Hűség, Bátorság,Kitartás!
Romokban a fellegvár 2.rész
„A hungarizmus hivatása a múltban és jelenben
A baloldal és az érdekelt zsidóság igyekszik úgy feltüntetni a Hungarizmust, mintha az nem volna más, mint egyszerű antiszemitizmus. Ez azonban éppen olyan ferde állítás, mint minden más, amit a Hungarizmus ellenségei a világba szétkürtölnek. A mi első és legfontosabb célunk a nemzeti béke helyreállítása s ezt nekünk mindenhol és minden alkalommal hangsúlyoznunk kell.
A magyarság karddal hódította meg a Kárpát-Duna medencét s mintha végzetünkbe vált volna, hogy a fegyver azóta se kerüljön ki a kezünkből. Egy évezreden keresztül a magyarság állandóan vérzett, fogyott; pusztult, érthető tehát, hogy saját népi tömegeivel nem tudta betölteni a Duna-medencét egészen a Kárpátok gerincéig. Idegen népek: románok, németek, rutének, szerbek jöttek az országba, letelepedtek s otthonra találtak. A mohácsi vésszel évszázadokra beteljesedett a magyarság sorsa, mert saját maga és a Kárpát-Duna medence fölött elvesztette az irányítást. Harcolnia kellett a külső ellenség és saját uralkodója, ellen, hogy szabadságát biztosíthassa. A napóleoni időkben fellángoló népi öntudat kapóra jött a Habsburgoknak, hogy ezt felhasználva a Kárpát-medence nemzetiségeit a magyarság ellen uszítsák.
Azóta nincs béke a Kárpát-Duna medence területén, azóta a magyarságot körülvevő jövevénynépek és népcsoportok ellenséges szemmel tekintenek az egykori befogadó magyar népre. Ezek után természetes, hogy a magyar állam szomszédjai csak az alkalmat várták, hogy a népek önrendelkezési jogának szépen hangzó ürügye alatt a maguk határait a magyarság rovására kitolják. Ez az alkalom az első világháború után be is következett, amikor a nyugati hatalmak utat engedtek a pánszláv térhódításnak, azzal remélvén megfékezni a központi hatalmakat. Csak éppen arra nem gondoltak, hogy a természet által létesített politikai és gazdasági egyensúlyt borítanak fel, amely a kifosztott nép ellenállását szüli meg és a bizonytalanság légkörét teremti Európa legkényesebb pontján.
A magyar állam hivatalos revíziós politikája nem szűnt meg soha a magyarság jogos igényeit hangoztatni és az ország egységének helyreállítására törekedni. A harmincas évek folyamán azonban egy mozgalom született Magyarországon, amely az ország integritásának gondolata mellé egy új követelményt állított. Meg kell teremteni a Pax Hungaricát, a magyar békét, amelynek első és legfontosabb tétele, hogy a Kárpát-Duna medence területén élő népek és népcsoportok békén éljenek együtt s ebben az együttélésben a becsületes vezető szerep a magyarságot illeti meg központi helyzete és történelmi múltja révén. Ez a mozgalom a Hungarista Mozgalom volt.
Egy nacionalista cél mellett azonnal jelentkezett a szociális probléma. A magyarság súlyos szociális problémákkal volt terhelve, amelyek megakadályozták a nemzeti összefogást, a teljes erőkifejtést s így eleve képtelenné tették a történelem által részére előirt feladatok elvégzésére.
Ekkor merült fel a szociális problémák vonalán, mint elsőrendű, de a Hungarizmus lényegét tekintve csak másodrendű, azonban elodázhatatlan fontosságú kérdés: a földbéke és munkabéke megteremtése. Az elsőre vonatkozott a földreform évtizedek óta vajúdó, de mindaddig megoldatlan problémája s a másodikra bizonyos vonatkozásban a zsidókérdés, minthogy a tőke urai Magyarországon óriási százalékban a zsidók voltak. A zsidókérdés azonban más területen is mutatkozott. A keresztény és magyar szellemtől idegen zsidó szellem olyan nagy tért hódított az anyagi hódítás mellett, hogy azt a magyarság saját népi jellegének megőrzése érdekében nem tűrhette tovább.
