HUN - hangok


Hűség, Bátorság,Kitartás!
MENÜ

Versek,lírák,költemények

Gyöngybilincs, Búcsúzom, Solymosi Eszter,A Nemzet mártírjaVerje meg az Úr!

 

Cikkek, Írások>>>

 

Rímhangok

Ismert és ismeretlen költők, verselők tollából


Mártírjaink

Az 1946-ban kivégzett Hungaristák emlékére

Harang nem kondul,

Koszorút sem hoznak,

A bűnös vádlók köré,

Hallgatást fonnak.

Nincsenek dicsőítő szavak,

Hallgatnak a strófák,

Az árulók becsmérlik,

Emléküket gyalázzák.

De Ők, csillagok ott fenn,

Zöldes fényben ragyognak,

Igaz utat adva tévelygőknek,

S szellemi vakoknak.

Lám, amint pirkadni kezd,

Sávok rajzanak az égre,

Néhány piros és fehér csík,

S zöld „H” betű melléje.

Harang nem kondult,

Koszorút sem hoztak,

Őrizzük emlékét,

A Hungarista kornak!

2009. február 26./Vándor

Fel

Verje meg az Úr!

Nem minden csillag ragyog örökké az égen.

A hulló csillagok fényét elnyeli a föld!

Ne legyen nyugtotok álnok csillagosok,

Míg a földön magyar szív dobog.

 

A dobbanást dübörgésnek halljátok! - kutyák!

Mert Istentelenül dorbézoljátok el, a Hazát!

Isten ostora, villámként csapjon le közétek,

Azt verje az Úr, ki bántja a Magyar népet!

 

Girhes testetekbe a kórság fészkelje bele magát,

Mert elvennétek a Magyartól földjét és Házát.

De, Nemzetünket óvja, a magyarok ősi vére,

Azt verje az Úr, ki kezet emel a magyar népre!

Budapest, 2011. június 16./Vándor

FEL

A Nemzet mártírja

Ha majd a felkelő nap fénye,

A halhatatlanokra ragyog,

Ott lesznek köztük a magyar harcosok!

Egyszerű huszárok, honvédek,

 

Munkások, parasztok, rongyos vitézek,

Sebesülteket ápoló, bátor nővérek.

Ott lesz majd köztük,

Egy nagy magyar vezér,

 

Ki életét adta, a Nemzetért!

Hős volt, egy pillanatig,

Nem rabszolga egy életen át

Szívébe hordozta a Magyar hazát!

 

Megtért Istenéhez, elvették tőlünk,

De mi érte, és eszméjéért küzdünk,

Szálasi Ferenc örökre itt van, köztünk!

Mátraháza, 2008. április 5. /Vándor-mód’11

FEL

Solymosi Eszter,
a tiszaeszlári libapásztorlány,
és minden magyar mártír
emlékezetének

 

Erdélyi József:

SOLYMOSI ESZTER VÉRE


Megöltek egy kis libapásztort.

Égre kiált a régi vád,

úgy ölték meg Solymosi Esztert,

mint egy tokos, pihés libát,

mint egy síró galambfiókot,

szűz juhocskát húsvét előtt...

Valami vérengző bolondok

úgy fogták el és ölték meg őt,

a nótás ajkú kis magyar lányt,

valami vérengző vadak,

vademberek... Elfolyt a vére,

mint egy párás piros patak.


Ítélt a bíró, – Félkegyelmű

képzelődő a szemtanú,

alaptalan a vád, a vérvád...

a hátborzongató gyanú...

Ítélt a bíró; Elmehetnek

a reszkető kaftánosok;

nem ölték meg Solymosi Esztert,

nem bűnösök, nem gyilkosok.

Nem sütöttek húsvéti ostyát

embervérrel. Ország–világ

tudja meg, hogy gyermekijesztő

dajkamese a vér, a vád.


Ítélt a bíró s fellélegzettSolymosii Eszter síremléke Tiszaeszlár

a zsidóság, az „üldözött”,

de terjed a „mese”, a „vakhit”

a szegény magyar nép között.

Zengett a dal s a vérpatakból

vérfolyó gyúlt és hömpölyög,

tenger, vértenger gyűlt belőle

mérhetetlen mély és örök,

mint Jézus vére, a világot

– megváltó Istenemberé.

Az Ő vére a legyalázott

szegény Solymosi Eszteré!


Minden kiontott ártatlan vér,

minden magyar vér, ami folyt,

párolgott és virult belőle

idegen trón, élősdi bolt,

minden kiontott ártatlan vér,

harctéren ontott hősi vér,

és munkában csorgott verejték,

és megrabolt bér és babér,

az én vérem is, az Anyámé,

a régi libapásztoré,

az Ő vére s a legyalázott

szegény Solymosi Eszteré.


Égre kiáltom akkor is ha,

élettel és vérrel tilos,

leírom akkor is, ha rögtön

lángot vet a szűz papiros.

Beh’ piros vagy Solymosi Eszter

Kiontott vére s beh’ meleg...

Hajnalt festek a magyar égre

és felkelő napot veled,

Hogy ne vesszen kárba a vérünk,

s emléked árva hajadon.

Solymosi Eszter árva népét

ébressze bátran, szabadon.

FEL

 


 

Az alábbi verset nem tudni ki írta – csak annyit tudni leánykának rótták e fájdalmas sorokat hófehér kőre. Sorai azonban oly döbbenetesen szívszorítóak, hogy érdemes megörökíteni az utókor számára. A vidéki temetőben fellelt verssorokat 1942. november 19 – én tette közzé „A NÉP” című lap, Fabinyi Lili „Nagy idők, apró esetek” című cikkében. Legyen neki örök hála érte! Az általam már olvasott, temetőben fellelhető versek között - talán azért mert gyermek sírról van szó - a leg -szívszorítóbb. A címet én adtam a sírversnek (Szálka).

Búcsúzom tőletek

„Óh drágáim, kiket itt hagytam,

Köszönöm, hogy szerettetek.

Én Jézusomnál most könyörgök,

Hogy védjen, óvjon titeket.


A kis Jézuska karácsonyra

Küldött Hozzátok Anyukám.

De nyolc év után visszahívott,

El kellett mennem, várt reám.


Szép álom volt. Ne fájjon úgy,

Hogy engem elvesztettetek.

Mert él velem a síron túl is,

Szeretetem s emléketek.kereszt-nyilveggel.jpg

(Ismeretlen)

 

Gyöngybilincs

Mementó: Szálasi Ferenc-Lutz Gizella


Két gyöngyszem bilincsbe fonódott,

És egy fénylő csillaggá változott.

S most ott fenn a csillagok között

Szerelmük örök ragyogásba öltözött.

 

Földi létük egy sóhajnyi csupán,

Ölelésük lehet, álom volt talán.

De ott a végtelen sötét tengeren,

Élnek örök szerelemben.

2008. november 27./Vándor

FEL

 

Szálka

Asztali nézet