Cikkek

Zsoldosok a parlamentben

Hamisított hamisítvány

Cigányizmus

A tények beszélnek

Nem érdektelenűl

Mégtöbb cikk>>>

 

„Patrióta”- liberális összefogás a Magyar Nemzet ellen Döbbenetes, arcátlanság az, amit a szocialisták Tabajdi Csaba és Göncz Kinga vezérletével, megmertek maguknak engedni az Európai parlamentben, amikor is, a Magyarországot elítélő szavazáskor igennel szavaztak. Sőt, az elítélő határozat kidolgozásában ők maguk is részt vettek. Nem először köpték szembe a magyarságot, a magyar népet, a magyar nemzetet. Ha vannak is nézeteltéréseik, vitatott kérdéseik a kormánypárttal – azért ellenzék, hogy legyenek ilyen jellegű véleménykülönbségek -, azt a hazai berkeken belül kell lerendezni, nem a világ előtt! Gyalázatos viselkedésükre nincs magyarázat. Nem, én sem, és sok más atyánkfia sem Fidesz „imádó”, de ez nem ok arra, hogy Európa színpadán szembeköpjük véreinket, vagy ha nem is véreinket, de olyan magyarokat, akik jelenleg hazánkat vezetik, és akikkel egy hajóban evezünk, csak „más partra” igyekszünk. Tettükkel elárulták a hazát, a magyarságot, ami hazaárulással ér fel. Nem elég, hogy az elmúlt években szétrabolták a hazát, fekáliaszerű liberalizmusba taszították az erkölcsöt, és büntetés nélkül megúszták tetteiket, még egyszer belerúgtak a magyar nemzetbe. Reményeink szerint ez már csak a végső rúgkapálódásuk! Az MSZP itthoni vezetősége, ha lenne vér a pucájukban – minimum -, visszarendelné európai képviselőit, elsősorban Tabajdit a magát patriótának* (nevetséges!!!!) valló képviselőt, és Göncz Kingát az egyik legszégyenteljesebb küldöttüket, e mélységesen elítélendő tettük után! Milyen szennyel teli lehet ezeknek az embereknek a lelkivilága, ha önelégült arccal tudnak tovább ülni a helyükön, ahelyett, hogy megkövetnék a nemzetet. Nem, ők nem tesznek ilyet, egyszerűen kijelentik, hogy ők nem az országot, hanem Orbán Viktor intézkedéseit, ítélték el a határozattal „…az Orbán kormány nem egyenlő Magyarországgal…”! Hazugság! Nem az volt a kérdés, hogy Orbán mit akar, vagy mit tett, vagy mit nem tett, hanem a magyar jog, a demokrácia, a gazdaság volt a szavazás tárgya! Amire elítélően szavaztak az MSZP díszpéldányai, azt közösen tették azzá, amivé lett. Ez az ő demokráciájuk, nem a miénk magyaroké. Mi nem ilyen demokráciát akartunk, akarunk! Azzal, hogy az országot állásfoglalásukkal, szavazatukkal leminősítették Európa nemzetei előtt, magukat is szembeköpték, nem csak a Fideszt taposták a sárba. Nem kisebb a bűnük az MSZP EP képviselőinek, élükön a Tabajdi – Göncz párosnak, mint a haza elárulása és hazaárulásért a legmélyebb megvetés jár békeidőben….és köszönjék, a Jó Istennek, hogy békeidő van……. A kommunista hordalék, a liberális mocsok ismét megtette a magáét, beszennyezte az ezeréves hazát. Orbán Viktor csak egy név, aki nem lett se több, se kevesebb ezzel a lesújtó eredményű állásfoglalással. Azonban a szocialisták ismét bebizonyították, hogy a haza tisztessége számukra nem jelent semmit! A szocialisták az országot gyalázták meg, sújtották porba, érdemtelenül. Mert ez a nép, a nemzet szorgalmas, becsületes, béketűrő emberekből áll és ez a szerencséjük az ilyen mocsadék, képviselőnek nevezett, szószátyároknak. Kérdem én, ezek a sehonnani bitangok, hogy néznek az Európai Néppárt és néppárti frakciók képviselőinek szemébe, akik következetesen kiálltak Magyarország mellett és nem voltak hajlandóak igennel szavazni az országunkat elítélő határozatra? Lesütik-e szeműket, vagy kerülik –e tekintetüket azoknak, akik kiálltak nemzetünk mellett, vagy elégedetten vigyorognak „- Na, megint sikerült megalázni a keresztény magyarságot!”? Vajon lesz –e egy is köztük akiben megmozdul valami (mert lelkiismeretről az ő esetükben, nem beszélhetünk) és azt mondja „sajnálom nem kellett volna!”? De, úgy ahogy egy gerinctelen féregből, nem lehet gerinces állat, úgy ahogy korcs kutyából sem lehet fajkutya, úgy nem lesz MSZP EP – s képviselőből sem hazájáért, népéért, nemzetéért mindent feláldozó hazafi. Az ilyen gönczöktől, meg tabajdi féle patriótától meg Isten óvja meg a magyar népet és hazát! Isten segedelmével így legyen! Budapest, 2012. február 20./Szálka FEL *Patrióta=hazafi

Nem érdektelenül

Annak idején, amikor az alábbi sorokat olvastam, elhatároztam, hogy ha lehetőségem lesz rá, közkinccsé teszem. Ritkán lehet olyan közérthető, olvasmányos írást olvasni mely bátran nyúl hozzá az úgymond „kényes” (Szálasi, valamint a zsidó) témákhoz.