A Hungarizmus e problémákat a hatalom birtokában békés és humánus eszközökkel meg tudta volna oldani, azonban a történelem menete gyorsabb volt, a háború egyrészt elmérgesítette a problémákat, másrészt azok megoldásába kényszerítőleg nyúlt bele. Miután a nemzetiszocialista Németország drasztikusan oldotta meg a zsidókérdést, a második világháború a kulisszák mögött német-zsidó háborúvá vált s a világ zsidósága ellenségének tekintett minden nemzetet, amely a háborúban Németország oldalán állt. A revíziós törekvéseit érvényesíteni akaró antibolsevista Magyarország természetes szövetségese volt Németországnak s ezzel a magyarországi zsidóság belső ellenség lett. Választhatta volna ugyan azt az utat, hogy a maga vélt vagy jogos sérelmeit félretolva támogatja a magyar nemzeti érdekeket s ezzel tanúbizonyságát adhatta volna, hogy együtt érez a magyarsággal, de gyűlölete és bosszúérzése erősebb volt. A zsidókérdés a németek és szövetségeseik által uralt területeken akuttá vált s minél jobban elhúzódott és eldurvult a háború, annál radikálisabb lett a zsidókérdés kezelése.
Mindezekből világosan kitűnik, hogy a Hungarizmus nem egy egyszerű antiszemita mozgalom, hanem sokkal több annál: a magyar nemzet egyetemes létérdekeit képviselő és azért harcoló, áldozatot hozó mozgalom. A Hungarizmusra szükség lett volna akkor is, ha történetesen egy zsidó sem élt volna Magyarországon és szükség lesz rá mindaddig, amíg a Pax Hungarica meg nem születik, illetve amíg a magyarság létérdekeit képviselni tudja.
Éppen ezért ostoba vagy rosszakaratú az az állítás, amely az 1944. október 15-i hungarista hatalomátvételt, mint „náci kiszolgálást” akarja feltüntetni. Október 15-én a Hungarista Mozgalom, a magyar nemzet és Magyarország létérdekeit a legsúlyosabban veszélyeztetve látta és ezért kísérelt meg egy utolsó erőfeszítést, hogy a Végzet útjába álljon.
A Mozgalom a bolsevizmussal való élet-halálharcban elbukott, a nemzet és az ország rabságba süllyedt. Ám az emigrációiban újjáéledt a Mozgalom és történelmi elhivatottságát mi sem bizonyítja jobban, hogy zászlaja alá nemcsak volt hungaristák gyülekeznek, hanem a Mozgalomtól azelőtt távolállók és régi emigráns magyarok is. Miért? Antiszemitizmusból? Nem. Az emigráns magyarságot nem érinti közvetlenül a zsidókérdés. De érzi és tudja, hogy a Hungarista Mozgalom van hivatva a bolsevista uralom után a magyar jövőt megépíteni. Tudja, hogy mozgalmunk nem csupán a legelszántabb ellensége a bolsevizmusnak, nem csupán antibolsevista, hanem magában foglalja valamennyi magyar sorskérdésnek a megoldását és majdan a bolsevizmus helyébe nem az emigrációban áttelelt régi Magyarországot akarja visszavinni. Az emigráns magyarság tömegei tudják, hogy a Hungarista Mozgalom, egy új Magyarországot akar teremteni, ahol a nemzet minden tagja és a magyar társadalom, minden része egynek érzi magát az összességgel. És érzi a Mozgalom soraiban az erőt, a fegyelmet, amely katonanemzetünk fiainak mindig imponált. A nagy nyugati népek megengedhetik maguknak a kényelmes demokráciát, a szófecsérlést, a vég nélküli vitákat. Mi ezt a luxust sem hazánkban, sem az emigrációban nem engedhetjük meg. A sok széthúzó erő között csak erős kéz tud rendet tartani. A Kárpát-Duna medencében, a népek országútjának keresztezésében, sötét szándékú szomszédok mellett, világhatalmak ütközőpontján csak állandó éberség és fegyelmezett nemzet tudja helyét megállni.
Miért nem képes a magyar emigráció olyan sikert elérni politikai téren, mint az feltétlenül szükséges volna? Mert itt is a széthúzó erők működnek. Sok a vezér, de nincsen tömeg. Egyedül a Hungarista Mozgalom, ez a mindenfelől támadott, gyalázott mozgalom áll rendületlenül, fegyelmezetten és soraiból árad az erő. Nem törődik a gyalázkodásokkal, a bajkeverőkkel, a vezérkedőkkel, hanem végzi a maga munkáját és halad a célja felé.
