Nagypénteki döbbenet!

– Nem csak hívőknek! -

Köztudomású, hogy a keresztény egyházakba, olyan szellemiségű egyének furakodtak be - nem is akármilyen szinten -, akiknek semmi keresni valójuk nincs ott. Nemhogy az egyházak vezetésében, de még a hívők soraiban sem!

Most csak „szőrmentén” említem meg, hogy XVI. Benedek Pápa (Raizinger) a keresztényvilág legnagyobb meglepetésére megbocsátotta azaz „felmentette” a zsidóságot Jézus Fiúisten meggyilkolásának tette alól!

Csak úgy látszik egyet nem fogott fel őszentsége: Ő nem bocsájthat meg Jézus Isteni személy gyilkosainak, csak földi halandó életét kioltóinak - esetleg. Isteniségének keresztre feszítése bűne alól egymaga Isten adhat feloldozást!!!

Raizinger bakot lőtt! Azt hiszi talán, hogy Hitler Jugend - volt -mivoltát ezzel semmisnek veszik majd a zsidó körök? Téved! Az örökké gerenda marad a szemükben, még akkor is, ha ismerik Raizinger dédanyai ágon lévő zsidószármazását.

De, most hagyjuk is ezt a témát, nézzünk szét a hazai „vizeken”.

Nagypéntek estéjén az egyik közszolgálati televízió „körszemlézett” a hazai történelmi egyházak miséin, Istentiszteletein. Hát mit ne mondjak, megdöbbentett a honi keresztény egyházak nívótlan, felkészületlen Ige hirdetése!

Ön, aki olvassa jelen írásomat és esetleg nem gyakorolja vallását, kérem akkor is olvassa tovább a cikkemet. Érdemes!

Kezdjük a legnagyobb hazai keresztény egyházzal, a katolikussal. Erdő Péter Esztergom-budapesti érsek, prímás, bíboros….meg kitudja még milyen földi halandó címekkel rendelkező zsidószármazású katolikus vezér, két szót nem tudott elmondani fejből a Nagypénteki feltámadással kapcsolatosan. Szégyenteljes módon egy papírcsomagot a kezében tartva szólt a hívők sokaságához. Az ilyen előkészített íráshalmaz engem leginkább a szocialista – kommunista rendszerben szokásos pártértekezletekre emlékeztetett, ahol a párttitkár "elvtárs" azt sem tudta miről beszél.

Úgy rémlett ez a címhalmozó érsek, nem hogy prímásnak, de még utolsó vonósnak sem felel meg, mivel arra nem volt képes és alkalmas, hogy rendesen felkészüljön a kereszténység legnagyobb ünnepére. Én egy egyszerű katolikus hívő ember vagyok, de erről a fenséges napról fejből legalább egy órán keresztül tudnám méltatni a történetet, az eseményt, amely megváltoztatta a világ folyását. Erdő Péter ehhez képest egy kerek mondatot nem tudott kinyögni anélkül, hogy a teleírt lapokra ne nézett volna.

Lehet, hogy a Talmud gyűlöletteljes(sic) tanításai esetleg , ismertebbek számára…..?

Ugorjunk át a Reformátusok „gyöngyszemére” Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnökének ordenáré* típusú böffenetére, amit előadott Nagypénteki megemlékezés címén.

Mit ne mondjak; lepipálta Erdő Pétert, mert a zsinati főnök, fejből beszélt. Bár csak ne tette volna…!

Volt abban „ ..ha nincs térerő, nem tudunk telefonálni..”, meg miegymás, amit megtudhattunk a modern élet földi dolgairól, amitől aztán leesett a  60 – 80 éves hallgatóság álla és néztek mind „Jenő a moziban”, hogy miről is hablatyol az a szédült szemüveges ott a pulpituson.

Ezután az Evangélikus egyháztól jövő „Isteni szózatot”, nem is volt kedvem már meghallgatni.

Ilyen okádék Igehirdetésekkel még életemben nem találkoztam, pedig már túl vagyok az életem delején és több ezer Ige eljutott hozzám.

Ilyen szégyenteljes Nagy pénteki liturgikus előadásokat még nem hallott a világ, amit ketten ezek összehoztak. A főmuftiknak el kellene gondolkodniuk; vajon a megfelelő pályát választották – e, illetve az őket megillető helyen vannak – e? Javaslom mindkettőjük figyelmébe Koszter atya „Lépcső ima” könyvének elolvasását, hogy megismerkedjenek azzal, milyennek is kellene lennie egy földi „Atyának”!

Nem tudom, milyen jellegű olvasmányok kerülnek a Népszabadságon, Népszaván és a Talmudon kívül kezeik közé, de ha hallgatnak a jó szóra és Isten, valóban földi helytartóivá kívánnak válni, vegyék a fáradságot és olvassák Pázmány Péter, Tóth Tihamér, Bangha Béla, Prohászka, vagy Koszter atya…és még sorolhatnám tovább, műveit.

Talán még nem késő, hogy ezáltal Isten kegyelmében részesüljenek, mert a jelenlegi útjuk a pokolra vezet!

Budapest, 2012.04.25./Szálka

*ízléstelen, közönséges

FEL

Szent Anna

- Szűz Mária édesanyja-

Az egyház által kánoninak elfogadott evangélium nem árul el semmit Szűz Mária szüleiről. Egy 2. századi apokrif* a Jakab - féle ősevangélium** szerint Mária édesanyját Annának (jelentése: kegyelemmel áldott), apját pedig Joachimnak (Isten megvigasztal) hívták.

Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük. A vagyonukat három részre osztották: egy részt maguknak tartottak meg, a másik részt a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig szétosztották a szegények között.

Gyermektelenségük fájdalmát tovább fokozta, hogy egy templomszentelés ünnepén Jeruzsálemben Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár nevű pap visszautasította az ajándékot azzal, hogy bűnös kézből nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét ugyanis bűnössége nyilvánvaló jelének látta.

Anna siratta meddőségét és megfogadta, hogy ha gyermeke születik, azt a templom szolgálatára szenteli. Joachimnak mezőkön pásztorok között keresett megszégyenülésére és szomorúságára vigasztalást, ahol nem sokkal később megjelent Isten angyala, aki megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága jelül mondotta Joachimnak, hogy menjen Jeruzsálembe hálát adni Istennek, és a templomban, az Aranykapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy oda menjen. Úgy is történt. Joachim és Anna az Aranykapunál találkoztak, majd hálát adván Istennek, visszatértek otthonukba, Názáretbe.

Anna az ígéret szerint fogant és megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el. A két jámbor szülő betartotta fogadalmát, és Máriát három éves korában a templomnak ajánlották föl. Joachim ezután hamarosan meghalt.

Anna másodszor is férjhez ment egy Kleofás nevű férfihoz, kitől ismét lánya született, és azt is Máriának nevezték. Kleofás halála után Anna harmadszor is férjhez ment egy Salamon nevű férfihoz, akitől újra leánygyermeket szült, és e harmadik lányt is Máriának nevezték el.

A legenda feltételezi, hogy Anna, Nagy Heródes halála után láthatta a felcseperedett Jézust.

Az apokrif szerzők– így részletezik Jézus rokonságát:

Anna első házasságából született Mária, akit József (Justus) vett feleségül, a Megváltó Jézus anyja.

Anna második házasságából született Mária, később Alfeus felesége lett, és négy fiút szült: a fiatalabb Jakabot, Júdás Tádét és a Zelóta Simont, akik Jézus apostolai lettek, valamint a Justusnak nevezett Józsefet, aki Jézus tanítványa volt.

A harmadik házasságban született Mária, akit atyja után Szalóménak is hívtak, Zebedeus felesége, Jakab és János apostol anyja lett.

,,Amiképpen a víz annyival tisztább, amennyivel a szép forráshoz közelebb meríttetik, úgy Szent Anna annyival nagyobb tisztasággal részesült a jóságos cselekedetekben, amennyivel közelebb volt a minden jóságos cselekedeteknek kútfejéhez, a Jézus Krisztushoz…”

Budapest, 2012. február 20./Szálka

FEL

*apokrif = rejtett zsidó és keresztény szentirat, amelyek nem szerepelnek a bibliában

**Valószínű Szent Justinus is használta (100-165)

Forrás: bucsujaras.hu,Bangha Béla: Katolikus Lexikon IV. kötet, wikipédia,Illyés András:Szent Anna legendája,

Szent Bálint (nap)

Sajnálatos módon a mai fiatalok nagy része azt hiszi, ha majmolja az amerikai viselkedési normákat és átveszi szokásaik egy részét, attól több lesz. Nagy tévedés! Jobb lenne inkább belátniuk azt, hogy az amerikai szokások többségét, nem az amerikai hagyomány teremtette meg, hiszen náluk például nem lehet beszélni „népszokásról”, „népi hagyományról”, mert a „nép” nem ősgyökeres, hanem bevándorolt telepes a világ minden részéről. Köntörfalazás nélkül úgy lehetne nevezni őket, hogy egy „szedett-vedett népség!”

A február 14. – t, a Valentin -napot is amerikai „találmánynak” tartják sokan, de Amerikának annyi köze van ehhez a naphoz, mint nekünk a NASA-hoz. Azaz semmi!

Egy biztos, amit tudunk, mégpedig az, hogy az ateista, kommunista Kádárdiktatúra hatására 1969. február 14 –e után kivették a katolikus naptár külön napon ünnepelt szentjei közül!

A Bálint név angol fordítása: Valentin.

Szent Bálint-nap hagyományos keresztény ünnep, amely főleg Angliában és Franciaországban erősebben élt, mint Magyarországon. Nálunk főként a betelepült németség tartotta meg egyes helyeken Szent Bálint ünnepét, ami persze nem azt jelenti, hogy a magyar kereszténység nem ismerte.

Az úgynevezett „nyavalyatörésre (epilepsziára) hajlamosak gyakran viseltek a nyakukban úgynevezett „Bálint-keresztet”, vagy más néven „frászkeresztet”.

Annak ellenére, hogy maga Bálint személye, születési adatai és elhalálozási körülménye is bizonytalan, sőt a 354 – ben készült mártírlistákon sem szerepelt a Bálint név, I. Gelasius pápa 496 – ban, vagy 498 – ban elrendelte az ünnepét.

Az idők folyamán három Valentinus (Valentin, Bálint) is a mártíromságra jutott. Sejtelmes ködbe burkolódzik a múlt, mert nem tudni, hogy a három mártír közül, kire is utalhat az ünnep: Esetleg a feltételezések szerint a III. században Rómában tevékenykedő papra, talán a legendákban említett Interamnai püspökre, vagy éppen egy Afrikai provinciában élt Valentinus vértanúra? Bármelyik is legyen az ünnep kegyeltje – ugyan mindegyik megérdemelné -, mindnyájukhoz tartozik egy – egy legenda, monda.

