HUN - hangok


Hűség, Bátorság,Kitartás!
MENÜ

Cikkek

Üzenet-Csendőrök tízparancsolata

Emléknap-Hősök napja

Halálkatlan

Otranto hőse

Horthy a Kormányzó

További cikkek>>>

A megtagadott hősök!

A megtagadott hősök. Kereszt és rohamsisak!

 

Töprengek; vajon mi indokolja azt, hogy a mindenkori magyar kormány (ebben élenjár a Fidesz), kézzel, lábbal tiltakozik a Becsület napi megemlékezésről, a Kitörés napjáról (1945. február 11. (-13), melyben több ezer magyar honvédet és civil áldozatot mészárolt le a „felszabadító” Vörös hadsereg.

„Neonáci” gyülekezés – hangoztatják úton-útfélen, és ezt szajkózzák az írott média bértollnokai is, alaptalanul. Budapest és a Budai vár hős védői azok a honvédek voltak, akiknek bajtársai a frontokon vérüket hullatták drága hazánkért.  Budapest ostromának védelmében ugyanazon nép és hőn szeretett nemzetünk fiai harcoltak, akik felesküdtek arra, hogy életük árán is megvédik hazánkat az ellenségtől. Ekkor a vörös horda volt az ellenségünk és esküjükhöz híven, honvédjeink többsége életét is adta a harcok során.

Az, hogy a német hadsereg oldalán tették mindezt, nem az ő bűnük. Ők voltak a szövetségeseink, akik vállvetve harcoltak egy olyan ország, olyan fővárosáért, melyhez vajmi kevés közük volt. A tisztesség, a bajtársi becsület kívánta úgy, hogy összefogjanak a vörös rém ellen. Nem az egyszerű német és magyar katona kell, hogy legyen a bűnbak azért, amibe a politika irányítói belerángatták a világot. Nekik az volt a feladatuk, hogy megvédjék Magyarországot és rajta keresztül egész Európát a bolsevizmustól - a népek rákfenéjétől-, s becsületükre legyen mondva, ezért ők mindent meg is tettek és a legdrágábbat, az életüket áldozták érte. Nem rajtuk múlott, hogy a kommunizmus gyötrelmei mégis rátelepedtek, főleg Európa keleti felére.

A „Fekete bakancsosok rossz emléket ébresztenek egyesekben” - hangzik el gyakran magyartalan kifogásként. Nos, ezen a napon akkor a „beszarik” ne menjenek a város azon pontjára, ahol szerintük félniük kell (bizonyára a többségük, a frontról is ezért maradt távol).

Becsület-napja 1945.február 11.A Becsület napi megemlékezéseken, még sohasem volt rendbontás. Ha volt is valamiféle „rendellenesség”,  azt éppen a liberálisok „útszéli” jelenlétükkel és obszcén bekiabálásaikkal gerjesztették – hiába! A fegyelmezett megemlékezést nem tudták egy esetben sem megzavarni.

Úgy vélem, a legfőbb elzárkózást a Kitörés hőseitől az okozza, hogy mindez a Szálasi szféra alatt történt. Csak azt felejtik el a ma történelmet hazudó szócsöveinek hozzátenni, hogy Szálasinak vajmi kevés köze volt az akkorra kialakult helyzethez. Nem a nyilasok bűne, hogy az orosz – amerikai - angolszászrepülők szétbombázták a fővárost (Hitler megkímélte az általa megszállt történelmi városokat ettől a barbárságtól). Nem Szálasi lépett be a háborúba, nem Szálasi kötött szövetséget a németekkel, nem Szálasi engedte be az országba a Német Hadsereget. Szálasi Ferenc kész helyzet elé volt állítva, amikor végveszélyben átvette az ország irányítását. A szovjetek, ekkor már Magyarország területén raboltak, öltek, gyilkoltak és erőszakolták meg a nők tízezreit. Nem volt és nem is lehetett más választása, mint megvédeni a vörös fertőtől az országot és ebben egy emberként állt mögötte a Magyar Honvédség és becsületbeli bajtársai: a Német Hadsereg.

Teljesen értelmetlen arról fecsegni, hogy ki kellett volna lépni a háborúból. Mit kaptunk volna akkor cserébe? A Szovjet vezetés nem ígért semmit! Nem bombázták volna le Budapestet?

Lehet, hogy nyertünk volna egy fővárost, de elveszítettük volna a becsületünket a világ előtt, örökre! Akkorcivil-lakosság Így várata vörös sátánokat talán nem 300 ezer nőt szégyenítnek meg az oroszok és tesznek testi – lelki nyomorékká, hanem 1 milliót. Nem csak három napig, esetleg három hónapig folyik a szabadrablás az országban. Nem csak 45 évig szolgálunk a vörösöknek, és a honi kommunista pribékeknek, hanem mindmáig. Azonban, nem csak erről van szó, hanem arról is, hogy akkor a vörös horda végigsöpört volna egész Európán és a mai napig a kommunizmus igája alatt sínylődnénk, mert koránt sem biztos az, hogy akkor sikerült volna kiebrudalni őket a megszállt területekről.

