Hűség, Bátorság,Kitartás!
I. A szónok
„Abból a nemzetközi, vagy német nyelvű gyalázkodó irodalomból, amely Hitler személyét és történelmi működését ez alantas rágalmak és hamis ráfogások özönével árasztotta el, előnyösen emelkednek ki a német katona – írók munkái. Ezeknek nagyobbik és jobbik része meglehetős tárgyilagossággal nyúl hozzá ehhez a kényes és komplikált kérdéshez. Ilyen munka Guderiannak a híres páncélos tábornoknak vaskos 
kötete: Egy katona emlékezései – Erinnerugen eines Soldaten. Talán irodalmi, írói szempontból is elsőrendű forrás ez, a Hitleri – korszak megismeréséhez s Hitler emberi tulajdonságainak, szellemi, lelki, fizikai egyéniségének közelebbi megítéléséhez.
A szellemieket illetőleg Guderian – s ez természetes is -, a rendkívüli szónoki tehetséget emeli ki, amellyel Hitler a tömegre hatni tudott, hogy azokat a maga eszméinek, törekvéseinek megnyerje s rendkívüli odaadásra, ugyanilyen áldozatokra képesítse. Ezzel nemcsak a munkásság, az egyszerűbb százezrek és milliók érzelmeit, gondolkozását hatotta át, de a legműveltebbeket is magával tudta ragadni. Mint minden igazán nagy szónok, ő is nagyszerűen tudott alkalmazkodni a legkülönbözőbb hallgatóság szellemi színvonalához, lelki, érzelmi képességeihez. Máskép (sic) adta elő ugyanazt a témát a nagyiparosoknak, máskép a katonáknak, ismét máskép a hívő párttagoknak s máskép a kételkedőknek, a szkeptikusoknak, vagy az alacsonyabb rendű tisztviselőknek. Bámulatos erővel tudott hatni és lelkesedésre bírni. Környezetét ezáltal szinte állandó hipnotikus állapotban tartotta. Ez magyarázza meg a Keitel, vagy Jodl tábornokok esetét is, akik végig, a legnagyobb csalódások és megpróbáltatások között, azok ellenére is úgy kitartottak csalhatatlansága mellett. De más nagy katonák is, akik a csaták tűzében a legfélelmesebb ellenséggel szemben is helyt állottak s nem vesztették el lelküket, Hitler beszédei által megfékezve, szinte suta módon elnémultak e llenállhatatlan logikája előtt.
Hitler, ha egy kisebb hallgatóság előtt beszélt, szinte egytől egyig megfigyelte rajtuk szavai hatását. Akiről úgy látta, hogy nem hatott rá eléggé, ahhoz személy szerint hozzáfordult, sőt kérdéssel támadt rá, hogy igenre bírja. Ha ez sem használt, bosszúsan legyintett: - Ezt az embert nem tudtam meggyőzni!
Hitler szónoki zsenialítása mellett, Guderian kiemeli, egyebek közt az ő rendkívüli emlékező tehetségét, amely különösen a számok és dátumok megőrzésében, visszaidézésében jelentkezett. Hetek, hónapok múlva is pontosan emlékezett a neki katonai, politikai, vagy gazdasági és technikai kérdésekben tett előterjesztések, jelentések ada
taira, a beszélgetések legapróbb részleteire, amelyet ilyenkor az illetékesekkel folytatott. Ezeket, hosszú idő multán is, szinte szóról – szóra, vissza tudta idézni. Az illetőket sokszor zavarba hozta ilyen megjegyzésekkel: - Ön hat héttel ezelőtt mást mondott nekem…
Kitartása, szinte konoksága abban, hogy érvekkel győzze meg a kételkedőket, vagy ellenkezőket, később abban a mértékben csökkent, amint a korlátlan hatalom az ő önkénykedő természetét juttatta fölénybe, a diktátor türelmetlenségét, s ez sikereivel együtt, egyre erősebb lett.
Németországban 1933-ban, a nemzetiszocializmus uralomra jutása előtt, több mint hatmillióra rúgott a munkanélküliek száma. Ezek családjaival együtt, ez húsz – huszonötmillió éhező embert jelentett. Egy másik tünete volt ugyanennek a reménytelen állapotnak, a munkátlan ifjúság kétségbeejtő erkölcsi lezüllése s a nagy városokban a legijesztőbb bűnesetek szinte járványszerű elharapódzása. A hat millió munkanélküli ugyanakkor ugyanennyi kommunista szavazatot jelentett, s ez egy –kettőre megkettőződött volna, ha a nemzeti szocializmus a tömegeket meg nem hódítja.