A legvalószínűbbnek én a következőt tartom, talán azért, mert a legromantikusabb történetnek tartom:

Valentin, a III. században élt római pap volt, II. Claudius császár idején, aki felismerte, hogy az egyedülálló férfiak lojálisabb katonák, mint családos társaik, ezért megtiltotta katonái számára a házasságot. Valentin azonban ellenszegült a parancsnak és titokban továbbra is összeeskette a szerelmeseket. Amikor erre fény derült, Claudius börtönbe záratta és elrendelte kivégzését. Valentin a börtönben beleszeretett a foglárnak a vak leányába és keresztényi hitével visszaadta annak látását. Kivégzése előtt a pap szerelmes levélkét küldött a leánynak,  "A te Valentinod(-tól)" aláírással búcsúzott, melyet mindmáig az felhasználnak a világ képeslapgyártói.

Más történetek arról regélnek, hogy Valentin a Rómaiak börtöneiben raboskodó, megkínzott keresztényeket mentette meg a további szenvedéstől és haláltól, mert megszöktetve őket, sokakat megmentett.

Vannak szóbeszédek, legendák arról, hogy az ünnepről maga a keresztény egyház rendelkezett, hogy a pogány Luperkusz Isten termékenységi, megújulási ünnepét elhomályosítsa. E szertartásnak része volt, hogy a város hajadonjai egy urnába dobták nevüket, melyből a nőtlen férfiak húztak egyet – egyet és az ünnepség idejét ezután együtt töltötték. Némely párok gyakran együtt maradtak és a következő év Luperca –fesztivál után összeházasodtak. Gelasius pápa ezt nem nézte jószemmel és véget vetett a pogánynak tartott véletlenszerű házasodási szokásnak, ezért azt betiltotta és február 14 –ét Szent Valentin napjává tette.

Bármi is legyen az igazság a Bálint –Valentin napi legendák körül, bizton kijelenthetjük, mára már nem az, aminek szánta a keresztényegyház. Bóvli vásár lett belőle és „kötelező” kedveskedő ünnep.

Mindenesetre sajnálom azokat a párokat, fiatalokat és idősebbeket egyaránt, akik csak ezen a napon és ilyen formában tudnak egymásnak kedveskedni. Ha csak egy napra szól a szeretet, a figyelmesség, ha csak csacskaságokra szórva a pénzt  tudják érzelmeiket kifejezni az szegénységi bizonyítvány számukra nézve.

Rá kell ébrednie mindenkinek, hogy – bár fontosak számunkra -, mégsem a kijelölt napok teszik teljessé, boldogabbá életünket, hanem mi tesszük ünneppé a mindennapokat a szeretet számos morzsáival. Az egymásra figyeléssel,  elejtett kedves szavakkal, egy –egy bíztató mosollyal, lágy simogatással, szeretetteljes érintéssel, de legfőképpen a Hittel. Mert;

„Hol hit, ott szeretet,

Hol szeretet, ott béke,

Hol béke, ott áldás,

Hol áldás, ott Isten,

Hol Isten, ott szükség nincsen!”

Isten áldásával úgy legyen!

Budapest, 2012. február 14./Szálka

FEL

A Páter

Bangha Béla (1880-1940) élete és megítélése

Minden magyar keresztény pátere. Mert csak így hívták: a Páter! És ez sokat kifejez a feléje irányuló szeretetből. Az egyszerű emberek, a vezető egyházi személyek és politikusok mindnyájan elfogadták, elismerték a maga korában Bangha Béla jezsuita pátert, Európa hírű hitszónokot és politikust. Életében valamint napjainkban is, csak a liberális antimagyar közegek fékevesztett gyűlölete hallgatja el emberi, é hitbéli nagyságát. Miért? Azért mert szívvel, lélekkel keresztényszellemiségű ember volt, nem tűrte, hogy bárki is gyalázza a kereszténységet és a magyart. Legfőbb bűne – a társadalom istenteleinek szemében -, csupán annyi, hogy bírálni merte a zsidóságot, azért mert az általuk már akkor kézben tartott sajtóban nem engedte mocskolni a kereszténységet. Ez akkor is „főbenjáró” bűnnek számított. Azóta a világ mit sem változott. A zsidók gyűlölködése a keresztényvallásúak felé mit sem csökkent. Ennek tudható be, hogy agyonhallgatják a XIX –XX. Század egyik legnagyobb magyar keresztény apostol munkásságát. Azt a nevet, amit a szentek között kellene emlegetni, a legnagyobb keresztényi némaság övezi!

Jómagam Bangha Béla nézeteivel kapcsolatosan – már amennyit a munkásságából ismerek -, a faji kérdés megítélésével szemben vannak fenntartásaim. Mert a Nyilaskeresztes párt – Hungarista Mozgalom – zsidónélküli társadalomszemléletét tartom inkább elfogadhatónak, de ez nem ok arra, hogy gyűlölni kelljen, mert egyébként egy irányba törekedtek a nemzetépítésében: A kereszténység meghatározó szerepét stabilizálni hazánkban! Érdekesnek tűnhet, hogy úgy, mint Szálasi Ferenc, Bangha Béla is aszemitának tartotta magát, a Nyilaskeresztes párt tevékenységét mégis elítélte.