Ne sajnálja rá az időt, hogy végig olvassa. Bár úgy gondolom, ha elkezdi, úgysem fogja tudni abba hagyni az olvasást.

A cikk írója az 1945. október 15 –i események kapcsán rótta le sorait, de tekintettel arra, hogy írásának tartalma bármely időpontban „napi aktuális”, nyugodt szívvel ajánlom az évnek minden szakában elolvasását.

Maga a tartalmi felépítés, biztosítja azok számára is a valós ismeret megszerzését, akik kevésbé ismerik az adott időszakra vonatkozó eseményeket, de hallottak már a Hungarizmusról, esetleg a Dunába lövetés legendájáról, valamint az örökké megújuló kárpótlásról.

„Kinek az érdeke?

…A magyar történelemben végigvonult vérzivataros esztendők során, ha mindenféle tudományos kutatást figyelmen kívül is hagyunk, úgymond józan paraszti ésszel elvégezhetjük a számvetést: kinek is állt érdekében az, ami napjainkra bekövetkezett? Ki húzott hasznot a viszálykeltésből? Ki erősödött gazdagodott a XX. század nagy vérontásai után? Ki az, aki halottai vámszedőiként ma is abból él, rátelepedve másokra, amit hadisarcként, jóvátételként más népektől elvon?...A kun /Khon/ Bélák álnoksága a mögöttünk hagyott XX. században kétszer is világégést okozott Földünkön, de a közel – keleti válság tragédiája is ennek egyenes következménye, s mindaz a háborús szenvedés, amely napjainkban földkerekségünk számtalan helyén zajlik…

…a magyar történelem évfordulói között szerepel egy, amelynek éppen most van 65 esztendeje, amelyet szinte bűn is kijelenteni idehaza. Más népek akár egy százmilliós tömeggyilkost is ünnepelhetnek folyamatosan, nekünk a kivégzett mártírjainkat, a Don – kanyarban elesett katonafiainkat sem szabad felemlegetnünk,, mert  ezzel már idegengyűlölőkké, rasszistákká válunk. Egyszer bizonyosan eljön majd az az időszak is, amikor a magyarság történetét úgy ismerhetjük meg, ahogy valóban megcselekedtük, de most tegyük fel ismét azt az egyszerű kérdést: Kinek az érdeke? Kinek az érdekét szolgálja az, hogy Szálasi Ferencről és kormányáról még mindig 65 esztendő eltelte után is csak hazugságokat, ferdítéseket lehet hallani. Akkor, amikor az ÁVH – s kötődésű „történész” – filmrendező már az életét is nekikészült megfilmesíteni, beismerve, hogy „tulajdonképpen nem is volt olyan szörnyeteg, mint amit elhíreszteltek róla, csak egy álmodozó, naiv ember”. És ezért az „álmodozásáért, naivságáért” végezték ki bitófán, ezért nyugszik mind a mai napig jeltelen sírban, ezért nem lehet kormánytagjairól sem, csupán suttogva beszélni.

Mert mi is volt a bűne Szálasi Ferencnek? A rangja. Az, hogy nyíltan felvállalta a Nemzet megmentését, amely valóban főbenjáró bűn volt azokban az időkben is, hiszen akkor már hatvanöt esztendővel ezelőtt ellehetett volna foglalni a Kárpát – medencét, alattomosan be lehetett volna lopódzni a kertkapuk alatt, hogy ne keltsenek feltűnést., De, mert a Nemzetnek volt egy Szálasi Ference, így a bolsevik – globalista-cionista mammon – imádók terve meghiúsult. A világ felfigyelt arra az emberfeletti küzdelemre, amelyet Budapestért és minden talpalatnyi földért folytattak…végveszélyben sem az életüket, hanem a nemzeti kincseinket, Szent Koronánkat és a magyarság eszméjét menekítették, tehát már titokban nem tudtak betelepedni ide. Jó volna már, hogy, ha a bolsevik –cionista történelemkönyveken felnőtt három generáció józanésszel végig gondolná, hogy mitől lehetett antiszemita, zsidó-gyilkos Szálasi Ferenc? Számoljanak már: 1944. október 15 – én veszi át a hatalmat. És az oroszok decemberben már körbezárták Budapestet. Ha akart volna, akkor is képtelenség lett volna 600 ezer zsidót egy körbezárt városból kiküldeni Auschwitzba! Ha akarta volna! De nem akarta. Dokumentumok tucatjai bizonyítják, hogy a folyamatban lévő munkatáborokba szállításokat is leállíttatta azzal, hogy a zsidóságnak a munkaerejére idehaza van szükség. Még Hitlerrel is levelet váltott e kérdésben. S ezzel megint csak magára hozta a bajt. Aki olvasta Henry Ford Holokauszt – iparát, tudja, hogy a cionista zsidóságnak az volt az alattomos terve, hogy „néhány millió szegény társukat feláldozva egy életen át zsarolhatják szinte az egész világot a jóvátétellel, kikényszeríthetik ezáltal egy államalapítás nemzetközi szavatolását, amelyet vér nélkül érnek el. Ez ám a jó üzlet!” Ne hagyja magát senki mások által befolyásolni, mindenki maga gondolja végig és számoljon utána: hány áldozata volt Hazánknak a II. Világháború alatt, hányan maradtak oda az orosz frontokon, hadifogságban, málenkij roboton, hányan tűntek el jeltelenül? Bizony, a szám másfélmilliónál is több. S kapott ezért valaki „jóvátételt” – már ha jóvá lehet tenni egy apa, egy férj, egy testvér, vagy egy gyermek elveszítését…Még ha az arányokat nézzük, akkor is sokkal több a másfélmillió, mint az állítólagos 600 ezer! Ezért a soha nem igazolt 600 ezerért hatvanöt éve fizetjük a jóvátételt,, bélyegzik meg a magyarságot álnokul, miközben a tényleges áldozatokért hosszúideig még egy imát sem szabadott nyilvánosan elmondani. … A Nemzetközi Vöröskereszt által közzétett adatok szerint Auschwitzban összesen 271 ezer áldozatot jegyeztek fel, akik különböző betegségben hunytak el. Ezt a számadatot soha senki nem cáfolta. Az is igaz, hogy a vidékről a fővárosba hozott zsidóság zömét sok évvel később más országokból hazalátogatva ismerhették fel a még élő szomszédok, akik áldozatnak hitték őket. Össze kellett keverni a lakosságot, hogy az áldozatok számát senki ne tudja nyomon követni. Emlékszünk még a bécsi ügyre is, ahol a magyar „áldozatok” jóvátételét azért állíttatták le, mert óriási csalást véltek felfedezni mögötte…