S tudjuk már mit jelent az orosz jelenlét. Nyomort, nélkülözést (bár ezt az Európai Uniótól is megkaptuk). Börtönt és akasztófát. Kommunizmust és lelki, szellemi terrort (most ezt meg megkapjuk a liberalizmus képviselőitől és a meggyökeresedett bolsevik szemlélettől is).

Túl kellene már lenni a politikai „elitnek” a fékevesztett gyűlöletkeltésen – legalább egy napra -, ha másért nem, hát azért, hogy a hont védő hősökről végre már tisztességben, nyugalomban meglehessen emlékezni.

1956 hőseit évtizedeken át bűnözőnek és rendszerellenes elemnek tartották. Mára gyilkosaik utódai is „emlékeznek” hősi tetteikről.  A történelmi igazságtétel megköveteli, hogy Budapest védőiről, a Budai vár hőseiről, honvédjeiről, önfeláldozó civil lakósságáról is megemlékezhessenek azok, akik pártállástól függetlenül nemzetünk gyermekeinek tartják azokat, akik a hazának és népüknek tett esküjükhöz híven életüket adták egy szabad haza megteremtésének oltárán.

Egyelőre utópiának tűnik, hogy a Budai várban szobor álljon emlékezetükre, de reménykedjünk, nincs messze azaz idő, amikor fejet hajthatunk emlékművük előtt!

Isten segedelmével, úgy legyen! Kitartunk!

Budapest, 2012. február 8./Szálka   

FOLYTATÁS : 

Kitörés napja a Becsület napja 

Halálkatlan: Budapest

1945. február 11. – február 13.

 

Az 1945. február 11 - i KITÖRÉS – ről, már sokan, sokféleképpen írtak. Én, most a történelmi előzmények áttekintésével és az események utóéletével tárom az olvasók szeme elé a megtörtént eseményeket.

  Előzmények:

  Szovjetunió hordái 1944. szeptemberére elérték Magyarország határát. Mondhatni könnyedén jutottak idáig, hiszen előzőleg augusztus 23 – án a Románok elárulták szövetségeseiket, köztük hazánkat is. A magyar és német katonák önfeláldozóan harcoltak a többszörös túlerővel szemben.

  Eközben Horthy Miklós Kormányzó - erkölcstelen módon – a hazájukért vérüket ontó honvédek háta mögött a Magyar Királyság elpusztítására törő ellenséggel kívánt fegyverszünetet kötni, és harc nélkül beengedni az országba. Arra is hajlandóságot mutatott, hogy lefegyverezze szövetségeseit, és hadat üzenjen Németországnak.

   Azonban a többség nyomására a fentiekre nem került sor, győzött a józanész, és Szálasi Ferencet bízta meg ideiglenesen a miniszterelnöki teendőkkel, akit később 1944. november 11 – én Nemzetvezetőnek választott az országgyűlés. A hadsereg szinte egy emberként állt ki Szálasi és a további harc mellett.

A vörös horda az országot végigdúlva és rabolva, október végére ért Budapest alá. A német – magyar csapatok elszántak voltak mindenre. Tudták, ha itt nem állítják meg a vörös mételyt,akkor Európa nagy része hosszú időkre megfertőződik és a Szovjet elnyomás alá, kerül. 

   Budapest ostroma a II. Világháború leghosszabb és legnagyobb véráldozatot követelő várostroma volt. Az első szovjet támadás és a kitörés között 102 nap telt el. A győzelembe való hit, az élni akarás és a civil lakósság elszánt támogatása tette lehetővé ezt a hihetetlen kitartást!

    Sztálin 1944. október 29 – én kiadta a parancsot Budapest ostromára. Malinovszkij és Tolbuhin parancsnoksága alatt a 2. és 3. Ukrán front csapatai 1944. decemberére körbezárták a fővárost, és páratlan kegyetlenséggel saját alakulatainak sokszor értelmetlen feláldozásával, megkezdték az öldöklést. A többszörös túlerőben lévő vörös hiénák hiába tervezték november 7. – re, majd december negyedik hetére Budapest bevételét, ezt a vállvetve harcoló hős magyar és német katonák meghiusították.

   Az ostrom hevessége a Sztálingrádi ütközethez hasonlítható, de ott a civil lakósságot evakuálták, ellenben a itt nagyrészük hősökhöz méltóan részt vett a védelmi harcokban.

  Kiemelkedő bátorsággal küzdöttek a német katonák Pest védelmében August Schmidhuber tábornok és Helmut Dörner ezredes vezénylete alatt, valamint elszántságukról tettek tanúbizonyságot Baka Barnabás őrnagy rohamtüzér osztálya és nem utolsósorban a Vannay különítmény, Hungarista harccsoportok, nők, és gyermekek.