Mindennek hátterében ott kísértett a diplomáciai konferenciák meddősége, amelyek csak még jobban aláhúzták a Német – birodalom megalázó helyzetét, politikai és gazdasági tehetetlenségét, a háborús jóvátételi terhek elviselhetetlenségével együtt.
Guderian nagy elismeréssel beszél Hitler érdemeiről, a magukkal és egymás közt is tehetetlen pártok félreszorításáról, a versaillesi szerződés semmissé nyilvánításáról, aztán azokról az intézkedésekről, a nagyszabású és szociális reformokról, amelynek nyomán a munkanélküliség szinte egy csapásra megenyhült, sőt megszűnt. A Rajna – vidék megszabadítása az idegen katonai megszállástól, aztán a Saar – Land visszakapcsolása, népszavazás szinte százalékos többségével, osztatlanul az egész német nép helyeslésével találkozott.
Ezek a sikerek a szudéta – német kérdés győztes megoldásával, a müncheni emlékezetes diplomáciai győzelemmel, tetőződtek be.
Legnehezebb belső problémája a hadsereg bizalmának megnyerése, sok súlyos akadályba ütközött, különösen a tábornoki karnak, ennek az előkelő, a tradíciók, a neveltetés, a szaktudás előítéleteibe elzárkózó katonai kasztnak idegenkedésébe, nyílt, vagy alig titkolt ellenszenvébe. Hisz maga Hindenburg az öreg elnök – marsall, így nyilatkozott a nemzetiszocializmus nagy választási győzelme után, mellyel a parlamenti többséget megszerezte: - Sose fogok hozzájárulni, hogy ez a cseh káplár üljön a kancellári székbe!
Nem csoda, hogy Hitler az innen jelentkező ellenkezést, ennek képviselőit mint Blomberg hadügyminisztert és társait elbocsájtotta. Az olyan összeesküvőket, mint a Röhm – puccs résztvevőit könyörtelenül megsemmisítette. De kezdettől fogva lelkes híveket talált ezekben a körökben is. Guderian megemlíti, hogy a július 20 –iki merénylet fő-hőse, gróf Stauffenberg, eleinte fanatikus hívei közé tartozott…
A müncheni nagy győzelem, amelyben a nyugati ellenfelek, Anglia és Franciaország teljes készületlensége ütközött ki, megtévesztették, elvakították Hitlert a további lehetőségekkel szemben. A szovjet – veszéllyel szemben messzemenő előrelátásról tett bizonyságot, de a lengyel konfliktus küszöbén nem hitte, hogy az a francia és angol hadüzenetet is maga után vonja.
Miért volt oly türelmetlen Hitler s miért akarta a nagyhatalmi német politika összes függő kérdéseit egy-kettőre, gyors egymásutánban megoldani? Guderian idevonatkozólag (sic) egy nagyon érdekes nyilatkozatát idézi: - Én tudom,- mondta Hitler egy alkalommal, - hogy nem leszek hosszú életű. Gyorsan kell tehát cselekednem. Utódaimban nem lesz annyi energia, hogy a német nép és a birodalom hatalmi biztonsága elől minden akadályt elhárítsanak. Nekem sietnem kell…
II. A hétköznapi ember
Hitler, tudvalevően, vegetáriánus volt. Valóságos aszkéta* ebben a vonatkozásban. Nem ivott soha szeszesitalt se. Nem dohányzott. A Nagy alkalmi ebédeken is, mikor magasrangú (sic) diplomatákat, vagy katonákat látott vendégül, kitartott a kelvirág – vagy a spenót – főzelék mellett. A tálalt hús-, vagy tészta ételekhez nem nyúlt. Göring, aki nagyevő volt, olyan forma, mint Churchill, sokat évzlődött (sic) vele a „vén asszonyok kosztja” miatt.
Guderian hosszasabban időzik Hitler egyik legjellemzőbb tulajdonsága, zárkózott, minden bizalmasságtól, vagy bizalmaskodástól idegenkedő természete mellett. Lelki gondjait, örömeit megosztó érintkezése nem volt, úgyszólván legközvetlenebb környezetével sem. Tulajdonképpeni barátjai sem voltak, még a legelső, legrégibb párttagok között sem. Egyedül állott a világban, teljesen eltöltve, elfoglalva a maga gigászi terveivel. 
Egyetlen női barátja volt, Eva Braun, de annak se volt az ő magatartására, elhatározásaira semmi befolyása olyan értelemben sem, mint Josefinének, vagy Maria Lujzának Napóleonra.
