nem antiszemitizmus 3 és nem is sovinizmus 4. A nacionalizmus, illetve a nacionalista egyén saját hazáját, népfaját, hitét, kultúráját, történelmét és eszméjét helyezi előtérbe a szülőföldjén lakó, más nemzetek fiainak érdekszemléletével. Ez a természetes, ennek így kell lennie!
Hazánkban, a kisebbségben élő népcsoportok legyenek azok csehek, szlovákok, szerbek, horvátok, németajkúak vagy más kisebbséghez tartozók, békésen élhetik életüket. Saját önkormányzattal, kulturálisközponttal, közigazgatási szervekkel és esetleg rájuk jellemző hitélettel is rendelkeznek, melyek együttműködve a magyar felettes szervekkel biztosítják számukra az egyenjogúságot.
Használhatják saját nyelvüket, saját nyelven írott könyveiket, kiadványaikat. Az itt élők, ahol igénylik, feltüntethetik több nyelven a helység és utca neveket. Iskolákat tarthatnak fenn, gyakorolhatják hitüket, s mind ezt saját nyelven. Nem éri őket bántódás! Egyetlen egy a fontos: Illeszkedjenek be a társadalomba, fogadják el a befogadó ország törvényeit, szokásait és ne igyekezzenek az ősi magyar történelmet, hitet, társadalmi békét tönkretenni. Akik ezeknek, a normáknak megfelelnek, azok be tudnak illeszkedni – ha akarnak - a magyar élettérbe. Ellenben azok, akik ki akarják használni a békés népünk jó szándékát, türelmét, és visszaélnek azzal, azok ne számítsanak elnézésre, azokkal szemben nem leszünk toleránsak.
Minden olyan nemzetiség, kisebbség, legyen az bármely népcsoport, vagy annak tagja, akik a magyar életközösségét megzavarják politikailag, szellemiségileg, vagy bármi más módon, - a mindenkori törvény adata lehetőség keretein belül könyörtelenül le kell számolni, ha tetszik ez egyeseknek, hanem! Azok az elfajzott elemek, akik meggyalázzák népünket, hitünket és ócsárolják múltunkat, nemzeti jelképeinket és értékeinket, ne számítsanak könyörületességre. Az ilyeneknek semmi helyük az országunkban, semmi keresni valójuk ezen a szent földön, amelyért soha nem tettek semmit, csak a történelem vihara vetette őket ide. Mielőtt azonban a „zsidóérzékenyek” felszisszennének, vagy magukra ismernének, és divatos szóval; antiszemitát, rasszistát, fasisztát… stb. kiáltanának, leszögezem, hogy nemcsak a zsidóság keveredett ide a „történelem vihara” által, hanem például a kényszer áttelepítések és különböző határmódosítások, politikai menekültek, vagy éppen népszavazás (Sopron és környéke) miatt több más kisebbség is!
Akik csak élősködő parazitaként és/vagy bűnözőként kívánják „szolgálni” a nemzetet jobb, ha máshol keresnek maguknak táptalajt.
Mint fentebb is említettem szükség van a nacionalizmusra, a nacionalista szemléletre, mert csak ez védheti meg hazánkat a pusztulástól, az elgyökértelenedéstől (sic). Mely ország hagyja megölni múltját, ősiségét az előbb utóbb elveszti jelenét és jövőjére már nem is, gondolhat.
A távoli és közeli múltban számtalan eset bizonyítja, hogy hazánkban a belső ellenség aknamunkája folytán el kívánja pusztítani az ősi gyökereket. Gyalázva a magyar nép kultúráját, jogfolytonosságának jelképeit. Gondoljunk csak arra, amikor a Szent Koronát, avagy Szent István királyunk jobbját jöttment „horváthjánosok” ócsárolták. Amikor keresztény hitünkkel médiák „szórakoztak”. Ezeket, a szellemi gyilkosokat kell a nacionalizmusnak eltaposni.
Egy történelmi idézettel is alá kívánom támasztani a leírtakat:” Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal. Talleyrand válasza: - Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!”