A védelmet kitűnően szervezte meg Karl – Pfeffer Wildenbruch  Obergruppenführer és Hindy Iván vezérezredes. A hét – nyolcszoros túlerővel támadó vörösök nyomására a védősereg száma jelentősen csökkent és ezért Pest területeit 1945. január 18 – án fel kellett adni, és Budára kellett összpontosítani a védelmi erőket.

   A németek által küldött felmentő hadműveletek, köztük a legjelentősebb IV. SS páncélos hadtest Herbert Otto Gille Oberstgruppenführer vezetésével, és Ney Károly Hungarista különítménye bevonásával sorozatos kudarcot vallottak. Bár mélyen behatoltak a vörös katlanba, de a páncélosok üzemanyaghiánya miatt vissza kellet vonulniuk.

   1945. február 10 – re élelmet már nemigen lehetett fellelni a védett várhegyen, vízellátásuk a minimálisra csökkent és a lőszerkészlet is jelentősen megcsappant. A körülzárt csapatok választhattak a megadás és a kitörés között. Ha megadják magukat, valószínű, harc nélkül kaszabolják őket, esetleg valahogy haza kerülnek, hiszen a vörösök elsősorban az „SS” katonákra fenték a fogukat. Ha kitörnek – a kimerült, éhező katonáknak -, egy nap alatt kell megtenniük azt a távolságot – minden nehézfegyverzet és fedezet nélkül, párszáz darab lőszerrel -, amit a vérengző támadóknak 50 nap alatt sikerült. De Ők a nehezebb, a katonai esküjükhöz méltó, kilátástalanabbat választották, mert nem tehették le a fegyvert egy olyan hatalom előtt melynél kegyetlenebb, brutálisabb még soha nem fordult elő a történelemben. Szigetvár hőseihez hasonlóan a megadás helyett, a hősi halált választották!

Kitörés: 1945. február 11.

    Megkezdődött a kitörésre való felkészülés. A védelemben kiemelkedően harcolóknak Sigmund Laudist kiosztotta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét és több vitézi érmet, majd megrongálták a hátrahagyandó nehézfegyvereket, majd felszerelték magukat kézigránátokkal, amiből még elegendő mennyiség volt a birtokukban.

K arl Pfeffer – Wildenbruch elszánja magát a kitörésre és 17 óra 50 perckor az ostromzáron kívül állomásozóknak, rádióján jelenti:

 „Élelmiszerünket felhasználtuk, az utolsó töltényünk csőre töltve. Budapest védői választhatunk a kapituláció, vagy a harc nélküli lemészárlás közt. Az utólsó harcképes német részekkel, honvédekkel és nyilaskeresztesekkel együtt offenzív módon új harci, és ellátási bázist keresek. Február 11 – én sötétedés beálltával kitörök. Kérek felvételt Szomor – Máriahalom térségében”,

majd ugyan ezen a napon háromnegyed nyolckor kiadta a parancsot a kitörésre.

20.00 órakor megkezdődött a kitörés.   A 43 900 katonából 23 900 német (ebből 9 600 sebesült), 20 000 magyar (ebből 9 000 sebesült). A magyar Harcosok, hazafiak között ott voltak Vannay Lászlóvolt Rongyos Gárda egyik létrehozója – és többségében 15 – 18 éves önkéntesei, és a volt „rongyos bajtárs” Gyulai – Molnár Ferenc, valamint Prónay Pál Lajtabánság egyik kikiáltója és a Rongyos Gárda megalapítója, aki ekkor már 70 éves volt! A „Vannay légiót” Nyisztor Zoltán alezredes vezette. Vannay László a Kútvölgyben halt hősi halált. A Vannay különítmény és hungaristái voltak a legrugalmasabbak, és leghatékonyabbak, így Ők szenvedték el a legnagyobb veszteségeket. A közel 680 önkéntes fiatalból a kitörésre már csak 120 – an voltak az élők sorában.

   A tervek szerint három lépcsőben hajtották volna végre az akciót. Első lépcsőben a 13. páncélos hadosztály és a 8. SS hadosztály maradékai, másodszor a 22. SS lovashadosztály, a páncélgránátos hadosztály maradékai és a magyar egységek, és végül a járóképes sérültek, betegek. A főparancsnok a vezérkarral és 500 SS katonával az Ördögárkon keresztül próbálkozott a kitöréssel.