Élete az uralomrajutás (sic) után szakadatlan, pihenést nem ismerő, emberfölötti munkában telt. Napról - napra, reggeltől késő éjszakáig, egyik konferencia a másik után. Egyedüli szünet, enyhülés az ebéd ideje, mikor környezetével kissé kötetlenebbül érintkezhetett. Sztálingrád után már ebédjét is egyedül költötte el. Gyorsan elfogyasztotta a tálalt főzeléket, egy kis sütemény-félével. Utána megivott egy pohár friss vizet s azután szárnysegédjével** és személyi titkárával***hajnalig beszélgetett!
Illetve, tulajdonképpen csak ő beszélt., határt nem ismerő a világot átalakító terveiről. Két – három órás rövid alvás után – takarító asszonya, pontban kilenc óra után, felkopogta. Ekkor forró fürdőt vett, hogy felfrissítse magát…
Mikor a hadiszerencse megfordult s a nagy megpróbáltatások egymást érték, ez az éjjelező életmód már egyre jobban igénybe vette, amúgy is feszültségben tartott idegeit. Csillapító narkotikumokhoz kellett folyamodnia, injekciókat vett, hogy aludni tudjon, hogy szív – működését csillapítsa s megromlott szervezete újabb hajtóerőhöz jusson. Orvosa, Morell****, ismételten szemrehányást, tett neki, hogy erősebb adagokat használ az előírtaknál…
A júliusi merénylet**** súlyosan közrehatott Hitler egészségi és ideg –állapotának romlására. Nem csak balkeze, de egész bal oldala szenvedett egy állandó reszketéstől. Kénytelen volt jobb kezével, állandóan lefogni a balt, s jobb lábát a másikon keresztbe vetve, leplezni annak rángatózását is. Járása lassú lett, mozdulatai vontatottak. Erősen megfogyott, lesoványodott s ingerlékenységét alig – alig tudta fékezni. Közvetlen környezete, a mindennapi érintkezés folytán, nem vette észre ezeket az elváltozásokat, amelyeknek áruló jeleit az arcán kiütköző piros foltok és tekintetének nyugtalan homályossága is aláhúzta. Guderian kevéssel a stalingradi (sic) katasztrófa után, időzött az úgynevezett főhadiszálláson s megdöbbenéssel látta fizikai leromlását. Amikor Hitler le akart ülni, a széket előre alá kellett tolni…
Agyműködése, szellemi elevensége ép maradt, de az elevenség is nyugtalanító tünetekben jelentkezett: nagyfokú ideges türelmetlenségben és teljes bizalmatlanságban mindenki iránt. Ezek indították őt magát is arra, hogy beható orvosi vizsgálatnak vesse alá magát. Ez csak 1945 februárjában történt meg, Crinis berlini professzor híres idegspecialista részéről. Az ő általa megállapított diagnózis azonban szigorú titok maradt. Maga a professzor hónapokkal később, öngyilkossággal vetett véget életének, s vele a titok is sírba szállt.. Hogy Hitler használt – e valamilyen gyógymódot a professzor előírásai szerint, Guderian nem tudja. Hitler szűkebb környezete se árult el idevonatkozólag (sic) semmit.
(Old Reporter)
Budapest, 2012. január 16./Szálka
Forrás: Út és Cél 1954. február VI.évf. 2. sz. 7-8 old.
*aszkéta=önmegtartóztató
**Hitler utolsó szárnysegéde Fritz Darges volt.
*** Hitler személyi titkára ekkor Martin Bormann volt, de ezt a posztot korábban, későbbi helyettese Rudolf Hess is betöltötte.
**** Hitler Orvosa ebben az időben Theodor Gilbert Morell volt.
*****1944. július 20. Claus von Stauffenberg – a merénylő, akit Hitler később kivégeztet.
Kinek, mi „ugrik be” elsőnek? Kőműves-segéd, festő, őrült, zseni, a Führer, tömeggyilkos…?
Nos, akinek az utóbbi jutott eszébe először, az se hagyja abba az olvasást. Miért? Gondoljanak csak Jézus szavaira, amikor megkérdezték tőle a farizeusok, hogy miért tért be tanítványaival a bűnös vámszedő 
otthonába, csupán ennyit mondott: „Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek” (Mt. 9.12.) Tehát szükség van arra, hogy a gyűlölködők, a félrevezettetek és valóságkeresők - írásomon keresztül is -, hozzájussanak az igazság morzsáihoz, hogy feltölthessék igazságérzetük kosarát.