Szálasi Ferenc amikor egy erkölcsileg romokban heverő hazát átvett, akkor az árulás, az erkölcsi züllés örökös szégyenétől mentette meg a magyarságot, amely nép soha nem volt áruló. Az is tény, hogy a háborúban mindkét félnél előfordultak túlkapások, törvénytelenségek. De! Sehol nem lehetett olyan borzalmakról hallani a németek részéről, mint amit a „felszabadítók” elkövettek. Nem fosztogatták végig a hazát,, nem erőszakoltak meg másfélmillió magyar nőt, nem verték agyon puszta kézzel a gyerekeket, tankkal nem taposták el a civil lakosság körében az időseket, nem gyújtották rá a korházat sok ezer betegre. (A módszer ugye ma is ismerős, mit is csinált Saron a Likud párt tömeggyilkosa Sabrában és Shatilában? Nem véletlen, hiszen ezek egy tőről fakadnak. És még mi vagyunk a bűnös nemzet! …)

Szálasi Ferenc október közepén, amikor valóban a nemzet megmentésének heroikus küzdelmét magára vállalta, ebben a borzalmas időszakban is gondot fordított a szociális ellátásra, a kultúra, a tudomány és a nemzeti értékek átmentésére. Neki köszönhető egyebek között az is, hogy Szent Koronánkat a kalmár – szellemű „zsidó – mentők” nem olvasztották be, nem tüntették el örökre, mint ahogy a Raoul Wallenberg által összegyűjtött kincseknek is ez lett a sorsa. Érdekes, azt senki sem feszegeti mind a mai napig, hogy a zsidók megmentésére ideküldött Wallenberget kik is pusztították el? …Gépkocsivezetőjét álnokul felakasztották és talán a mai napig bűnösnek tartják, holott az összegyűjtött temérdek kincs láttán vérszemet kapó ÁVH – s elődök nagyon is jól tudták, hol kell keresni a hulláját! Soha egyetlen nemzetnél sem követtek el olyan aljas gyilkosságot, mint Hazánkban, azért, mert a nemzetmentés csíráját is ki akarták ölni a magyarságból, nem csak 1945 -46 – ban, hanem 1956 – ot követően is. Szálasi Ferencről és kormányáról ezért nem lehet még ma sem őszintén beszélni. Azért, mert megbocsáthatatlan bűnt követett el a nemzetközi pénztőke rovására. Megakadályozta egy csendes honfoglalás kezdetét, elodázta évtizedekre Európa lerohanását…Még ha csupán néhány hónapig tudta is tartani magát a hungarista kormány, nem ártana minden józanul gondolkodó magyar embernek felidéznie azt, hogy vajon kinek az érdeke az, hogy a magyarságot gyalázzák,, bűnösnek bélyegezzék, lelkét megtörjék, hogy utána már játszi könnyedséggel vegyék el mindazt, ami még megmaradt az egykor büszke és nemes Kárpát – hazából. Nem lehet elégszer leírni azt sem, hogy csupán egy filmötlet volt a tömeges Dunába lövetés, amelyet Karinthy Ferencék a Budapesti Tavasz forgatásakor találtak ki… Márpedig ha tízezrével lövik a szerencsétlen áldozatokat a folyóba, azoknak a tetemeit valahol csak el kellett volna hantolni. Ugyan hol vannak ezek a temetők? Az is közismert, hogy a budapesti gettókba azért hozatták fel a zsidókat – milyen „álnok” ez az ötlet is -, hogy itt közösen védjék, s bizony amíg Budapest lakossága éhezett, itt a frontszolgálatosokhoz hasonló ellátást biztosítottak, miközben a sokat elszidott magyar csendőrség védte életüket és épségüket. … De, ha csak a bolsevista gondolkodást vesszük is alapul, akik annyit elismernek, hogy halott és halott között nincs különbség, akkor is kellene annyi tartásának lennie a Nemzetnek, hogy a Szálasi kormány jeltelen sírban nyugvó áldozatainak is kiköveteljenek legalább egy fejfát. A vörös gyilkosok, 56 vérbefojtói, díszsírhelyben nyugodhatnak, míg a Szent Koronánk, ősi Alkotmányunk és a magyar becsületünk védelmezői ma még egy sírhelyet sem érdemelnek?! Ahogy az Aradi Tizenhármaknak sem kért a kivégzőitől kegyelmet a nép, úgy a nemzet megmentőinek sem kell a cionista alapon nyugvó jogszabályi felmentés, de a hazugságokat végre nemzeti büszkeségből, önérzetből is vissza kellene utasítani. Gondolkodjanak. Kinek is az érdeke,, hogy örökre így maradjon minden??”