   A vörös pribékek azonban számítottak a kitörésre, sőt valószínű, hogy a hadművelet főbb irányvonalait elárulták. Háromöves védelmi gyűrű fogadta a kitörő hősöket, mely közel 30 – 40 km vastag volt és azt majdnem félmillió vörös fenevad alkotta. Egy a Széll Kálmán téren (ma: Moszkva! –tér), a házak tetején elhelyezett géppuskák iszonyatos tüzet nyitottak a nyugati irányba kitörőkre. Egy az Olasz fasoron (ma: Szilágyi Erzsébet fasor), ahol a Szent János kórháznál beásott T – 34 esek borzalmas vérfürdőt, rendeztek. A Délnyugati védelmi gyűrűn ehhez képest „könnyen” ment az áttörés, igaz erre nem volt tervezve kitörési útvonal, így arról – ha árulás történt -, erre nem is számíthattak a vérengző vörös fenevadak. Helmut Wolff alezredes miután látta az Olasz fasor veszélyeit, akkor vezette erre katonáit. Más csapatok a fogaskerekű vonalán próbáltak kijutni a bestiális ellenség pergőtüzéből, kevés sikerrel (ma, ezen a részen nagyon sok tömegsírral találhatunk).

    Az Ördögárokban haladó vezérkarnak is nehéz dolga volt, hiszen az árok vize megduzzadt a sok bepréselődött embertől és a szovjetek is erős tűz alatt tartották őket, így rákényszerültek az irányváltoztatásra. Végül Wildenbruchot egy budai villában ejtették fogságba a lövegekkel és páncéltörőkkel felszerelt vörösök, míg Hindy a várban esett fogságba. Bizonytalan a sorsa elesett, vagy a kilátástalan helyzetben öngyilkosságot követett el: Schmidhuber tábornok, August Zehender, és Rumohr hadosztályparancsnokok. Kútvölgy közelében elesett Vannay László önkéntes rohamzászlóalj parancsnok és Prónay Pál a legendás Rongyos Gárda egyik parancsnoka. Ursdau Lindena (mai Körszálló-nál kapcsolódott a harcokba) sérülten esett fogságba.

   A hatalmas veszteségek ellenére Buda határát február 12 – re, mintegy 16 000 fő érte el, akik kisebb csoportokban próbálták elérni a frontvonalat. Rendkívüli nehéz volt átverekedniük magukat a megerősített szovjet csapatokon, sőt a Budapestet ostromlók is megfordultak és üldözőbe vették Őket. A földön a T – 34 páncélosokkal és az üldözőikkel, a légtérben rájuk vadászó csatarepülőkkel is kellet megvívniuk.

   1945. február 13 – án még mindig heves harcok folytak a Budai hegyekben. Végül a Zsámbék – Mány környékén húzódó német – magyar vonalakat csak 740 német és 45 magyar katona érte el.       

     A kitörés során kb. 40 000 – 43 000 ezer katona, önkéntes, nő és gyermek halt hősi halált.

   A súlyos sebesültek és néhányezer ember el sem indult és szépszámmal akadtak olyanok is, akikhez a kitörési parancs nem is jutott el. Mindezekkel együtt a vörös horda összesen 20 000* foglyot ejtett a harcok során. 

   Budapest védelmében és a kitörésben az alábbi alakulatok vettek részt:Magyar Királyi Honvédség, Wermacht, Waffen SS, Magyar Királyi Csendőrség, Hungarista csoportok, Nyilas pártszolgálatosok, különböző önkéntes riadózászlóaljak és nem utolsósorban fegyveres civilek.

  Utóélet:

   A harcokban elesett Budapesten őrjöngtek a „győztesek”. Elkezdődött a féktelen szabadrablás. Vandál módon erőszakolták meg a lányokat, asszonyokat, és fosztották ki az elgyötört éhező lakósságot. Törtek, zúztak, raboltak fosztogattak és gyilkoltak. A hadikórházakban magatehetetlenül fekvő betegeket, sebesülteket brutális kegyetlenséggel gyilkolták le. A Budavári Palotában lévő hadikórházat felgyújtották, az alagútban lévő hadikórház betegeit pedig elevenen, lángszóróval égették el, vagy egyszerűen benzineshordót gurítottak közéjük és kézigránáttal felrobbantották azt! Volt arra is példa, hogy a sebesülteket lánctalpasokkal taposták halálra. Villamoskalauzokat, postásokat mészároltak le, mert nyilasoknak nézték őket. Minden nőt legyen az gyermek, vagy idős néni megerőszakoltak, testi – lelki nyomorékká tettek!

Hindy Iván erről így alkotta meg véleményét: „ A kommunizmus az én szememben és elképzelésemben csak a rablást, a gyilkosságot és mindenek előtt a teljes vallástalanságot és ezen túlmenően az erkölcsi fertőt jelentette.”

És a Szabadság téren még mindig áll a „Szovjet Hősi emlékmű” csúcsán a vörös csillaggal. E bestiális kegyetlenség tudatában egyesek, még mindig „felszabadulásnak” nevezik és ünneplik Budapest elestét! A judeo – bolsevista vezetők a mai napig rendőrökkel védik a gyalázat és meggyaláztatás obeliszkjét.

   1997. februárjában 52 évvel az események után emlékezett meg erről a becses napról nyilvánosan, először a Magyar Nemzeti Arcvonal, megrendezve a Becsület napja emlékmenetet. Pár év tiltás után 2003 -ban a Vér és Becsület, majd betiltása után a Pax Hungarica mozgalom vette át a megemlékezés „vándorbotját”.