Rövid időre kanyarodjunk vissza az I. Világháború végéhez:
„Valahol egy kórházi vaságyon a gáztámadástól félig megvakított vaskeresztes német altiszt, az ápolóktól hallotta, hogy hazáját letiporták, s esztelen, őrült békeparancsot kényszerítettek a központi hatalmakra. Az ismeretlen, 30 éves harcos Hitler Adolf, igazságtételt fogadott, s egy rongyos katonazubbonyban nekivágott a megszálló csapatoktól, marxista gonosztevőktől és zsidó bankároktól lezüllesztett birodalomnak, hogy beváltsa szavát, s felszabadítsa népét. Kinevették, megrágalmazták mindennap, összeesküdött ellene az alvilág, a pénz, a rang, az előjog, a kiváltság, a maradi szellem és a vörös forradalom, s az évtizedes birkózásban mégis Hitler Adolf győzött, az alulról, de becsülettel támadó katonapolitikus, akiben az egészséges népi ösztön elnyomottságában is magára ismert…”
Nem volt zökkenőmentes a hatalomhoz vezető út. Száz és száz gáncsot vetettek útjába ellenségei, de Ő töretlen hittel küzdött, szervezkedett. Legjelentősebb próbálkozása 1923. november 9 – én elbukott. Münchenben a Feldhernhalle előtt és az egykori Hadügyminisztérium udvarán 16 bátor férfi esett el népük „föltámadásába vetett hittel*”. Ennek az elbukott forradalmi kísérletnek kapcsán a Müncheni népbíróság Adolf Hitlert elítélte, s büntetését 1924. április 01 –től megkezdte a Lenc melletti Landsberg várfogdájában. Börtönévei alatt írta meg hallhatatlan művét a Meinkampf – ot. A német nép azonban megtalálta benne vezérét a: Führer –t!
„A birodalmi vezér néhány esztendő alatt átformálta a versaillesi Németországot. Hétmillió munkanélküli tűnt el az országutakról és a nyomortelepekről, …Az eszeveszett külföldi eladósodás , az arany – és bankáruralom egy csapásra véget ért, megkezdődött a közigazgatás , a termelési rend, a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem és a pénzügy példátlan arányú átszervezése, az új szociálpolitika szerves beiktatása a népéletbe, a hadsereg, a kötelező munkaszolgálat , s az ifjúságnevelés egymáshoz csiszolt kiépítése:…új autóutak óriási hálózata, munkásnegyedek nőttek ki a földből…”
Az elzsidósodott demokráciák ámulva és féltékenyen figyelték a hatalmas fejlődést, amin Németország keresztülment rövid időn belül Adolf Hitler irányítása alatt. Ez a forradalmi átalakulás különbözött minden eddigi forradalomtól.
„Amikor 1789 – ben Párizsban elfogyott a kenyér, a dologtalan zavargások és népszabadság – ünneplések között, a csőcselék bűnbakot keresett, s bőven hullottak a levágott fejek a fűrészporos kosárba, s amikor a szovjet képtelennek mutatkozott a termelés megszervezésére, százezreket öletett halomra, s millióktól vonta meg a betevő falatot, hogy véres uralmát megvédje.
A világtörténelemben még nem volt mélyreható forradalom olyan elenyészően kis áldozat árán, mint a fasiszta Olaszországban és a nemzetiszocialista német birodalomban, s ez a modern nemzeti forradalmak erkölcsi és szellemi igazolása!...
Elöl járt a lélek, az értelem és a felelősségérzet! A bosszút és a gyűlöletet elnyomta a magasabb rangú erkölcsi gondolat....akadt munka bőven mindenki számára, s csak a hatalmas tervek keresztülvitelének szabotálását nem engedték meg - helyesen és jogosan.”
A csodával volt határos a szellemi munka magas fokú teljesítése és a gyári munkások teljesítménye. Az eltaposott, az I. Világháború után megalázott nemzet a fellegekben járt. Hitler állandósítani akarta népe jólétét, és nemzete erősödését, gazdagodását, de érezte, hogy a világbirodalmak nem fogják tétlenül nézni forradalmának sikereit.
„Mindent megajánlott Németország vezére a világháborúban győztes nagyhatalmaknak, amit a birodalom tisztessége megengedett, hogy békeművét folytassa...tudjuk, hogy Hitler szövetséget is ajánlott Angliának ...Hiábavaló volt minden békekísérletezés, mert Anglia a kizsákmányoló világuralmát féltette, s lehetőleg mások kardjával elébe akart vágni az európai gondolat kifejlésének. Megkezdődött az uszítás, a bekerítő diplomáciai tevékenység, a „demokráciák” összeesküvése, a zsidó üvöltözés a diktatúráról, s a naponként megújuló rágalomhadjárat,...A tehetetlenség szikrázó dühe gyújtotta fel a háború tűzét!”