Budapest, 2012. Jégbontó hava (február) 02./Szálka

Forrás: Rozgics Mária: Kinek az érdeke? Megjelent: Magyar Világ 2009. október 15.

FEL

A tények beszélnek

A II. Világháború kitörését a „rossznyelvek” egyértelműen Németország nyakába varrják.

A száraz tényekre hagyatkozván láthatjuk, hogy ez nem teljesen így van. A háborúk, persze nem a hadüzenetekkel kezdődnek, sokkal inkább az azt kierőszakoló politikai helyzettel, vagy éppenséggel egy – egy nép, nemzetiség, avagy kisebbség elleni atrocitásokkal…stb. A hadüzenet csak a következménye a háborúra megérett helyzetnek.

Nagyon sok esetben nem is történik úgymond formális hadüzenet, hanem egy adott ország hadban állónak tekinti magát szövetségese oldalán. Példának okáért mindjárt maradhatunk is Magyarország eseténél a II. Világégésben, ahol a hiedelemmel ellentétben nem történt hadüzenet Szovjetuniónak, csupán a kialakult helyzetből adódóan országunk hadban állónak tekintette magát a szovjetekkel szemben. Nagy különbség!!

A háborúk történelmének leírásai ettől függetlenül azon hadüzeneteket tekinti elsősorban a hadászati cselekmények kiindulópontjának, melyek a nyílt harcok kezdetét jelentette, így tehát kulcsfontosságúak a kezdeti hadüzenetek.

A leírtakat szem előtt tartva megállapíthatjuk, hogy a II. Világháború esetében inkább volt minden más ország a kezdeményező, mint Németország, aki mindössze négy (4!!) hadüzenettel vette ki részét 1943.december 31 –ig a nagy világégés előidézésében, míg például Dél Afrikai Unió 7!!, Nagy Britannia és Ausztrália is 6  - 6 hadüzenettel „dicsekedhet”! És ezt nem én találtam ki!

Budapest, 2012. január 12./Szálka

Lássuk alább a hivatalos listát, a háború kirobbantásának „okozóiról”.

Ki üzent hadat – Kinek?

…ÉS MÉG NÉMETORSZÁGOT VÁDOLJÁK A HÁBORÚ MIATT!

Hadüzenetek jegyzéke, forrás: Department of State Bulletin, December 20, 1941, and of February 7, 1942.

1941. december 31 előtti hadüzenetek.