Senki se gondolja a fent elmondottakból, hogy mozgalmunk parancsuralmat kíván létesíteni. Nem azt, de nem is azt az életképtelen demokráciát, amely például Franciaországot egyre jobban sodorja lefelé a lejtőn. Az abszolút uralom és a demokrácia szintéziséből kell megszületnie ennek az új államformának, amely a magyar viszonyoknak legjobban megfelel, és amely feltétlenül tudja majd biztosítani a Hungarizmus nagyszerű eredményét, a Pax Hungaricát, a Kárpát-Duna medence nemzetbékéjét.”
Az idézett cikk az Út és Cél 1954. VI.évf. 4. szám. 5. oldalán került közlésre (H.K.), s bár 2012 – t írunk mit sem veszített aktualitásából. Egyes szavak ugyan a cikk írásakor használatos elnevezést, megközelítést tartalmazzák, de teljesen mindegy hogy „bolsevikoknak”, vagy „szocionistáknak”…stb. nevezzük az érintetteket, az észjárásuk, a nemzetietlenségük mit sem változott.
Összefoglalhatva elmondhatjuk; ahhoz, hogy az ország kikerüljön abból a gazdasági, szellemi és lelkiismereti gödörből amibe „…a magyarságot körülvevő jövevénynépek és népcsoportok…” beletaszították, csak a hungarizmus megváltó ereje adhat erőt.
A korabeli emigráns szemléletet, illetve megközelítést nyugodtan át lehet ültetni a mai hungarizmus mozgalmak tagjaira, támogatóira és szimpatizánsaira, hiszen rájuk hárult az a feladat, hogy tovább vigyék a Hungarizmus lángját, életbe tartsák az eszmét, és ha a Magyar Nép felnő az eszmeiséghez, közös erővel átvegyék a hatalmat.
Isten segedelmével; Úgy legyen!
Budapest, 2012. január 11./Szálka
A fény 2011 – ben sem ragyogta be országunk egét. A remény, - mint tudjuk -, utoljára hal meg, de már az is haldoklik kiszipolyozott vérű hazánkban. A gazdagság és a nyomor édestestvérekké válva roppantja össze hányatott sorsú nemzetünk! Az egyik oldalon mihaszna, csillogásba rejtőzködő élősdiek, a másik oldalon vaksötétben, sanyarú sorsába belenyugodva az elbutított nemzedék.
A csillogás vérszopói nem akarják látni a homályban porba hulló könnyeket. Pedig ezek a könnyek az elmúlt évben csermelyekből, patakká duzzadtak. Munkanélkülivé váló apák, anyák és újabb otthontalanokká váló családok fájdalmas sóhajtását nyomta el naponként a parlamenti hiénák acsarkodása.
Az elmúlt 22 év koncain történő marakodás közben egy – egy sátáni vicsorgásra futotta még, hogy félelemben tartsák nemzetünk megmaradt gyermekeit, akik még keresztények a hitetlenek szorításában és magyarok maradtak a jöttment, gátlástalan politikai kalandorok között.
Mert mi az, ha nem gátlástalanság, hogy szabadon herdálhatnak, vesztegethetnek, visszaélhetnek hivatalaikkal, beosztásaikkal parlamentbeli kufárjaink és azután „eltűnhetnek nyomtalanul”, avagy nagy csinnadrattával vigyorognak képünkbe média jóvoltából. Miféle gyalázat folyik itt a „demokrácia” égisze alatt?! Így nem viselkednek keresztény magyar urak!
S míg mellüket verve a kikeresztelkedettek hada: csak „jót teszünk a néppel” kánonját Talmudi arroganciával ránk erőltetik, addig a „jótétemény” szenvedő alanyai elveszítve lakásukat, házukat, munkájukat, járandóságukat nyomorba taszítottakká lettek (lesznek).
A legszörnyűbb azonban az, hogy ezek a sarlatáni cselszövések árán megzsírosodott népnyúzók mára már nem csak gazdasági megnyomorítók, hanem egyik –másikjuk számon kéretlen gyilkos is, megbújva a mentelmi jog palástjába. Hazánk gyermekeinek tucatjai hullajtanak fájó könnyeket, mert a kilátástalanság küszöbén elvesztette anyai, vagy apai támaszát a család. Megszámlálhatatlan gazdálkodó, állattenyésztő és más egyszerű ember vetett véget kudarcba taszított életének a törvényesített politikai-gazdasági garázdaság miatt! S ki, vagy kik bűnhődtek meg mindezért?!
S nem tanul, nem ébred a Magyar! Némán tűri zsarnokainak élősködő játékait. A fiatalság, mely nemzetünk sziklakemény sarokköve kellene, hogy legyen, csupán sérülékeny homokkő képződmény, melyet az első zápor belemos a liberális szennybe!