De, Adolf Hitler e világégésben sem hagyta magára nemzetét, hazájának fiai. Mindvégig bízott a
győzelemben, abban, hogy meg tudja menteni a világot a bolsevikoktól, kiknek harcosai tudatlanul, állati ösztönnel gyilkoltak, ha kellett, ha nem. Ennek ellenpólusa volt a német hadsereg, akiknek katonái soha nem erőszakoltak meg nőket, nem gyilkoltak halomra sebesülteket hadikórházban, s akinek egyenruhásait még az orosz emberek is megváltással várták.
Európa szabadságharca elbukott, mert a szövetséges hatalmak még a sátánfajzat oroszokkal is szövetkeztek, hogy eltiporja a szabadság, a boldogság szellemét.
„Hitler harca megsegítette Magyarországot is legszentebb céljainak követésében, Hitler ellenségei pedig egy barázdát sem adtak vissza ősi földünkből az anyaországnak. Ez a nyers igazság, s ezért kívánjuk sokmilliónyian, hogy”...a nemzetiszocialista eszme mely örökmécsesként őrzi a fényt, ismét beragyogja a földet, és győzelmével az emberekbe új hitet, boldogságot plántáljon.
„...Harcolni csak azért lehet, amit szeretünk, szeretni pedig csak azt lehet, amit tisztelünk.*..”
Isten Áldásával így legyen! Kitartunk!
Budapest, 2011. december 07./Szálka
(TeOr)
Forrás: MeinKampf*, illetve Magyar Futár (1942.04.22.): Hitler Adolf c. írásának szerkesztett változata
Hitler Nővére szót emel fivére védelmében
Az alábbiakban közölt írás ugyan, Adolf Hitler védelmében íródott és a kor német firkászainak, politikusainak és kritikusainak szólt, de ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy a mai magyar társadalom érintettjei, nyugodt szívvel beazonosíthatják magukat a címzettekkel, Szálasi Ferenc Nemzetvezető megítélésének vonatkozásában!
(„A következő nyilatkozatot Paula Hitler 1957 - ben tette, újra kifejezve meggyőződését, ahogy 12 évvel korábban, szeretett fivérének halálát követően. Ebben a nyilatkozatban a német politikusok és a Führer kritikusainak új nemzedékéhez szól, amikor összehasonlítja Hitler nagyságát e politikusok és kritikusok megvetésre méltó jelentéktelenségével és értéktelenségével.”)
„Uraim! Tartsák észben: az Önök nevét már rég elfelejtik, még mielőtt a testük elrothad a földben. De az Adolf Hitler név még mindig fény lesz a sötétségben. Önök nem tudták meggyilkolni Őt azzal, hogy belefojtják emlékét a hányadék – vödreikbe, és nem tudják megfojtani szennyes, tintafoltos ujjaikkal. Hitler neve mindörökké él a lelkek százezreiben. Önök teljesen és túlságosan jelentéktelenek még ahhoz is, hogy Őt megérintsék.
Szerette Németországot, rajongott Németországért. Amikor a becsületéért és a tiszteletéért harcolt, a német becsületért, Németország iránti tiszteletért harcolt, és amikor már minden elveszett, életét adta Németországért.
Mit adtak Önök mindezidáig? Melyikük adná életét Németországért? Az egyedüli dolgok amikkel törődnek: a gazdagság, a hatalom és a mértéket nem ismerő élvhajhász élet. Amikor Németországra gondolnak, érzékeiknek engedve felelősség és gondolkodás nélkül gondolnak rá.
Higgyék el nekem: a Führer teljes önzetlensége szóban és tettben már önmagában véve szavatolja halhatatlanságát. Az, hogy elkeseredett harcát Németország nagyságáért nem koronázta siker, mint például Cromwell küzdelmét Britanniában, nagymértékben a szóban forgó népek lelkiségével áll összefüggésben. Egyfelől az angol ember jelleme lényegénél fogva tisztességtelen, a féltékenység, önteltség és a figyelmesség hiánya irányítja. Másfelől azonban sohasem felejti el, hogy angol és lojális a néphez és a koronához. Ezzel szemben a német az elismerés iránti igényét fontosabbak tartja, mint azt, hogy németnek született.
Éppen ezért mit sem számít Önöknek, jelentéktelen teremtményeknek, ha tönkre teszik is az egész nemzetet. Az egyetlen gondolat, ami irányítja Önöket, mindig ez lesz: először Én, másodszor Én és harmadszor is Én. Értéktelenségükben Önök sohasem gondolnak a nemzet jólétére. És ezzel a szánalmas felfogással akarják megakadályozni egy óriás halhatatlanságát?