„Az egyik legnagyobb magyar apostol emlékét beárnyékoló vádak

Ma már közhelynek számít, hogy az elmúlt rendszer a számára nemkívánatos személyeket az agyonhallgatás nagyon hatékony eszközével likvidálta a szellemi életből. Az agyonhallgatottak táborát főként a két világháború közötti „keresztény-nemzeti kurzus” jeles képviselői alkotják, akik között minden bizonnyal rangos helyet foglal el Bangha Béla jezsuita atya, vagy csak egyszerűen „a páter”…. megdöbbentő, hogy fél évszázaddal halála után már szinte senki sem ismeri. Tudjuk, hogy az elmúlt rendszerben a pártállami cenzúra miatt …az „aki nem akar hazudni, inkább ne is írjon” elv alapján nem születhettek igényes és hiteles

tényfeltáró munkák. A fordulat óta azonban már eltelt tizenöt szabad év, ezért némileg értetlenül állunk az előtt a tény előtt, hogy a magyar egyház csekély kivételtől eltekintve – mint pl. a dicséretes Prohászka-kutatás – nem tudott még szembenézni a történelmi restanciákkal. …

Bangha páter születésének százhuszadik, halálának pedig hatvanadik évfordulója – megfelelő alkalmat szolgáltatott volna a mulasztás felszámolására, ezzel a lehetőséggel azonban érthető okból senki sem élt. Érthető okból – mondhatjuk sajnos teljes joggal –, hiszen András Imre a fentiekhez mintegy magyarázatképpen hozzáfűzi: „Bangha Béla nagyságáról évtizedeken keresztül csak ellenségei

voltak igazán meggyőződve.” ….

Bangha Béla értékelésének ezenkívül van még egy jelentős akadálya, nevezetesen azok a vádak, amelyekkel ellenfelei már életében is illették. Halála után …. az érdekvédelem teljes hiányában ma már részint a katolikus oldal is osztja ezeket a vádakat. A marxista propaganda tipikusnak mondható jellemzése például az 1959-ben megjelent Új Magyar Lexikonban olvasható: „Bangha Béla páter (1880-1940) hírhedt jezsuita, az 1919-i ellenforradalom gyűlölködő agitátora, a Horthy-fasizmust támogató katolikus klérus irányítása alatt működő Központi Sajtóvállalat egyik megalapítója”. Voltak persze kissé durvább méltatások is: „Bangha páter […] a legfélelmesebb és legförtelmesebb gonosztevők közül való. Ez a papi ruhába

bújt vadállat a legféktelenebb felekezeti uszító és sok-sok gyilkosság értelmi szerzője. Vezére volt annak a hordának, amelyik végigpusztított Magyarországon, halomra ölve az ártatlan szegény munkásembereket és zsidókat.”

Az előadott vádak általában három csoportra oszthatók:

1. ellenforradalmitevékenységével késleltette a szociális eszmék térhódítását …

2. mélyítette a felekezetek közötti ellentétet,

3. antiszemita volt és így hozzájárult a holokauszt borzalmaihoz.

Lássuk most ezeket sorjában.

1. A szociális érzéketlenség vádja

Horváth Árpád a Bangha Béla által megalapított Magyar Kultúra c. folyóiratról írt sajtótörténeti tanulmányában az alábbiakat írja:

„[1945 után] Prohászka Ottokárhoz hasonlóan hamarosan Bangha Bélát is a jobboldali és ráadásul katolikus radikalizmus legveszedelmesebb képviselőjeként kellett emlegetni, akik a többi elkötelezett keresztényhez hasonlóan nem kevesebbért, mint a kommunizmus beteljesedésének a késéséért voltak felelősek….

Feltehetően nincs ma Magyarországon egyetlen józan gondolkodású ember sem, aki Bangha Béla bűnének tartaná az ő ellenforradalmi tevékenységét, ti. hogy a „kommunizmus beteljesedését” késleltette, az más kérdés, hogy az elmúlt rendszerben ez bizony bűnnek számított. … Ami pedig a konkrétumokat illeti, P. Bangha fő művéből, a Világhódító kereszténységből (1939) kiderül, hogy nemcsak szívén viselte a szociális reformok ügyét, hanem még radikálisnak is bizonyult,

amennyiben magát az egyházat is kritizálta annak bizonyos szociális érzéketlensége miatt.

Többek között az alábbiakat írja:

„a szociális tevékenységre keresztény részen ma sokkal nagyobb mértékben van szükség, mint azt a liberális gazdasági rendhez szokott társadalom, közte sajnos, katolikus tényezők is, felismerni szokták.”… Az emberek sokszor nem mondják ki hangosan, de keserűen érzik, hogy szociális elhagyatottságukban egyházi oldalról is hiába várnak segítséget s legföljebb alamizsnahullatásban van részük, de nem intézményesés igazságosságon alapuló támogatásban.”…„a szociális egyensúly hiánya nemcsak magában baj s méltatlanság, hanem vallási és erkölcsi téren is sokszoros káros következménnyel jár. A zilált anyagi viszonyok közt élő […] emberek […] nyugtalanok, minden szélsőségre hajlamosak s minden izgatásnak s ígérgetésnek hitelt adnak.”