Legalább ilyen kártékonyak a romboló, agresszív elemek is, akik a becsületes dolgozó emberek anyagi javaira spekulálnak, és nem átállnak életellenes bűncselekményekre is vetemedni, hogy megszerezzék a kiszemelt áldozatuk értékeit. Ezek a semmirekellők nevezzük őket; férgeknek, nemcsak az egyént, hanem a tárdalom összességét fenyegetik kártékonyságukkal. Ellenük minden eszközzel fel kell lépni.
Ezt a nacionalizmust fel kell vállalni, mert nacionalizmus nélkül szervezett, biztos alapokon nyugvó államot nem lehet teremteni, mert nélküle anarchia 5 lesz úrrá a nemzeten. A nacionalizmus szükséges része minden ország létének, de ebből nem következik az, hogy az országok ellenségesekké válnak egymás iránt.
Vegyük Németország, Olaszország és Magyarország példáját a II. világháború ideje alatt. Mind a három említett ország kifejezetten nacionalista eszméket hirdetett és mégis vállvetve harcoltak egymásért, míg a szövetséges hatalmak, már a világégés ideje alatt azon morfondíroztak, hogy kerülhetik el, az egymás elleni harcot, amikor majdan a koncokon marakodnak.
Ebből is kitűnik, hogy a nacionalizmus nem elválaszt, hanem összetart! A kötődést a közös mítoszok, történelem – ezeknek tudata, a területi egység, a közös nyelv és nem utolsó sorban a közös hit és világnézet, valamint az egységes ideológia tartja fenn. Egy nép, egy hit, egy haza!
A nacionalizmust nem lehet és nem is szabad – ahogy egyesek próbálják – államnacionalizmusra, területi nacionalizmusra, kultúrnacionalizmusra, illetve etnikai nacionalizmusra bontani. A valódi és kifogástalan nacionalizmus ezeknek összessége.
Nem lehet megengedni, hogy a nacionalizmusnak rossz szájízt adjanak egyes népfajok, etnikai kisebbségek azért, mert az érdekük úgy kívánja. Nemzetünknek célja az kell legyen, hogy a magyar identitású 6 nacionalista érzés, keresztény népünkben elhatalmasodjon, és szíve egyként dobogjon a magyar honért, mert csak így őrizhetjük meg hazánkat, és csak ezzel együtt válhatunk nemzetté. 7
Ha ez így lesz, nem kell szégyenkeznünk elődeink, hőseink, mártírjaink előtt, akik oly sok áldozatot hoztak ezért a szent földért!
Kitartunk!
Budapest, 2011. Szelek hava/április 22./Szálka
1/ Nacionalizmus: érzelmi kötődés hazája, családja, környezete, faluja, városa, megyéje, iránt (patriotizmus). Nemzetépítés folyamata, a közös nemzeti identitás megteremtésével.
2/ Rasszizmus: az emberek külsejében, etnikai származásában, vallásában megfigyelhető eltérések kiemelése, hozzárendelve morális, társadalmi vagy politikai különbségeket.
3/ Antiszemitizmus: zsidó ellenesség, zsidógyűlölet
4/ Sovinizmus: (előítéletekkel rendelkező) a népek között indulatot szító nemzeti előítélet.
5/ Anarchia: fejetlenség, szervezett hatalom és irányítás nélküli állapot
6/ (nemzeti) Identitás: nemzeti azonosság
7/ Nemzet: területi egység, közös nyelv, kultúra, értékrend és szokások. A közös mítoszok, legendák és történelem, valamint mindezek tudata jellemzi.
Cigaretta formájú rágógumi, gyerekpezsgő, műanyagkés, géppisztoly és egyéb fegyver arzenál, rulett és kockajáték, Kémkölykök és egyéb bóvli DVD. A felsorolt néhány dolog a legkisebbek gondolkodásának, viselkedésének morálromboló eszközei.