Amit közvetlen a háború után leírtam, helytállónak bizonyult. Az, hogy a meggyőződéseim igazak, nyilvánvaló még 1957 – ben is”
Paula Hitler
Berchtesgaden,1957.május 1.
Budapest, 2011. Szelek hava/április 26./Szálka
(forrás: Szittyakürt, Fordította: Tudós – Takács János)
eri szörny Sokat hallottak már bizonyára arról, hogy az oroszok által megszállt területeken a szovjet horda, őrjöngő fenevadként tombolt. Gyújtogatott, rabolt. Gyilkolt öreget, gyereket. Megerőszakolt nőket és lánygyermekeket.
A vörös rém nem csak a szárazföldön kegyetlenkedett, hanem a tengereken is fitogtatta gyilkos ösztöneit. Döbbenetes, hogy 45 évvel a szörnyűséges tettek után, a mészárlásra parancsot adó Marinyeszko Alexander Ivanovics – 27 évvel halála után – 1990 – ben megkapta a „Szovjetunió hőse” címet.
A tengerek gyásza
Tengeri katasztrófák emlegetésekor többnyire az agyon sztárolt Titanic jut az emberek eszébe, ami 1912. áprilisában süllyedt el, miután egy jéghegynek ütközött és 1503 többségében nő és gyermek lelte halálát a hullámok között. A témában jártasabbak megemlíthetik a Lusitaniat, amely 1915. május 7- én került a tengerfenékre 1198 emberrel a fedélzetén, egy német torpedó találata miatt. Kevésbé ismert a Sultana, amely 1865. április 27 – én váratlanul felrobban a Missisippi folyón és 1450 – 2200 emberáldozatot követelt, akiknek többsége hazafelé igyekvő volt hadifogoly volt.
Az említett esetek mind eltörpülnek a „Wilhelm Gustloff”, a „General Steuben” és a „Goya” nevű menekültekkel, sebesült katonákkal zsúfolt kórházhajókká átalakított tengerjáró hajók elsüllyesztése mellett. A menekültek többsége nő és gyermek volt. SS katonák felügyelték a beszállást, mert a harcképes férfiakra szükség volt. Ezért aztán a sebesültek többségében hordágyhoz, mankóhoz kötött katonák voltak.
A Wilhelm Gustloff 208,5 méter hosszú, 23,5 méter széles és 25 484 tonnás luxus gőzös volt, mely 2 – 3 fős kabinok biztosításával 1463 fő kényelmes szállítására volt alkalmas a 417 fős kiszolgáló személyzet mellett. A hajó a Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt (NSDAP) svájci szervezetének volt vezetője nevét kapta, akit 1936. február 4 – én egy zsidó orvostanhallgató lőtt agyon. A tengerjárót 1937. május 5 – én bocsátották vízre Wilhelm Gustloff özvegye közreműködésével. A hajó a „Kraft durch Freude”> Erő az öröm nyomán < nevű mozgalom zászlóshajójaként szolgált. Eleinte üdülő hajóként üzemelt, de a háború kitörésével 1939. szeptember 20 – án a haditengerészetnél kórházi hajó állományba vették és 1940. november 20 – tól már Gdynia (Gotenhafen) kikötőjében egy tengeralattjáró alakulat szállásaként működött. Közel ötévi tétlenség után 1945. januárjában Karl Dönitz főparancsnok tengeralattjáróinak őrizete mellett újra működésbe hozták.
„Wilhelm Gustloff” utolsó útja
1945 január végén a pánikba esett német lakosság a kikötők felé vette az útját, menekülvén a kegyetlenkedő, vérengző, brutális szovjet hiénák elől. A több milliónyi német menekült elszállításában 672 különböző felszereltségű hajó vett részt, köztük a WilhelmGustloff. Friedrich Petersen kapitány irányításával megkezdődött a menekülők felvétele. Civilek, nők, gyermekek, öregek érkeztek folyamatosan. A sebesült katonák mankóikon vánszorogtak, vagy vaktársaik vállára támaszkodva bicegtek a remény felé. A súlyosabb sérülteket hordágyon szállították a hajóra. Komplett kórházi részleg és szárazföldi mentőszolgálatosokkal egészült ki a hajó személyzete. Rövid időn belül 4000 ember volt a fedélzeten. Petersen kapitány többször is engedélyt kért az indulásra, de azt nem kapta meg. A napok teltek, a menekültek folyamatosan érkeztek legyengülve, átfagyva. Sok esetben az anyák, karjukon hozták a megfagyott gyermekeiket. Rettenetes állapotok uralkodtak a hajón. Az emberek összezsúfolódva a folyosókon, lépcsőkön, a fedélzeten, sőt még a legénységi kabinokban is. Az egész hajót a bűz járta át. Mindenütt az emberi szenny, a vizelet, az üszkösödött sebek, a többnapos, hetes átvérzett kötözések szaga terjengett.