   A kitörés napja mára már a „Becsület napja”, az önfeláldozás szimbóluma azoknak az embereknek a szemében, akik még hisznek egy szebb, boldogabb, erkölcsösebb világban és a Magyar Nemzet feltámadásában!

* A vártnál hosszabb ideig tartó harcokra a Szovjet vezetés, magyarázatot várt a vörös sakálok irányítóitól. „Nagy létszámú védősereg” – gel történő kifogás miatt sok hadifoglyot követeltek, ezért mindenkit összeszedtek, aki élt és mozgott. Civilt, öreget, nyomorékot csak a darabszámot nézték! Így alakult ki a 20 000 hadifogoly!

Kitartunk!

2009. január 22.Vándor/Szál – ka (TeoR)

 

 Fel

Horthy Miklós

II. rész. A politikus és kormányzó     (I.rész itt)

 

A Vörös terror és az országba betört cseh és román csapatok megfékezésére, a helyzet normalizására 1919. május 31 – én Szegeden létre jött egy nemzeti kormány, melyben Horthy Miklóst hadügyminiszterré és a hadsereg fővezérévé nevezték ki.

A nemzetgyűlés 1920. március 1 –én Horthy Miklóst Magyarország Kormányzójává választotta. Száznegyven képviselőből 130 Horthy mellett szavazott.

Horthy MiklósEgy vesztett háború, egy Vörös, majd egy „Fehérterror” és cseh – román intervenció után vállalta az ország talpra állítását. A hatalma megszilárdulásával egyidejűleg, fejlődött a gazdaságunk, az oktatás, az orvosi ellátás, a közbiztonság. A Koronát felváltó (1926) Pengő, Európa egyik legerősebb valutája lett.

Az ország lakóinak száma fokozatosan emelkedett: míg 1920 – ban 7,6 millióan, addig az utolsó békeévben 1940 – ben 9,5 millióan voltunk.

A külpolitika terén, tudatosan törekedett a Trianoni – béke revíziójára (megjegyezni kívánom, hogy ez nem békeszerződés volt, ahogy sokan emlegetik, mert szerződés jogilag –lényegében - két egyenlő fél között létrejött írásos dokumentum. Trianonban nem ez történt, hanem Békediktátum – ahol a győztes hatalmak – diktálták a feltételeket!)

Eleinte az olaszokban vélte megtalálni a szovjet és német fenyegetettség megoldásának lehetőségét, azonban a Berlin Róma tengely létrejöttekor inkább a németek felé orientálódott.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy 1939 – ben még Sztálin is szövetséget kötött Hitlerrel, valamint – bár csak a háború vége felé – Churchill, Heinrich Himmlerrel tárgyalt az esetleges békekötésről – bár az utóbbit igyekeznek letagadni -!

Horthy kormányzó külpolitikai eredményét kiemelkedően jelzi a bécsi első (1938. november 2.), illetve a bécsi második döntés (1940. augusztus 30.). /Az első bécsi döntés kicsikarásához, nagymértékben hozzájárultak a „Rongyos gárda” sikerei.

A Háromhatalmi egyezménynek hazánk (1940. nov. 20 – án csatlakoztunk) és Jugoszlávia is tagja volt, de ott rövid időn belül egy németellenes kormány került hatalomra.

Horthy, hogy megvédje a magyar lakta területeket 1941. április 11 –én kiadta a bevonulási parancsot délvidékre, mivel ekkor már nem kötötte őt a Jugoszláviával kötött „örökbarátság” – szerződés, mert előtte már április 10 – én kikiáltották a Független Horvát Köztársaságot és ezzel Jugoszlávia megszűnt létezni. Bár az angolok elítélték Horthy lépését, de ez mit sem von le annak érdeméből, hogy a kormányzó a legjobb döntést hozta az adott helyzetben.

Miután 1941. június 22 –én Németország megtámadta a Szovjetuniót, 1941. június 27 –én hadiállapotba kerültünk a szovjetekkel szemben. Hadüzenet NEM történt.

Horthyt ettől függetlenül a megtámadott Szovjetunió vezére – Sztálin - sem tartotta háborús bűnösnek.

Itt kell megjegyeznünk azt is, hogy Magyarországon voltak legnagyobb biztonságban a zsidók.       Példának okáért elmondhatjuk, hogy a németek bevonulása után 1944. augusztus 26 – án Horthy egy páncélos hadosztályt rendelt Budapestre, hogy megakadályozza a Gestapót a fővárosi zsidó lakósság elhurcolásában (Később Szálasi Ferenc Nyilas pártszolgálatosokkal őriztette a gettót az atrocitások ellen).A híres fehér lovon, Horthy Miklós

Elsősorban a kormányzó előre haladott kora (76 éves volt már ekkor), továbbá a háborúból való kilépés kísérletének a sikertelensége miatt lelkileg összeomlott így, az ország ügyeit az adott helyzetben, megfelelően kézben tartani már nem tudta, ezért a kormányzóságáról önként lemondott, és az ekkorra megerősödött Nyilaskeresztes Párt vezetőjét Szálasi Ferencet bízta meg (1941. október 16 – án átadott kinevezéssel) az ország további irányításával.