Hadüzenetek
Ki	Kinek	Mikor
Lengyelország	Németország	1939 aug. 31/szept. 1 éjszakáján
Nagy Britannia	Németország	szeptember. 3, 1939, 11:00
Franciaország	Németország	szeptember 3, 1939, 17:00
India	Németország	szeptember 3, 1939
Ausztrália	Németország	szeptember 3, 1939
Újzéland	Németország	szeptember 3, 1939
Dél afrikai Unió	Németország	szeptember 6, 1939
Kanada	Németország	szeptember 10, 1939
Norvégia	Németország	Nem volt formális hadüzenet
Belgium	Németország	Nem volt formális hadüzenet
Luxembourg	Németország	Nem volt formális hadüzenet
Hollandia	Németország	május 10, 1940
Olaszország	Franciaország	június 10, 1940
Kanada	Olaszország	június 10, 1940
Újzéland	Olaszország	június 11, 1940
Ausztrália	Olaszország	június 11, 1940
Dél afrikai Unió	Olaszország	június 11, 1940
Görögország	Olaszország	Október 28, 1940
Németország	Görögország	Nem volt formális hadüzenet
Németország	Jugoszlávia	április 6, 1941
Olaszország	Jugoszlávia	Nem volt formális hadüzenet
Jugoszlávia	Bulgária	április 6, 1941
Jugoszlávia	Magyarország	április 10, 1941
Bulgária	Görögország	április 24, 1941
Bulgária	Jugoszlávia	április 24, 1941
Németország	Szovjetunió	június 22, 1941
Olaszország	Szovjetunió	június 22, 1941
Románia	Szovjetunió	Nem volt formális hadüzenet
Finnország	Szovjetunió	Nem volt formális hadüzenet
Magyarország	Szovjetunió ellen Hadban állónak tekintette magát és NEM hadüzent volt!	június 27, 1941 Nem volt formális hadüzenet
Albánia	Szovjetunió	június 29, 1941
Nagy Britannia	Finnország	december 7, 1941
Nagy Britannia	Románia	december 7, 1941
Nagy Britannia	Magyarország	december 7, 1941
Kanada	Finnország	december 7, 1941
Kanada	Románia	december 7, 1941
Kanada	Magyarország	december 7, 1941
Ausztrália	Finnország	december 8, 1941
Ausztrália	Románia	december 8, 1941
Ausztrália	Magyarország	december 8, 1941
Dél afrikai Unió	Finnország	december 8, 1941
Dél afrikai Unió	Románia	december 8, 1941
Dél afrikai Unió	Magyarország	december 8, 1941
Újzéland	Finnország	december 7, 1941
Újzéland	Magyarország	december 7, 1941
Újzéland	Románia	december 7, 1941
Japán	Egyesült Államok	december 7, 1941
Japán	Brit Birodalom	december 7, 1941
Nagy Britannia	Japán	december 8, 1941
Egyesült Államok	Japán	december 8, 1941
Kanada	Japán	december 8, értesítés: december 7, 1941
Costa Rica	Japán	december 8, 1941
Dominikai köztársaság	Japán	december 8, 1941
Guatemala	Japán	december 8, 1941
Haiti	Japán	december 8, 1941
Honduras	Japán	december 8, 1941
El Salvador	Japán	december 8, 1941
Panama	Japán	december 8, 1941
Kuba	Japán	december 9, 1941
Hollandia	Japán	december 8, 1941
Holland India	Japán	december 8, 1941
Kína	Japán	december 9, 1941
Kína	Németország	december 9, 1941
Kína	Olaszország	december 9, 1941
Dél afrikai Unió	Japán	december 8, 1941
Ausztrália	Japán	december 8, 1941
Nem megszállt Franciaország	Japán	december 8, 1941
Németország	Egyesült Államok	december 11, 1941
Olaszország	Egyesült Államok	december 11, 1941
Egyesült Államok	Németország	december 11, 1941
Egyesült Államok	Olaszország	december 11, 1941
Costa Rica	Németország és Olaszország	december 11, 1941
Guatemala	Németország és Olaszország	december 11, 1941
Kuba	Németország és Olaszország	december 11, 1941
Nikaragua	Németország, Olaszország és Japán	december 11, 1941
Lengyelország	Japán	december 11, 1941
Dominikai köztársaság	Németország és Olaszország	december 11, 1941
Haiti	Németország és Olaszország	december 12, 1941
Honduras	Németország és Olaszország	december 12, 1941
El Salvador	Németország és Olaszország	december 12, 1941
Panama	Németország és Olaszország	december 12, 1941
Románia	Egyesült Államok	december 12, 1941
Bulgária	Egyesült Államok	december 13, 1941
Bulgária	Nagybritannia	december 13, 1941
Magyarország	Egyesült Államok	december 13, 1941
Csehszlovákia	hadiállapot Nagy Britanniával, USA-val vagy a Szovjetunióval	december 16, 1941
Albánia	Egyesült Államok	december 17, 1941
Nikaragua	Bulgária, Magyarország, és Románia	december 20, 1941
Belgium	Japán	december 20, 1941
Haiti	Bulgária, Magyarország, és Románia	december 24, 1941
Nagy Britannia	Bulgária	december 27, 1941, értesítés: december 13, 1941
Hollandia	Olaszország	december 30, 1941, értesítés: december 11, 1941
Dél afrikai Unió	Bulgária	december 31, 1941, értesítés: december 13, 1941

 

Forrás:http://nemzszoc.netfirms.com/cikkek/haduze.htm

FEL

Cigányizmus

Az izmusok kora nem fejeződött be: Marxizmus, szocializmus, kommunizmus, cigányizmus. Idesorolhatjuk nyugodtan a jelenkori magyar cinizmus korszakát is, ahol a kormány illetékesei cinikus hozzáállásukkal tűrik a cigányság brutalitásait, kegyetlenségeit ahelyett, hogy kemény kézzel fellépnének ellene! Sőt!

Aljas módon hergelve a többségi magyarságot, kiemelve kezelik, támogatják annak ellenére a roma kisebbséget, hogy évtizedek óta semmi fejlődést nem tudnak felmutatni a cigányságnál, a beletuszkolt milliárdok ellenére! Felzárkóztatás, üdültetés, lakásépítési program….stb. ellenére annyit értek el csupán, hogy vérszemet kaptak a „szegény elnyomottak” és a magyarországi segélyek több mint a felét learatják a legalább annyira rászoruló, gazdasági nyomorban tengődő magyarok elöl.

Az Orbáncionista hatalom újabb 300 milliót pumpál a cigányság soraiba, amit a kolompárfélék majd ismét lenyúlnak …büntetlenül! Orbán Viktor és leleményes bandériuma megfeledkezve a magyarság keserves sorsáról 100 ezer munkahelyet teremt - diszkriminatív módon - a cigányoknak!

Ha a cigányság annyira lelkes, munkára szomjazó, akkor bátran jelentkezzenek közmunkára. Van mit tenni! Kezdhetnék mindjárt azzal, hogy saját házuk tájékán a putrik körül rendet tesznek, gazdálkodnak. Igaz, mondhatni, gazdálkodnak most is a romák. Csak egy baj van ezzel; nem a maguk, hanem a szomszéd földjéről takarítják be a vetést.