Nyilvánvaló összefüggést vél felfedezni az egyház e téren tanúsított mulasztásai valamint az egyházellenesség között elsősorban Magyarországon, továbbá minden országban, ahol az egyház „képviselői a nép nyomorát, szenvedéseit és támasztalanságát részvéttel bár, de tétlenül nézték, …

2. A keresztény felekezetek közötti ellentétek kiélezésének vádja

Tény, hogy a II. vatikáni zsinat előtti egyházban kissé nagyobb súlyt helyeztek a felekezetek közötti különbségekre, mint az azonosságokra. Ezen álláspont bizonyos egyoldalúságán kívánt a zsinat változtatni, illetve nagyobb nyomatékot adni az egységtörekvéseknek, amikor a keresztény egység kérdéséről Unitatis redintegratio kezdettel külön dekrétumot adott ki. Nem lenne igazságos, ha ezen vádpont értékelésénél mindezt figyelmen kívül hagynánk.

Bangha Béla a korabeli, XI. és XII. Pius pápák markáns egyházpolitikája által fémjelzett történelmi összefüggésben fogalmazta meg álláspontját,

retorikája lényegre törő, nem egyszer igen nyers a mai olvasó számára. Akik protestáns-ellenességét hangsúlyozzák, főként a stílust kifogásolják, illetve – le nem tagadható – kirohanásait szeretik fölemlegetni, ugyanakkor hajlamosak megfeledkezni a Bangha-életmű egészének lényegi üzenetéről.

… Biró Bertalan által szerkesztett gyűjteményes összkiadás… bevezetőjében Bangha Bélát idézve ezt írja:

„«Vissza kell utasítanom azt a felfogást, mintha nekem a másvallásúak elleni harc volna az elemem. Aki irodalmi, szónoki és lelkipásztori működésemet ismeri, ilyet rólam nem mondhat. Ha csak a katolikus hitbuzgalmi életet és lelkipásztorkodást, az intelligencia vallási gondozását, a katolikus és magyar kultúra művelését s a keresztény nemzeti sajtó megteremtését nem nézi valaki – másvallásúak elleni harcnak. ..láttam, milyen eszközökkel s fegyverekkel küzd a kereszténység s a katolicizmus ellen a szabadgondolat […]» – írja… „a vallásszakadást a legbénítóbb, legsajnálatosabb csapásnak éreztem mindig”…..

Idézet egy olvasói levélből, melyet egy református fiatalember írt a szerzőnek:

„a «Magyar Szemlé»-ben megjelent «Keresztény unió?» című cikkének elolvasása után hálás szívem egész melegével mondok köszönetet azért a békülni vágyó, tárgyilagos hangért és azért a minden részletében a szebb és boldogabb magyar jövendőt munkálni hivatott eszméért, amely az egész cikken keresztülvonul.”…

3. Az antiszemitizmus vádja

Amennyiben többé-kevésbé hiteles képet szeretnénk kapni P. Bangha álláspontjáról a zsidókérdéssel kapcsolatban, akkor először is különbséget kell tenni az antiszemitizmus és a keresztény antijudaizmus (zsidóellenesség) élesen elkülönülő irányzata között. … Míg tudniillik az első esetben egy újpogány ideológiával állunk szemben, „amely – Bangha Béla szavaival – a zsidóságot, mint fajt, tehát mindenestül s minden vonatkozásban elítéli s elutasítja, sőt vele együtt még az ószövetségi Szentírást is elveti”, addig az antijudaizmus egy „elvi vagy erkölcsi” kategória, melynek fókuszában a keresztény társadalom jogos önvédelme és érdekérvényesítése áll az elgyökértelenedett, túlnyomórészt nemzetietlen és vallástalan zsidósághoz kötődő felfogásbeli különbözőségekkel szemben. …– köztudott, hogy a keresztények hagyományos zsidóellenességének nem elhanyagolható részben a messiásgyilkosság köré csoportosuló vádaskodás adott indítékot … – ne feledjük, hogy ebben kérdésben csak néhány évtizede, a II. vatikáni zsinat Nostra aetate kezdetű nyilatkozata óta ítélünk kissé árnyaltabban, ez pedig azt a nyilvánvaló konzekvenciát hordozza, hogy Bangha Bélán nem kérhető számon minden további nélkül a mai álláspont, … észre kell venni, hogy a keresztény antijudaizmus fogalmában lényegében két egymással ellentétes irányban működő erkölcsi motívumról is szó van: egyrészt a védekező zsidóellenesség esetlegesen fajgyűlöletet indukáló negatív hatásáról, másrészt a hazaszeretet, a közjó előmozdítása, valamint a hit tisztaságának és a személyi, közösségi jogok védelmének keresztény kötelességéről.... A nagy kortárs, az ugyancsak antiszemitizmussal vádolt Prohászka kifejező tolmácsolásában ez a morális vezérmotívum valahogy így fest: „főelvünk az igazságnak s a gyöngének védelme. Ha ezt […] antiszemitizmusnak […] tetszik hívni az illető uraknak, ez egészen privát passziójuk”

A „faji” antiszemitizmus tehát érthető okokból mindenestül ellenkezik a katolikus egyház tanításával, ugyanakkor az „erkölcsi antiszemitizmus”, vagyis antijudaizmus „jogosultsága, amennyiben kellő mérséklettel s a keresztényi szeretet törvényeinek betartásával érvényesül, nem kifogásolható,….