A következő lépcső a szórakoztató ipar írásos és képi megjelenítő szennytermékei. Televíziókban a bárgyú beszélgetés, és undorító valóság show tömkelege. Azután, hogy esténként se „maradjunk ki a jóból”, alulképzett színészek, alacsony színvonalú teljesítményeiben „gyönyörködhetünk”. A televízióadók igyekeznek a legvisszataszítóbb látványokkal fűszerezett produkciókkal megnyerni a közönséget maguknak.
A kereskedelmi rádiókban a semmitmondó műsorok kommentátorai röhögcsélnek, vihognak, az „köz” rádióadók sugárzásban pártszócsövek félrebeszéléseit, hazugságait hallgathatjuk. Arra pedig egyik média sem hajlandó, hogy megkérdezze a többséget, akiknek a véleménye nincs képviselve a parlamenti gyülevészben.
A folyóiratok, a napilapok pletyka szintre süllyedtek. Győzike az újságok sztárja, közvetlenül utána pedig a félremagyarázott hírek, liberális módra; miszerint a hazájukat megvédeni, illetve visszaszerezni kívánó népi mozgalmak a terroristák, az ország, vagy országrészeket megtámadó, szétbombázó, civileket – gyermekeket, nőket, öregeket - legyilkoló katonák a demokratikus és szabad nép küldöttei…
A nívós, kiemelkedő színvonalú könyvek a polcok mélyén porosodnak, míg a tartalom és 
mondanivaló nélküli ponyva hegyekben áll amerre a szem ellát.
A liberális szemlélet eredményei szemmel láthatóak; a 13 – 14 éves ifjúság szívja a cigarettát, ital és drog nélkül már el sem tudja képzelni jelenét és a jövőjét. Egyik másik megpofozza, a tanárát vagy éppen hazafelé belefojtja pajtását a folyóba, majd haza érve leszúrja a szülő anyját, mert nem kapott elég zsebpénzt.
A társadalom igyekszik a legmélységesebben aláásni az emberi erkölcsöt. Nagy csinnadrattával beharangozzák a Mások (buzik) felvonulást, a Budapesti búcsút, a (Drogképző) Sziget fesztivált és, hogy még nagyobb hangsúlyt fektessenek az elkárhoztatás reklámozására, vezető politikusok egy része maga is – tüntetőleg – megjelenik, hirdetve egyetértését, az állatinak sem mondható ösztönökkel.
Rendőreink, a hatalom testőrsége, mindenütt ott van ezekben az esetekben, hogy a lealjasultakat megvédje a normálisan gondolkodó társadalmi rétegtől. Attól a rétegtől, akiben még megmaradt az ősi tisztesség és évszázadokon át elfogadott erkölcsi morál.
Majd ugyanez a rendőrség „Szolgálunk és védünk” jelszóval, sárba tiporja a talpon maradt szabadszellemet, ami a hazáért aggódókban még él.
A liberalizmus, a ködösítés, a butítás reneszánszát éli hazánkban. Látható, érezhető a mindennapokban, hogy nem csak a fiatalságot rontotta meg szellemével, hanem a középkorosztály is bűvkörébe került. A „Vidám vasárnap” – ok szekta csoportosulásai szétrombolni igyekeznek a keresztényi hitet és ehhez minden feltételt biztosít - a rendszerváltásnak csúfolt, csillagváltás után -, a vezetői székekbe került diktatórikus uralom.
Uralom és nem hatalom! Mint tudjuk, az uralmon lévő kormányok mögött ugyanaz a pénzhatalom áll most, aki állt 1945 – től és a féktelenség demokráciájában 1990 - től napjainkig. Ez a hatalom tette tönkre a magyarság tisztánlátó szemléletét, gondolkodásmódját. Rendítette meg a hazájába vetett hitét az egyszerű befolyásolható embereknek. Amíg ez a hatalom hazánkban az őt megillető helyet foglalta el, addig a szorgos magyar nép nem az „egymillió magyar koldus országa” volt. Otthona volt a Honban, s most otthontalanná lesz és hazátlanná válik, ha engedünk a kaftános kapzsiságnak.