Először le kell tenni valamit az asztalra és utána sorolni az elvárásokat. Úgy néz ki a dolog, hogy nem kell már sok idő és visszasírhatunk egy „izmust”, hogy rendbe tegyék a cigánykérdést: a „kádárizmust” – mert akkor, „KUSS” volt a cigány neve, ellentétben az „orbánizmussal”, ahol a magyarra teszik a szájkosarat!

Budapest, 2011. május 24./Szálka

FEL

Harcunk

Építkezés, meggyőzés, kivárás, vagy forrongás, csetepaté és ütközet? Mi a jobb, a nemzetioldalnak? – tesszük fel gyakran a kérdést magunknak, vagy másoknak. Az észérvek az első három mellett teszik le a voksot. Mert mi értelme van a nyílt összecsapásnak ott, ahol az egyik küzdő fél eleve kilátástalan helyzetből indul? Csak még reménytelenebb helyzetbe sodorja az elnyomott, kizsákmányolt, megfélemlített oldalt azzal, hogy elveszíti legjobbjait, legkitartóbbjait még annak előtte, hogy a helyzet megérett volna a cselekvésre.

„ A győzedelmes harcosok győznek, mielőtt harcba vonulnának, míg a vesztesek először harcba vonulnak, és azután próbálnak meg győzni.” Az idézet Sun Zi (Szun-csu) kínai tábornoktól  /Kr. e .500/  származik. Bölcselete kiváló hadviselőre vall. Napjainkban az ismertebb mozgalmak, egyesületek közül talán a Pax Hungarica Mozgalom az, amely az előzőekben leírt gondolatok alapján tevékenykedik és a győzelem alapjait erőszak, és vérontás nélkül kívánja megteremteni. Építkezni kell, hogy sokan legyünk, meggyőzni a nemzetioldal értékeiről a tudatlanokat és kivárni a megfelelő alkalmat a változtatásra. A nemzeti oldalnak meg kell ismernie először önmaga erejét, összetartását és egységét, fel kell térképeznie az ellenfél (ellenség) erejét és gyengéit, hogy lépéselőnyt szerezzen, ha itt az alkalom. „Ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe… A győzelem legfőbb feltétele az előzetes tudás…Nem az az igazán ügyes, aki száz csatában győz, hanem az, aki harc nélkül vesz erőt az ellenségen….”(Sun Zi).

A parlamentben ücsörgők mély egyetértésben utálkoznak a magyarokra és „csőcseléket” kiáltanak a nemzetioldal azon képviselőire, akik a magyarokért, a hazáért, otthonuk biztonságáért akarnak tenni. Rasszista, fasiszta, náci mindenki a szemükben, aki másképp gondolkozik, mint ők. Szélsőségesnek, kirekesztőnek bélyegzik azokat, akik bírálni merészelik, vagy megkérdőjelezik a magát „kiválasztott népnek” titulálók kiváltságait, illetve ki merik jelenteni, hogy igenis van: cigánybűnözés.  Két kézzel ragaszkodnak az erkölcsi felfogásukkal beszennyezett parlamenti páholyaikhoz. Megalkusznak mindenkivel, és mindennel csakhogy uralkodni tudjanak a nemzeten. Zsidesz, és szocionista álnok hatalom hömpölyög az országházának nevezett „homokozóban”. Programjuk nagy vonalakban abban merül ki, hogy a kisebbségek ajnározásán fáradoznak. A sötétbőrűek újabb juttatásain és a siratófal támogatóinak 666 – ik jóvátételén szorgoskodnak egy – egy magyarverés közepette. A XXI. században, Sun Zi (Sun Tzu - Szun-csu) kínai tábornok  /Kr. e .500/ - gondolatainak átirata napjainkban így hangzik:

" A legnagyobb aljasság a nemzetioldal ellenállását megtörni anélkül, hogy egyenlő feltételekkel megütköznének vele. Az ütközet direkt módjára nemcsak az utcákon van szükség, de csak az indirekt módszer képes igazi győzelmet aratni, és azt megszilárdítani.

A parlamenti pártküzdelmek szétrombolnak az országban  mindent, ami jó. Belekeverik a nemzeti érzelmű rétegek képviselőit bűnös vállalkozásokba, aláássák tekintélyüket: nyilvánosan szégyenítik meg őket polgártársaik előtt. Felhasználják a legaljasabb, és legocsmányabb emberek munkáját. Zavarják minden eszközzel a békés demonstrálók tevékenységét. Szítják az egyenetlenséget, és a viszályt az ország polgárai között. Uszítják a fiatalokat az öregek ellen. Rombolják minden eszközzel az ország felszerelését, ellátását, rendjét.  Megfosztják az állampolgárokat jogaiktól, munkájuktól, és a biztos megélhetés lehetőségétől. Kiábrándítják őket az ősi hagyományokból és a hitükből, eltávolítják az Istentől. Nagylelkűek az ajánlatok, és ajándékok dolgában, ha híreket, szavazatokat és bűntársakat akarnak vásárolni. Elhelyeznek mindenütt titkos hírszerzőket, besúgókat, téglákat. Nem takarékoskodnak se pénzzel, sem ígéretekkel, de nagy lesz az ára, ha maradnak. „

 

Hát tenni kell azért, hogy ez megváltozzék. A történelmünk, a múltunk, a hitünk és a hazánk nem eladó. A Magyar ember nem megvásárolható. Megismertük, kiismertük ellenségeinket ezért „… Elsőnek legyünk ott, ahol az ellenség szeretne lenni, aztán nyugodtan várjuk ki a találkozást… alkalmazkodjunk mindig az ellenséghez, s akkor mi döntjük majd el a csata sorsát…” (Sun Zi).