…a középkor és újkor folyamán a Dunántúlra beszivárgott, általa nyugatinak nevezett, aránylag kisebb létszámú és magasabb műveltségű zsidóság sikeresen megtalálta helyét a magyar társadalomban, „jó magyar zsidóként” honosodott meg, szemben a XIX-XX. században keletről, főleg Lengyelországból tömegesen beözönlő, kultúrájában alacsonyabb szintű, zárt közösségben élő, „ázsiai” zsidósággal, akik Magyarországra érkezve nem tudtak beilleszkedni és asszimilálódni, ….

Hátra van még Bangha Béla vállalt „aszemitizmusának” értékelése, ..Az aszemitizmus Bangha saját körülírása szerint nem zsidógyűlöletet, zsidóüldözést jelent …, hanem „zsidónélküliséget”, …nemzetietlen zsidóság elé egyfelől a helyes értelemben vett beilleszkedés .., másfelől a távozás kettős alternatíváját állította. A keresztény társadalmi tanítás értelmében ugyanis a közjó előmozdítása, csakúgy, mint a közrend, a nemzeti integritás és stabilitás megőrzése minden nemzetnek egyrészt elidegeníthetetlen joga, másrészt ez a jog prioritást élvez a sokszor önző, a jogok melletti kötelességekről gyakran megfeledkező egyéni érdekkel szemben….Bangha aszemitizmusa tartalmilag nem más mint a fönt tárgyalt morális antijudaizmus, ….

Hát valahogy így fest a harcos és kegyetlen apologéta, a triumfalista gyűlöletkeltő és ellentétszító jezsuita páter portréja. Sajnos …nem ejthettünk szót egyrészt Bangha Béla történelmi jelentőségétől*, bátor közéleti szerepvállalásáról*, másrészt pedig amit még nagyobb hiányosságnak érzünk, példaértékű életéről* és jelentős szellemi hagyatékáról*. …”

*Az idézett részben említett „hiányosságokat” egy másik írásomban rövidesen,- részben-, pótlom. Nem szabad megengednünk, hogy a kereszténység egyik hazai nagyságának megismerését, jelenkorunk egyes gyalázatos egyházi vezetői a liberális mocsok fertőjének támogatói, a feledés homályába taszítsák. Törekednünk kell arra, hogy a Pázmány Péterek, Bangha Bélák, Prohászka Ottokárok, Mindszenthy Józsefek üzenete ne haljon ki a magyar nép szívéből!

Isten segedelmével, úgy legyen!

Budapest, 2012. Jégbontó hava (február) 13./Szálka

Az idézett rész, [© Orvos Levente 2005 | orvosl.hu] rövidített változata

FEL

Csodatévő Kegytemplom

Lassan tíz éve már, hogy Sümegen jártam. Akkor is lenyűgözött a városban fellelhető látványosságok szépsége, s most, a megörökített pillanatok papírképen köszönnek vissza rám, megelevenítve emlékeimet.

Nem a Sümegi vár történelmi falainak regéje mozdította meg „tollam hegyét” – bár a z is méltó lenne a papírra vetésnek -, hanem a város főutcájától egy kőhajtásnyira lévő, csodatévő hajléka Istennek; a Ferences Kegytemplom.

Mély áhítattal és tisztelettel léptem be Istennek eme különlegesen szép házába, tudva jól, hogy a kegyelmes Isten temploma az egész világ, s ha mi elmélkedéseinkkel, a virágos mezőn fohászkodunk hozzá, vagy dicsérjük az Ő tetteit, akkor a szabadég a templom, s az ad hitünknek otthont.

Lépteimnek suttogó nesze, dörömbölő zajként jutott vissza fülembe, amint egyre beljebb lépdeltem. Szememet az Oltár szépsége ragadta magával, lelkemet az áhítat töltötte el megnyugvással.

Most mégsem erről a sosem látott szépségű oltárról zengem soraimat, hanem a Sarlós Boldog Asszony templom kápolna 14 szentjéről, akik mártíromságukkal tettek tanúbizonyságot hitükről.

1.Szent Flórián. Sümeg fogadalmi szentje. A keresztényüldözések idején 304 – ben malomkőhöz kötve az Enns folyóba dobták. Testét a keresztények temették el. Sírja fölé épült a Felső – Ausztriai Sankt Florian prépostság.

2. Szent Kristóf. A 3. század közepe táján élt. Legenda övezi életét. Nagy, urat akart szolgálni. Először egy királyt szolgált, de látta, hogy a király fél az ördögtől, ezért az ördögöt kezdte el szolgálni. Aztán megtapasztalta, hogy az ördög elszaladt félelmében egy útszéli kereszttől, így rádöbbent, hogy Krisztust kell szolgálnia. Egy remete meghagyta számára, vigyen át zarándokokat egy folyón. Egyik nap egy gyermek kérte meg, vigye át őt a túlpartra. Fel is vette a vállára a fiúgyermeket, de már a folyó közepén rettentően súlyosnak érezte a gyermeket. Így szólt: „ Úgy érzem, mintha az egész világot vinném a vállamon”. A fiú így válaszolt: „Nem a világot, hanem a világ teremtőjét viszed”. Utána a vízben megkeresztelte Kristófot. Samos szigetén hirdette Krisztus igéjét, de a király elfogatta és lefejeztette.

3.Szent György. Magas rangú római katonatiszt volt, majd anyja hatására megkeresztelkedett. Legyőzött egy tóban élő sárkányt, szól a legenda róla. Hite miatt 303 táján lefejezték.