Horthy a háború végéig Németországban tartózkodott, majd Portugáliában telepedett le.

Egészségi állapotának fokozatos romlása 1956 decemberétől, szinte állandóan az ágyához kötötte, míg végül 1957. február 9 – én a portugáliai Estorilban visszaadta lelkét a Teremtőjének. Temetése február 11 –én Lisszabonban volt. Abban a Temetőben, ahol menyének egy alkalommal a következőket mondta: „…Itt szeretnék pihenni, amíg haza nem visznek egy szabad Magyarországra…”

Végre ez a pillanat is elérkezett: a Magyar Tengerészek Egyesülete kezdeményezésére 1993. szeptember 4 – én Kenderesen a családi kriptába – felesége és négy gyermeke mellé - helyezték végső nyugalomba.


Utóélet napjainkban: részbeni megnyugvással töltheti el a hazájukat szerető magyar embereket, hogy Horthy Miklós Kormányzóra több szervezet, civil egyesület, többek között a Horthy Miklós Társaság, évről évre méltóképpen megemlékezik. A kormányzó tiszteletére Budapesten, a Szabadságtéri Református Egyházközség szobrot állítatott a templom aulájában. Budapesten, a Szent István Bazilikában, halálának 51. évfordulójára 2008. február 9 – én a Jobbik és a Magyar Gárda ökumenikus szentmisét celebráltatott.


Bár ezek mind – mind szép eredmények, de még mindig késik a teljes igazságnak a feltárása és többek között e kor nemzeti hőseinknek köztük Szálasi Ferenc, Francia Kiss Mihály, Prónay Pál, Héjjas Iván … és sok – sok nemzetéért mártírhalált halt hazafi teljes rehabilitálása.

Ha ez megtörténik, akkor mondhatjuk el majd, hogy hazánk Magyarország teljesen szabad, független, demokratikus HAZA! Most még csak egy „csonka ország" vagyunk! Tegyünk érte, hogy, szeretett országunk ismét HAZA legyen: „A MI HAZÁNK, SZÉP NAGY MAGYARORSZÁG!”

Isten segedelmével; Addig is Kitartunk!

Budapest.2011.december 27./Szálka

(TeoR)

FEL

Horthy Miklós

 

I. rész.  Otranto hőse

A magyarországi történelem három kormányzóval - szó szerint - dicsekedhet. Lássuk a névsort: Hunyadi János – a török verő -, Kossuth Lajos – 1848 hőse – és Horthy Miklós – a nemzet, a gazdasági fellendülés, a revízió vezére és nem utolsó sorban Otranto hőse!

Évtizedeken át, igyekeztek lejáratni Vitéz Nagybányai Horthy a Miklóst, de Ő tiszta lelkiismerettel állhat az utókor előtt, mert tetteivel – többségében -, a Magyar Nemzet érdekeit szolgálta, legalábbis egy ideig.

A hatalom átvétele után évekig tiszta fejjel és szívvel tette a dolgát, de végül a környezete, a „súgói”, lerántották őt is a politikai posvány olyan mélységébe, ahol már a haza elárulása is megfordult fejében. S, hogy ez nem történt meg, abban nagy szerepet játszik Szálasi Ferenc és a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom. De ez már egy másik történet. Maradjunk meg ezúttal Horthy Miklós nem kormányzói tettei, hanem az Otrantói hős cselekedete mellett.

 

Ötödik gyermekként született Kenderesen, 1868. június 18 –án. Soproni gimnáziumi végzettsége után 1882 – ben a Fiumei Császári és Királyi Tengerészeti Akadémiára felvételizett.

Az akadémia elvégzése után, a tiszti vizsga letételéhez szükséges három éves szolgálatát a Radetzky páncélos fregatton kezdte. Vizsgáinak teljesítése után öt évig járta a világ tengereit és óceánjait.

Műveltségét, képzettségét jól tükrözi, hogy beszélt németül, angolul, olaszul, horvátul, franciául. Kiváló céllövő, vívó, vitorlázó és még sok egyéb mellett remek lovagló volt.

Horthy Miklós az Otrantoi hősA Monarchia, torpedónaszádjainak átvételére Angliába és Németországba vezényelte 1894-1896 – ban. Másodosztályú sorhajóhadnagyként kapitánynak nevezték ki 1897 – 98 – ban, majd 1900 – ban már első osztályú sorhadnagyként volt kapitány, egy pólai (mai Pula) torpedónaszádon.

Házasságkötéséből (1901) négy gyermek született, akikhez a sors nem volt kegyes. Hárman korán eltávoztak az élők sorából, míg a negyedik gyermek egy baleset következtében, élete végéig csökkent munkaképességűvé lett.