Kitartunk!

2011. május 13./Szálka

(TeoR)

FEL

Hamisított hamisítvány!

Vegyünk egy Munkácsy Mihály képet, mondjuk az egyik legismertebbet az; „Ásító inas” című festményt. S mi, mindannyian, hétköznapi embertől a szakértőig látjuk, megértjük, mit akar kifejezni a műalkotás. Együtt „ásítunk” a látvánnyal. Aztán megnézzük reprodukcióját a festménynek, s érzékeljük a különbséget. Értéke annyi, amennyié

rt adják. Aztán gondol valaki egyet, a reprodukciót lefénymásolja. Értéktelen vacak lesz belőle. S így vagyunk ezzel a gén és színkezelt élelmiszerekkel.

Valahogy ide jutottunk a Magyar Alkotmánnyal is!

Van egy eredeti 1000 évnél is idősebb máig is érvényben lévő alkotmányunk, a Szent Korona - tan. 1945 –ig nemzedékeken át, óvta a magyar népet. Minden jóban, rosszban védte nemzetünket. Országunk külső - belső harcaiban hol elbukott, hol győzedelmeskedett, de a történeti alkotmány mindig érintetlen maradt! Jöttek, mentek az uralmon lévők, lehettek azok császárok, királyok, kormányzók de, az alkotmány maradt! Maradt, mindenek felett!

Aztán beköszöntött a rettegés.  Véresen vöröslő fellegek borították be 1945. május 9 - e után Európa keleti féltekét. Akaratgyenge bolsevik csőcselék telepedett rá, büszke nemzetünkre. Moszkovita bérencek vették kezükbe az akasztófa kötelét, s tették kéjesen, vicsorogva mutatóujjukat a fegyverek ravaszára, hogy kegyetlenül elpusztítsák nemzetünk ősi fájának tápláló gyökereit.

Lefejezték a nemzetet, elpusztították nagyjait, de a büszke magyar népet megtörni nem tudták. Ráerőszakoltak egy reprint alkotmányt, mely jó szolgálatot tett a kádári pribékeknek. 1945 –1956 – 1990 - 2006 – 2011 - meghurcoltjai, megnyomorítottai és a felnövekvő nemzedékek tudnának és tudnak mesélni a vörös (1949 –es) alkotmányról. Kommunisták, szocionisták partizán mivoltukból nem tudtak kibújni. Egy hamisított alkotmány tekervényeiben a megsemmisülés felé indult el az ország, és fulladt bele –majdnem- a megtévesztett magyarság a hazugságok szennyes áradatába.

Az 1945 –ben hatalomra került bosszúszomjas uralkodó „elit” véreb módján vetette magát azokra, akikben még maradt annyi erő, hogy összefogjon a vörösöket kiszolgáló borzadály ellen. A honvédség, a haza gyermekei! Bebizonyították, ők a nép hadserege, de a marionett bábú Kádár saját népére, nemzetére hozta a „vérbajt”. Szovjet lánctalpakkal tiportatta el a magyar szabadszellemet.  Ezután a már ismert „Felszabadult Április 4 –i” mosollyal osztogatta a halált!

1990 – ben csillagváltás következett! A vérgőzös 45 éven át, tartó kegyetlenséget, brutalitást a „demokratikus” nyugat nem tűrte tovább, mert ki maradt a „buliból”! Az ötágú csillag helyett, ránk szabadította a talmudisták hatágú csillagát.  Csöbörből vödörbe, elnyomásból kifosztásba lökték az országot a demokrácia nevében. Szabad prédává változtatták az országot Nyugat és Kelet felé egyaránt. A Nyugat rátelepedett a gazdaságunkra, kereskedelmünkre tönkretéve a hazai kis és nagyipart, a parasztságot, a Kelet ránk erőltette pénzpiacát anyagilag nyomorba döntve a munka nélkül maradt, dolgos magyarságot. S amikor már semmink nem maradt már, amit elvehettek volna tőlünk, felvásárolták földjeinket, mezőinket, erdeinket.

 

Rombolni kezdték keresztény hitünket, hazugságba öltöztetni történelmünket. S mindehhez hűséges partnerre lelnek az - nekik behódolt - összetákolt pártokban. Paktumok, egyezségek érvényesítését a hatalom, az általuk demokratikus módszernek tartott, kékmundéros osztagok irányításával, a nemzet javát sarokba szorítva – ütve, verve, szemet kilőve (2006.)* - kívánja betartatni.

S most a szenvedés útjának vajon hányadik stációjánál járunk? Van –e visszaút, vagy felérünk a 14. állomásra és itt hagyjuk a földi életet, mielőtt legyőznénk a gonoszt?

A Likud testvérpártjának a FIDESZ – nek nincs nagyobb gondja – e földi fájdalomban, mint az utánzat alkotmányt megteremtése! A hamist, még hamisabbá tenni, a hazugságot, még nagyobb hazugsággal tetézni. Nem lenne talán jobb „előbányászni” az eredetit? Az igazit? A Magyart? Az „új” Alkotmány csak a Szent Korona – tanra épülhet, mert anélkül egy fabatkát sem ér! Visszatérés a Szent Korona – tanhoz, az jelképezhet csak igazán egy Magyar Keresztény Nemzethez hű kormányt!