4.Szent Katalin. A császár udvarában ötven tudóst győzött meg a keresztény hitről, akik kereszténnyé lettek. A császár kerékbe töretést rendelt el, de a kerék széjjeltört. Ezután lefejezték. Sírja a Sínai hegyen a Szent Katalin kolostorban található.

5. Szent Borbála. A 3. században élt. Pogány apja mindenáron távol akarta tartani a keresztény hittől, ezért egy toronyba zárta. Borbála mégis kereszténnyé lett. Amikor apja megtudta, maga jelentette fel a városbírónak. Tulajdon apja fejezte le!

6.Szent Sebestyén. Keresztényként szolgált a Római hadsereg testőrségében. Sok katonatársát megtérítette, ezért bevádolták. A császár (Dioklécia) egy fához köttette és agyonnyilaztatta. Egy Iréne nevű keresztény nő magával vitte, gondosan ápolta és megmentette életét. Miután felgyógyult a császár elé állt és szemére vetette a keresztények üldözését. Erre a császár bunkókkal agyonverette. Sírja fölött áll Rómában a San Sebastiano bazilika.

7. Szent Pantaleon. Pogány apától és keresztény anyától származott. Maximinián császár háziorvosa volt. Keresztény lett és a szegényeket ingyen gyógyította. Egy mérges kígyó által megmart gyermeket is meggyógyított. Pogány orvos kollégái elárulták. Megkínozták. Kezeit a fejéhez szegezték, majd lefejezték. Ahová a vére folyt a földből liliomok, rózsák nyíltak.

8.Szent Balázs. Szelídsége és szent élete miatt választotta a nép Szebaszte püspökévé. Dioklécián – féle keresztényüldözés idején egy barlangba menekült. 316 – ban fogták el, majd lefejezték. Még életében a börtönbe egy özvegyasszony kenyeret és gyertyát vitt és ekkor megígérte, hogy aki évenként gyertyát gyújt emlékezetére sok áldásban lesz része.

9. Szent Miklós. 270 körül született a kisázsiai Patar-ba. Szüleitől gazdag örökségre tett szert, de azt jótékonyságokra fordította. Egy nemesember annyira elszegényedett, hogy lányait bordélyházba akarta adni. Ekkor három estén keresztül egy-egy zacskó aranyat tett az ablakukba, hogy mindhárom leány tisztességben maradjon. Myra püspökévé választották. Életéhez sok csodatétel fűződik. 350 körül a szentek halálával halt meg. 1087 – ben Bariban temették újra. Sírjából a mai napig illatos olaj szivárog.

10. Szent Ciriakusz (Cirjék). Marcell pápa szentelte diákonussá Rómában. Két császárt udvarában szolgált. Dioklécián császár ördögtől megszállt leányát meggyógyította. Majd a következő császár Maximiniánusz 305 – ben megkínoztatta és lefejeztette. Teste a Via Ostiense 7. mérföldkövénél nyugszik.

11. Szent Vid. Tizenkét éves korában lett kereszténnyé, ami után megszökött egy pogány családtól nevelőjével és dajkájával. Legenda szól arról, hogy egy sas madár gondoskodott élelmezésükről. Dioklécián fiát meggyógyította az epilepsziából. Mivel a bálványoknak nem áldoztak, mindhármukat:  a dajkát Crescenciá-t, a nevelőt Modestus-t és őt magát Vid –et is kegyetlenül megkínozták. Legenda övezi halálukat is: Angyalok repítették őket egy folyó partjára, ahol sasok virrasztottak felettük. Vid sírja a szicíliai Lucainába van. Vencel király Prága számára I. Henrik császártól kar ereklyét kért, ennek őrzésére építették a Szent Vitus székesegyházat, a Prágai vár közepén.

12.Szent Margit. Egy pogány pap leánya volt, de felserdülve megkeresztelkedett, ezért az apja elűzte. Juhnyáj őrzése közben pillantotta meg Olibrius városi elöljáró, aki szépsége láttán feleségül kérte. Margit azonban hű maradt Istenéhez. Olibrius ezért kínpadra vonatta és börtönbe vetette. A börtönébe az ördög megkísértette kígyó alakjában, de Margit keresztet vetett rá és az szétpukkadt. 307 – ben fejezték le.

13. Szent Orbán. 222 – 230 között volt pápa. Szent Cecília vőlegényét, Valeriánust ő keresztelte meg és ő temette el Cecíliát. Harcolt az eretnekség ellen, ledöntette a bálványszobrokat. Az Ő rendelte el, hogy a miséző kehely ezüstből, vagy aranyból legyen. Orbánt és társait lefejezték.

14. Szent Euszták (Eustachius). A legenda arról szól, hogy Traianus császár hadvezére volt. Egy vadászaton szarvas agancsai között meglátta a megfeszített Krisztust. Megtért és családjával együtt megkeresztelkedett. Nem volt ezután hajlandó áldozni a bálványoknak ezért családjával együtt oroszlánok elé vettették, de azok nem bántották őket. Ezután érc ökörbe zárták őket, amit feltüzesítettek. Három nap múlva az ajtó kinyitásakor nem hamut, hanem sértetlen holttesteket találtak. Ezeket Rómában a Szent Euszták templomban tisztelik.