Ripper tengernagy parancsnoksága alatt a St. Georg csatahajón szolgált, mely 1905 – ben Törökország ellen felvonult flotta vezérhajója lett, mely a Horthy vezette partraszállást, biztosította.

Törzstiszti iskoláját és vizsgáit 1906. és 1908. között végezte, illetve tette le, miután kinevezték a Taurus hadihajó kapitányává, majd 1909 – ben, korvettkapitánnyá léptették elő.

A Monarchia uralkodójához – Ferenc Józsefhez – 1909 végén haditengerészeti szárnysegédnek, majd Fregatt kapitánnyá 1911 – ben nevezték ki.

Szerbia, az Adriai tengerre való kijutásának megakadályozására 1912 – ben a Monarchia mozgósította haditengerészetét, ekkor Horthyt a Budapest páncélos hajóra vezényelték. 1913 – ban kinevezték sorhajókapitánynak.

Miután Szarajevóban meggyilkolták a trónörököst – Ferenc Ferdinándot -, a Monarchia 1914. július 27 – én elrendelte a teljes mozgósítást, másnap pedig a Szerbiának átadott hadüzenettel kitört az I. Világháború.

Horthyt a Habsburg cirkálón kapitányi megbízását követően kinevezték, a flotta legkorszerűbb cirkálójára a Novará - ra kapitánynak.

Hőstetteket, hőstett követett: 1915. május 2 – án az I. világháború egyik legbravúrosabb tetteként, a törököknek lőszert szállító német U-8 – as tengeralattjárót, a Földközi tengert ellenőrző angol és francia flotta „orra előtt” átvontatta a Novarával az Ontarioi – szoroson, hogy török kikötőbe távozzon. Bravúrját a német vaskereszttel, és Monarchia érdemkeresztjével honorálták.

1915. május 23 – án Horthy a Novarával és négy torpedónaszáddal az olaszok hadikikötőjét támadták meg. Megrongálták a kikötőt és a partvédő harceszközöket, majd visszatért Polába (Pula). Ezért a tettéért a Vaskorona rendet adományozták neki.

1915. december. 4. A Novara vezetésével rombolók és torpedónaszádok együttes erővel megrongálták a San Giovanni di Media kikötőt és több hajót elsüllyesztettek.

Az Otrantói hőstett

Horthy a Novara és a parancsnoksága alá rendelt osztrák – magyar, valamint német cirkálókkal, tengeralattjárókkal megtámadta az Otranto – szorost ellenőrzés alatt tartó francia, angol és olasz záró hajókat.

Tizenöt hajót elsüllyesztettek, tizenegyet megrongáltak. Az időközben a helyszínre érkező, háromszoros tűzerővel, rendelkező ellenféllel, Horthy felvette a harcot. Helyettese hősi halált halt, Ő több helyen megsebesült, de hordágyon is tovább irányította az ütközetet. Zászlós hajóját súlyos találatok érték, a Novara hajtóművét tönkretették a lövegek. Végül befutottak a Pólából és Cattaróból indított cirkálók és a tengeri csata végül eldőlt Horthy javára.

Horthyt a legnagyobb hőstettekért járó Mária Terézia lovagrenddel tüntették ki.

Súlyos sérülései után 1918. január 22 – én érkezett Polába, a Prinz Eugen kapitányi posztjára. A háborús helyzet miatt nem volt jó hangulat a matrózok között, ezért Horthy több intézkedéssel javított a tengerészek helyzetén. A Prinz Eugénen nem került sor olyan eseményre, ami haditörvényszéki beavatkozást igényelt volna.

Cattaróban viszont a St. Georg cirkálón 1918. február 3 – án matrózlázadás tört ki. Két nappal később a lázadók megadták magukat Karl Seidensacher ellentengernagynak. A negyven lázadó közül, négyet ítéltek halálra és hetet életfogytiglani büntetést kapott. Az ítéleteket Franz von Keil és Fiedler Pál írták alá Károly István tengernagy jóváhagyásával. A kivégzéseket 1918. február 13 – án hajtották végre.

Évtizedeken át Horthy „véreskezűségét” hirdették a vörös sakálok (Rákosi, Kádár) a matrózlázadás leverésében, a matrózok megtizedelésében. Még azt sem vették figyelembe, hogy az ítéleteken tengernagyok aláírásai szerepeltek.

Saját kora, Horthy cselekedeteit nagyra tartotta ezért ellentengernaggyá, léptették elő és kinevezték az osztrák – magyar flotta főparancsnokává. Ilyen magas rendfokozatot és beosztást magyar ember még soha nem ért el.

A Viribus Unitisz zászlóshajó Horthy irányítása alatt 1918. június 10 – én kifutott Polából (Pula), hogy Otrantónál az antant által létesített tengerzárat felszámolják. Az akció nem sikerült, ezért Horthy a további veszteségeket elkerülvén visszatért Polába (Pula).