És eljutottunk a cikkindító gondolatsorhoz: Eredeti – reprint (utánzat) – másolat. Melyik az értékesebb? Nem lehet vitás! A gyűjtők is az első kiadást, az eredetit keresik, nem a bóvli másolatokat.

„Ha nincs ló, jó a szamár is.” – mondja a közmondás. De ha meg van a ló, kinek kell a szamár? A szamaraknak!

Vissza a gyökerekhez, vissza az eredetit ez kell, hogy legyen minden igaz magyar kívánsága!

Budapest, 2011. április 5./Szálka

*Azért az akkori ellenzék se legyen oly büszke magára mert, mint 2011 –ben kiderült a FIDESZ éles lőszerrel lövetett volna a tömeg közé…..

FEL

Zsoldosok a parlamentben

Birtokomba került egy levélváltás részlete (akkoriban még Sólyom „röpdösött” a Sándor palotában-2009-), mely a Köztársasági Elnöki Hivatal és hazánk egyik választó honpolgára között történt. Nem kívánom részleteiben közölni a levelezést, csak annak megdöbbentő üzenetét a ma érvényben lévő alkotmányos lehetőségek egyik megtévesztéséről, amivel az állampolgárok nagy része nincsen tisztában.

 

A Köztársasági Elnöki Hivatalhoz küldött levél nagyvonalakban arra kér választ, hogy az Országgyűlési és Önkormányzati képviselőket ugyanazon a demokratikus módon vissza lehet-e hívni, mint ahogy megválasztásukra sor került?

Ha ép ésszel végig gondoljuk, ugyebár a visszahívási lehetőség látszik a legalkotmányosabb jognak. A miniszterelnök is leváltja miniszterét (vagy nem), ha nincs megelégedve annak tevékenységével. Sőt, le is mond önként a gerincesebbje, ha hibázik (Így visszagondolva, vagy 22 évre nálunk még a „megbuktak miniszterek” sem mondtak le önként). Úgy tűnik, Magyarországon baj van a „gerincességgel”, meg az erkölcsi nívóval is. De lépjünk tovább…

Tehát ment a levél, jött a válasz: Alkotmány Bírósági határozatra hivatkozva tájékoztatják a levélírót, hogy a mandátumnak kétféle jellege van, a „kötött” és a „szabad”! Mi maradjunk egyelőre a „szabad” – nál, amely nálunk honos, a másikra majd később visszatérünk.

Ez a „szabad”, végül is „nem szabad”. Ugyanis az „alkotmányos” határozat kimondja, hogy „a képviselő és a választók közötti jogi függőség a választás után megszűnik. A képviselő tehát nem utasítható és a képviselő egyetlen kérdésben sem köteles a választók véleményét kikérni….”

Összefoglalva; csak addig kell a választó, amíg a szavazatokat meg nem kapja tőlük, utána meg úgyis saját szemszögéből nyomkodja a gombokat. Nem kell, hogy hallgasson a választókra, mint kiderül a fentebb leírtakból. Sőt a véleményük sem érdekli a képviselő urakat.

Nyugodtan ücsöröghetnek tétlenül a babérjaikon, mert „Tevékenységéért és szavazatáért a választók a megbízatás ideje alatt felelősségre nem vonhatják, azaz mandátuma a parlament teljes idejére szól, a választók által meg nem rövidíthető…”. Tehát 4 év parlamenti zsoldban, bebetonozva. Csakhogy ezt a zsoldot mi adófizetők fizetjük, ha megérdemli, ha nem a megválasztott.

Tehát, nem számon kérhetők, nem felelősségre vonhatók, se nem visszahívhatók! Csak milliós végkielégítést tehetnek zsebre, szintén a mi pénzünkből…(de, hogy kiket képviselnek, azt senki meg nem kérdezheti tőlük!)

Felelősségre csak a mandátumuk lejárta után vonhatóak. De hallottak már valaha arról, hogy bármelyik bukott képviselőnek a „szigorított, ejnye – ejnye” nyilvános bohóckodásán kívül következménye lett volna?

Tíz – tizenöt oldalnyi lapot tele tudnék írni azoknak a nevével - ne menjünk vissza nagyon – , mondjuk az elmúlt 10 évben, akik kárt okoztak az országnak, bűnt követtek el a nemzet ellen, és hazaáruló módon cselekedtek. És kinek esett bántódása...?

Most egy röpke gondolat a kezdetben említett „kötött” mandátumról.

„A kötött mandátum azt jelenti, hogy a képviselő és a választó között jogi függőség marad a választást követően is. Ez elsősorban az utasítási jogban, a képviselő véleménykérési kötelezettségében ölt testet.”

Hát, ha ez így van, legyen „kötött” az a mandátum, akkor legalább véleményünk lehet, na de most a „kaftános demokráciában” mi maradt meg nekünk a megszorításokon, a megfigyeléseken és a szélsőbalos-liberális megfélemlítésein kívül…?

Időben vagyunk még, tegyünk érte, hogy ne az összetákolt jelenlegi „kommunista” Alkotmány, hanem a Szent korona Tan jogfolytonos Alkotmánya szerint élhessen népünk!

2011. március 3./Szálka

FEL