1945. január 30 – án délelőtt 10 órakor Petersen kapitány végre megkapta a várva várt parancsot az indulásra. Ekkor érkezett még a hajóra 373 Marinehelferin haditengerészet szolgálatában álló női kisegítő, nekik már csak a fedélzeti uszodában találtak helyet. Az utolsó pillanatban a kapitány engedélyt adott 918 kadét felszállására is. Immáron több mint 9 000 ember zsúfolódott össze szörnyűséges körülmények között az 1463 főre tervezett hajón.
Végre 12 óra 20 perckor a Wilhelm Gustloff eltávolodott a parttól, de a kikötőbejáratánál kis hajók állták el az útját a felvétel reményében. Petersen kapitány már nem is rögzítette a felszállók adatait, hanem a hajójára vette a menekülni vágyókat. Végső adatok szerint kb. 10 500 fő tartózkodott ekkor a tengerjárón. Hiába volt minden jó szándék, ennyi ember részére nem sikerült mentőcsónakot biztosítani csak 5060 db állt rendelkezésre, még szerencse, hogy mentőmellény, vagy mentőöv minden utasnak jutott.
A Wilhelm Gustloff és testvérhajója a 23 000 tonnás Hansa (mely később problémák miatt visszafordult) – fedélzetén 3 000 menekülttel – így vágott neki, a Kielbe vezető tengeri útnak. A hiányos felszerelést tetőzte az a mulasztás, hogy a német tengeralattjáró parancsnok, bízva a német biztonsági előírásokban - elmulasztotta értesíteni a 9. Kísérő Hadosztályt a konvoj indulásáról, így csupán egyetlen, szegényesen felszerelt torpedós hajó szolgálta a hajók védelmét. Peterson kapitány mindezek ellenére nem számított ellenséges támadásra, mert a közelben tartózkodott az Admiral Hipper nehézcirkáló és torpedórombolói.
Lassan besötétedett a hajók folytatták útjukat Mecklenburg felé. Hóvihar nehezítette útjukat, amikor rádión értesítést kaptak; német aknamentesítő konvoj közeledik. A kapitány felkapcsolta a jelzőfényeket megelőzendő az összeütközést, de ezzel messziről láthatóvá tette a hajót az ellenség számára is. Rövidesen az orosz S 13 – as tengerészei fel is fedezték a kórházhajót és jelentették azt Alexander Ivanovics Marinyeszkonak, aki 700 méterre megközelítette a Wilhelm Gustloffot.
1945. január 30. este 21 óra volt amikor az első torpedó becsapódott vízvonal alatt a hajó orrába. Kitört a pánik, bár a hajó még folytatni tudta útját. Aztán becsapódott a második torpedó is, mely a hajó fedélzetén az uszodánál robbant, többek között megölve Marinehelferin női kisegítőket, akik részére csak ott találtak helyet az indulás előtti utolsó percekben. A 373 ápolónőből csak ketten élték túl a robbanást. Nem váratott magára a harmadik torpedó sem, mely szétzúzta a gépházat, további esélyt se
m adva a hajó menekülésének.
Az S.O.S. Jelek az alábbi szöveggel, tévedésből nem a közelben tartózkodó 9. Kísérő Hadosztály frekvenciáján mentek ki, így értékes idő veszett el a kimenekítésből: „A Wilhelm Gustloffot háromszor megtorpedózták – 6 000 fő van a fedélzeten.” Mint tudjuk, sajnos közel kétszer ennyien (kb.10 500 fő ) voltak.
Óriási volt a tülekedés a mentőcsónakok körül, de a nagy hidegben nem sikerült folyamatosan a vízre bocsátani őket. Mínusz 15 – 20 C0 – on befagyott az emelőszerkezet, lefagytak a csónakok. Késsel, baltával igyekeztek kimenteni a jég fogságából a mentőeszközöket. A kiszabadított csónakok megcsúszva, elszabadulva a tengerbe zuhantak. A pánik egyre növekedett. Lökdösődés, Sikoly, ordítás, fájdalmas nyögés hallatszott mindenütt. A sebesülteknek esélyük sem volt a menekülésre. Ekkor derült ki több mentőcsónaknak nincs evezője. A vízre került csónakok túlzsúfoltak voltak az emberek kiestek a jeges 2 Co vízbe, ahol alig volt esély a túlélésre. A hajó egyre jobban megdőlt ezért az emberek tömeg zuhant a tengerbe. Csontok törése, emberek üvöltése és a halál hangjai töltötték be a tengeri koporsót.