A liberalizmus nem más, mint a „Majmok bolygója” létrehozása. Az ország lerombolása, szétrablása és a benne élő emberek teljes elbutítása, agymosása. S azon keveseket, akik ennek ellenállnak, elhallgattatása!
A szabadrabláson részben már túl vagyunk. A sötétség közelsége, szürkületbe fordult. Az elhallgattatásra a „szájkosár” törvényt már megalkották. Ezek után, nem az a kérdés; mivé válhat az országunk a liberális szemlélet és a pénzimádók zászlaja alatt (mert azt tudjuk), hanem az, hogy meddig engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy élősködni hagyjuk nemzetünkön a magyarságtól idegen szemléletet és annak követőit?
Budapest, 2011. március 31./Szálka
„…ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban.” - Róma 1,26-27
Szodoma városában olyan mérvű volt a homoszexuális perverzió, hogy Isten rákényszerült, hogy kénköves tüzes esőt bocsájtson a városra Ábrahám idejében (1Mózes 19,4;5;12;24).
Ezután lássuk a jelen közerkölcsi felfogását:
Meglehet botránkozni, de mégis így van: a homoszexualitás nem más, mint közönséges ferdehajlamúság, régebbi kifejezéssel élve: utálatosság! Ami az ókorban elfogadott volt egyes társadalmi rétegeknél, az nem lehet elfogadott a XXI. században Európa szívében.
Próbált volna valaki azzal dicsekedni a "kádári rezsim alatt", hogy ő a „Meleg büszkeség” részese...megtapasztalhatta volna, milyen fogadtatásban részesül.
A homoszexualitás dicsőítése nagymértékben a liberális szemlélet propagandájának köszönhető, hiszen nem egy parlamenti képviselő, nem átállotta bevallani „nemtelenségét” .
Nem mondhatjuk, hogy ezek a félresikerült gondolkodású és viselkedésű emberek az állatok szintjére süllyedtek le, mert még az álltok sem alacsonyodnak le odáig, hogy saját nemtársaikhoz (sic) vonzódjanak.
És akkor még nem beszéltünk a keresztény felfogás szerinti elutasításáról, az azonos nemiségű vonzalommal szemben.
A „Melegséggel” való büszkélkedés napjainkban, nem sokkal többet jelent, mint lázongani a normális életközösség ellen, és a hitetlenséget, liberalizmusi szemléletet „népszerűsíteni”.
Mi szükség van arra, hogy önmutogató módon kifestve, és/vagy fél - mezítelenül végig vonaglanak főváros utcáin, mely város amúgy is saját „piszkában” fetreng.
A szivárványszínűek társasága, miből gondolja azt, hogy felvonulásuk segíti elfogadtatni őket a társadalommal, ha normális emberhez méltatlanul a Szt. István alapította keresztény országban az Örök könyvet, a Bibliát, alfeléhez dörzsöli, vagy éppen leköpdösi.
Próbálná ezt tenni a Talmuddal….,úgy gondolom, nem sokáig viháncolna a rendőri sorfal védelmében.
Sokan kacsingatnak Kelet felé. Nos a túlajnározott izraeli politikai vezetés sem engedélyezte a társadalom e csoportjának nyilvános érvényesülését. De,nem kell olyan messze menni: itt Kárpátalján egyszerűen a karhatalmi erők szétzavarták a modern kor szelleméhez méltatlan gyülekezetet.
Miért van az, hogy pont a mi hazánk jár legelöl a volt „vasfüggöny” országai közül a szivárványszínű zászló lobogtatásában?
Miért van az, hogy a normális heteroszexuális embereket ítélik el, ha kinyilvánítják véleményüket az erkölcstelenség ellen?
Miért van az, hogy a „nemtelen” horda keresztényellenes, gusztustalan megnyilvánulásai ellen nem szólalnak fel a történelmi egyházak?
A homoszexuálisok bármennyire igyekeznek elfogadtatni is szemléletüket, viselkedésükkel maguk fölött mondják ki az ítéletet: Erkölcsileg elfogadhatatlanok.
Budapest, 2011-02-18/Szálka