FEL

Budapest, 2012. február 6./Szálka

Kocsis István 2003. évi >>Sümegi<

Megtérés

„Isten, vagy a világ! Múlandó csillogás vagy örök boldogság. A földi élet reményei vagy lemondás és Krisztus-követés!”*

Az Istenben és az Ő egy szülött Fiában, Jézusban, a mi Urunkban való hitet a szívükben, lelkükben és a testük minden porcikájában hordozzák a Megtért keresztény testvérek. Azonban, nem lehet elhatározni azt, hogy én mától, vagy holnaptól „hinni fogok”! A Hithez, megéléséhez ennél jóval több kell.

Attól még nem lesz valaki hívő, hogy eljár Isten házába, de mindennapjait nem keresztény módon éli meg. Hosszú, nagyon hosszú idő kell ahhoz, hogy valaki „Megtérjen”.

Hogy, mi a Megtérés? Sokféleképpen megfogalmazták már nálamnál sokkal felkészültebbek és rátermettebbek. Azonban mindenkinek el kell jutnia addig, hogy ezt meg tudja magában fogalmazni, hogy személy szerint hogyan élte meg ezt a csodálatos pillanatot. Amíg nincs tisztába valaki ezzel a csodával a; Megtéréssel, addig nem mondhatja el magáról, hogy maradéktalanul hisz.

Röviden így tudnám megfogalmazni: a Megtérés annyi, mint megbánni minden elkövetett bűnt és feltétel nélkül hinni, hogy Jézus Krisztus megfeszíttetésével megváltotta nem csak saját magunk, hanem az emberiség bűneit is. Hinni kell tudni Istenben, az örök életben. Hinni abban, hogy az Emberfia ismét eljön közénk és feltámaszt a halálból. Megdicsőíti az Ő útját követőket és megbünteti azokat, akik nem a kijelölt keresztényi úton haladtak a földi életükben.

Nem belenyugodni abba, hogy naponta vétkezünk és bűnöket követünk el, de ugyan akkor tudni azt, hogy Jézus testén át megtisztulva érkezünk Isten színe elé, Kinek nagy és mindenható jósága által elnyerjük kegyelmét!

„Csodák pedig nincsenek” – szokták volt mondani, de én hiszem és vallom, hogy létezik csodával határos érzés és ez a Megtérés.

Felszabadult lélekkel, „kitisztult szemmel” látni a világot, csak úgy lehet, ha átélhetjük ezt a sokaknak soha meg nem adatott érzést.

A Hitbéli élet nem azt jelenti, hogy szentekké kell válnunk, de törekedni kell arra, hogy minél közelebb kerüljünk Jézus Krisztus szeretetteljes tanításához. A lehető legtöbbet be tudjuk fogadni szívünkbe a lelki táplálékból. Igyekezni kell alárendelni mindennapjainkat a keresztényi tanításnak. Nem könnyű, de felemelő érzés eleget tenni Urunk elvárásainak.

Sok az, amit elvár tőlünk a Világmindenség Ura? – Lehet! Ezt kinek, kinek magának kell megítélnie. Ha arra a meggyőződésre jut valaki, hogy számára lehetetlen a Krisztusi élet követése, akkor egyúttal azt is bevallja, hogy „bűnös életet” él.

Más valaki azt mondja nincs szüksége a keresztényi tanításra, mert így is boldog, elégedett a földön. Lehet, hogy így érzi, de csak azért, mert nem ismerte meg a Megtérés csodáját, s Ő maga is csak annyit mond: „..boldog és elégedett a földön.” És itt a „…földön…” szaván van a hangsúly. De, a földi élet véges… és mi lesz vele azután…? Tehát e második emberünk is „bűnben él”, csak nem tud, vagy nem akar róla tudni.

Sajnos nagyon sokan kijelentik azt, hogy a Hitre nincs szükségük. Nos, talán ez egyike a legszörnyűbb kijelentésnek. Hit nélkül nem lehet teljes életet élni. Éppen ezek közül az emberek közül kerülnek aztán ki a legboldogtalanabbak, a lélekben szegények, a szívűkben üresek.

Fenti példákban említett földi halandókat, bátran sorolhatjuk a hitetlenek közé, de nem a megtéríthetetlenek sorába. Jézus, a Jó Pásztor, nem adja fel a reményt, mindenkinél kopogtat, csak meg kell hallani hívó szavát.

Minden embernek be kell látnia; ami vele történik, a Jó Isten akarata szerint van. A „jó dolog” az Úr akarata ugyan úgy, ahogy a „rossz” is. De ez a „rossz”, csak látszólag keserűség a számunkra, mert az ezt követő ”jó dolgot”, még fenségesebbnek fogjuk átélni, miután a „rossz” –at már megismertük!

Isten nem azért van, hogy egyenként vigyázzon mindenkire, hogy el ne essék, hanem azért van velünk, hogy ha elesünk, felsegítsen.

Ezért kell dicsőítenünk az Urat nap, mint nap. Ezért kell „beszélni”, imádkozni hozzá. S Ő határtalan jóságával, és mindenható Kegyelmével gondoskodik rólunk, úgy itt a földön, mint az örökéletben. Ámen!

„Az igazi kereszt sem volt ébenfából faragva. Vállald a keresztet, amit én vállaltam érted is minden keménységével, szegénységével együtt! ... Nem győzök hálát adni a jó Istennek, hogy oly csodálatosan és oly korán kiragadott a világból és elvezetett egy pályára, mely azon felül, hogy az örök életre vezet, még e világban is boldoggá tesz…”*

Budapest, 2012. február 2./Szálka

*Ídézetek: Bangha Béla Jezsuita páter

FEL