Az első torpedó becsapódása után 70 percig volt még a felszínen a hajóóriás, majd 22 óra 15 perckor több robbanás után hatalmas robajjal a hullámsírba temetkezett magával rántva több száz a tenger felszínén lebegő élőt és holtat.
Húsz perccel később megérkezett az első cirkáló az Admiral Hipper, de nem tudott úgy a mentőcsónakok közé menni, hogy néhányat fel ne borított volna azokat. Aztán sorban érkeztek a többi mentőhajók: Löwe, TZ-36 torpedóromboló, Gotenland, Göttingen és végül 1945. január 31 – én reggel 5 óra 15 perckor a VP – 1703 futárhajó, ami az utolsó túlélőt vette fel. Több csónakban halott, megfagyott felnőtteket és gyermekeket találtak, és az egyik ilyen „tömegsírban” a halottak alatt egy élő csecsemőre bukkantak. A holtak védelmezték a csöpp kis életet.
Közel hatszor annyian haltak meg, mint a közismert Titanic balesetében, csupán 1239 túlélője volt ennek a borzalmas tettnek.
A Wilhelm Gustloff 44 méter mélyen alussza örökálmát a tengerfenéken. >A roncsot és a sok ezer áldozat sírját azóta hivatalosan kegyeleti hellyé, tengeri temetővé nyilvánították.<
<<< 2. rész 2011.04.05./Szálka
Minden nemzetek tízparancsolata
Az alábbiakban Horst Mahler kiváló történész, holokausztkutató a minden nemzetek saját, 
talajgyökeres népének üzen. Hogy mi adta az apropót, hogy éppen most adjam közzé e nemzethű szavakat, annak több oka is van.
Többek közt, hogy mondanivalója legalább annyira aktuális, mint amikor íródott. Olyan igazságokat tartalmaz, ami megdönthetetlen mindenki számára. A tízparancsolat üzenete porba sújtja az erkölcstelen népek önajnározását, békességre int s ugyanakkor hitet ad és bátor tettekre ösztönzi a haza hű fiait!
„1. Higgyél nemzetedben, és magadban is hinni fogsz.
2. Szeresd népedet, és téged is igazán szeretni fognak.
3. Nevesd ki a győztesek hazugságait, és kutasd ki a valóságot népedben bízva.
4. Vesd meg a hazugság szolgáit, mert ezek gyűlöletet vetnek és pusztulást hoznak a népekre!
5. Vezesd a hazugságok alatt megvakultakat, hogy el ne botoljanak! Gyógyítsd meg beteg lelküket! Viseld el türelmesen gyűlöletüket, mert az ellenséges hazugságpropaganda áldozatai…
6. Tudd, hogy semmi sem erősebb, mint a szellem, és ne félj ellenségeink gyilkos gépezeteitől, mert ezek értéktelen ócskavassá válnak, ha a szellem elfordul tőlük!
7. Tudd, hogy népünknek az abszolút szellem adta a tudást! Ebből a tudásból nő ki népünk ereje az anti-nép legyőzésére, amely világszerte rabszolgává teszi és legyilkolja a a népeket.
8. Tudd, hogy a gyűlölet elsötétíti a valóságot és az igazságosságot gyalázza! Akit a gyűlölet vezet, az nem a valóságért és igazságért harcol. …
9. Tudd, hogy csak az ellenségen keresztül látszik igazi nagyságunk, mely fölszabadítja a világot…
10. Bárhol is legyél, szavazz a valóságra! A valóság akkor győz, ha félelem nélkül beszélünk róla.
Ezt a népi tízparancsolatot Horst Mahler egy előadás keretében olvasta föl 2001 november 11-én német és más európai nemzetek nacionalistái előtt - … akik még személyesen kapcsolatban álltak Hitler Adolffal és Himmler Heinrichhal - Malagában, és ezek élénk helyesléssel fogadták az előadást. „
/Szerkesztett, rövidített változat/
Horst Mahler -t, a német ügyvédet 2008-ban Potsdam-ban öt, majd 2009-ben Münchenben további hat évre ítélték el, összesen tehát több mint 11 év börtönbüntetést kapott többszörös „holocaust-tagadás“ miatt.
Budapest, 2011. március 10./Szálka
Forrás: www.deutsches-kolleg.org\hm\texte\pflichtenheft.html