1918. október 30 – án IV. Károly parancsára átadta a hadiflottát a délszláv Nemzeti Tanácsnak.

1918. november 3.  A fegyverszünet aláírása Padovában. Véget ért az I. Világháború és ezzel egyidejűleg Horthy Miklós haditengerészeti pályafutása is. Hazatért Kenderesre.

Isten segedelmével; Kitartunk!

Folytatás itt!

Budapest.2011.december 05./Szálka

(TeOr)

Fel

Emléknap!

Ismét közeleg május utolsó vasárnapja és a gyermekek arca egyre nagyobb örömmel konstatálja, megint ajándék van kilátásban, mert rövidesen megérkezik a gyermeknap!

S ezzel a gyermeknapi várakozással - sajnálatos módon - nemcsak a gyerekek elégszenek meg, hanem a felnőttek nagy része is. Nem gondolva, de főleg nem is ismerve ennek a napnak a legnagyobb jelentőségét!

A „Hősök Napja” - t minden év utolsó vasárnapján tartják legfőképpen az emigrációban. Az ünnep a második világháború után eltűnt a magyar naptárból! Más szelek fújdogálnak széles – e hazánkban. Jelen korunkban, nem a magyar katonák vére, hőseink és mártírjaink emléke a legfontosabb az uralmon lévőknek, hanem más idegen országok vélt vagy valós sérelmét, keservét, gyászát tartják fontosabbnak.Hősök napja. Május utolsó vasárnapja

--Eredete az 1917. évi VIII. törvényre vezethető vissza. Ebben mondták ki először, hogy-- „nemzetünk hősi halottainak kegyeletes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni.” Tehát nem tévesztendő össze semminemű más ország kegyeleti napjával. Azokról nem kell ezen a napon szót sem említeni. Ez nap a mi kegyeleti napunk. Van bőven kire emlékeznünk. Magyarország történelme során – érdemtelenül - sokat szenvedett, sok vért vesztett! Háborúkban, forradalmakban és a vérpadon egyaránt. Hőseink mindazon katonák és civilek, akik megszenvedtek e hazáért, e szent földért.

Megnyomorított, megcsonkított testek vallanak a kegyetlen múltról és a fájdalom kertjében sorakozó keresztek, mely ismert és ismeretlen hősök, mártírok örök álmát őrzi, idézi a rettenet korszakait.

„A Hősök Napja ma a kegyeletadás mellett (és azzal egyenértékűen) a béke jelentőségére hívja fel a figyelmet. Azt sugallja a mai kor emberének, becsülje meg, hogy közvetlen háborútól mentes korban és helyen élhet.” Bár ez a béke nagyon törékeny akkor, amikor terrorista hatalmak tartják rettegésben főleg az arab világot, mely közvetlenül ugyan nem érinti nemzetünket, de ébernek kell lennünk, mert könnyen részeseivé válhatunk a lelkiismeretlen politikai vezetés következményeként!

Ezért kell figyelni kiemelten, nemcsak vértanúinkra, hanem hétköznapi hőseinkre is, akik itt vannak közöttünk és mégsem figyelünk kellőképpen rájuk!

Mert, hősök ők is! Reméljük szavaik, mint elvetett magok megfogannak és új termést, új világot hoznak e hazának!

„Azok a katonák, akik elestek a háborúk, szabadságharcok, világháborúk hadszínterein, azok a civilek, akiket meggyilkoltak a harcok közepette,” vagy a vallatócellák, pincék mélyén, „azok igazán meghaltak visszavonhatatlanul és végérvényesen”. A „hősök napja” csak az övék, de nem szabad megfeledkeznünk róluk rohanó hétköznapjainkban sem.

A kegyelet, az emlékezés, a tisztelet mellett arra is tanít ez a nap, hogy:

„Nemzetünk szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha” (Sz.F.)

Budapest, 2011. május 26./Szálka

Idézett részek forrása (kivétel az utolsó): www.hunmag.ca

Fel

Csendőrök a példaképek

 

Üzenet

- azoknak, akik nem a lentiek szerint teljesítik kötelességüket -

Csendőrök 10 parancsolata

  1. Megemlékezzél arról, amivel Istennek tartozol!
  2. Én vagyok a te hazád: Nagy-Magyarország!
  3. Hűséged, becsületed, vitézséged nem eladó!
  4. Légy erkölcsös, józan életű, engedelmes!
  5. Tiszteld elöljáróidat, mint atyádat, szeresd bajtársaidat, mint tenmagadat!
  6. Tanulj és tudj: a Tudás második fegyvered!
  7. Védd a másét. A magadét ne pazarold!
  8. A család szentély. Ha magadnak nincs: őrsödben, s a körül megtalálod!
  9. Mögötted a törvény. Előtted is az legyen!
  10. Igaztalanul ne vádolj, fegyvered ártatlant ne bántson

Budapest,2011.május/Szálka FEL

Asztali nézet