Azonban még akadnak sarokkövek, melyekre építeni kell. Ők azok, akiket még nem érintett meg a rontás szele, Ők méltán a Nemzet Gyermekei, kiket üldöz az elfajzott liberalizmus.
1945 után, habzó szájjal vetették magukat a legmagasabb fokú magyarság képviselőire, hirdetőire és hordozóira a kommunizmus vérebei. Ki szerették volna irtani még a magját is a Hungarizmus eszméjének. Mindhiába!
A vérebek az óta báránybőrbe bújva sarat dobálnak, ócsárolnak, és meghamisított történelemmel butítják a népet, de a gerincet nem tudták, nem tudják megroppantani.
Betiltottak, ellehetetlenítettek, bűntettek, de a sarokkövek megmaradtak és edződtek az élet viharában. Az „építkezés” lassú folyamat, de azok az építőelemek melyek a helyükre kerülnek, nem holmi viskó építmény tartozékai, hanem egy jövőben szétrombolhatatlan várrendszer elemei lesznek. S ez a rendszer a Hungarizmus mely előbb, vagy utóbb eljövend!
Tíz év, húsz év, míg megérik a nemzet a változásra nem tudni még, de egy biztos: a történelem ismétli önmagát. Ha itt lesz az idő, ismét nagy és erős lesz a Magyar Nemzet, mert sziklából építkezik, melynek alapja Szálasi Ferenc üzenete: Magyarság, kereszténység mindenekelőtt, és mindenekfelett!
Az 1990 –től felhalmozódott és elodázott kérdésekre, a számonkérésre, a nyomorgó és kirabolt ország talpra állítására nem a kommunista rendszer kiszolgálói, és liberális szimpatizánsai a megoldás. Nem várhatunk azoktól segítséget és a nemzeti akaratnak megújhodását, akik idegen hatalmi érdekeket szolgálnak ki. Csupán egy megoldás létezik és ezt végre tudomásul kellene venni: A Magyar gondolatok és elvárások megoldására, csakis tisztán Magyar és Keresztény vezetés alkalmas! Ennek az elvárásnak csak a Hungarizmus eszméje felel meg, de ebbe az elvárásba nem férnek bele a köpönyegforgató látszat magyarok, a szélsőséges vidámvasárnapos bohócok és liberális lelki nyomorékok!
A Magyar gondtalan jövő megteremtésére, csak tisztán Magyar és Keresztény vezetés alkalmas. A folyó vize is kiveti magából a hordalékot, az állat is lerázza magáról élősködőit, hát tegyük ezt mi is keresztény, Magyar Testvéreim!
Isten segedelmével Úgy legyen!
Budapest, 2011.12.29./Szálka
A sátáni nép kiszolgálói nem sok jót, azaz semmi jót nem vetettek papírra Szálasi Ferenc nagyszerű elképzeléseiről. A róla és elképzeléseiről megjelent írások egyben mind megegyeztek: félrevezetni a „köznépet”, nehogy véletlenül valaki is szimpátiát érezzen a Hungarizmus eszméje iránt.
Korábbi írásomban már közöltem egy összefoglaló részt „Henney Árpád: Mi a Hungarizmus? (1957. 2. kiadás)” könyvecskéjéből, most részletesebben adom közre a kiadvány egyes részeit, hogy „egészséges gyümölcsöt teremjünk”, ne hagyjuk elrothadni a jövőnket!!
Hungarizmus alapjai
Mi tehát a hungarizmus?... A legmagasabb fokú magyarság!...de mivel lehet ezt bizonyítani? A hungarizmus céljával.
A hungarizmus célja a magyar birodalmi gondolat megvalósítása!
Természetesen tudjuk, hogy Trianon óta…Csonka Magyarország magyarságát …egyre nagyobb mértékben 
pusztította az egyke és az egy se.
…A magyar nő nagy többségében munkásnőnek, tisztviselőnőnek és minden egyébnek készült…csak a magyar család lelkének, családanyának nem…
Ebben a széteső, pusztuló világban egyetlen szilárd politikai irányzat a hungarizmus, mely attól a felismeréstől vezettetve indítja meg küzdelmét, hogy: Délkelet-Európa vezető népe a magyar!
…A hungarizmus nem ismer sem nagy, sem kis népeket, sem előjoggal felruházott kiválasztott népet, hanem csak életképes vagy életképtelen népeket... Magyar Birodalom – az Úristen általteremtett tökéletes földrajzi egység, amit ember meg nem változtathat…az emberi korlátoltság és gyűlölködés erőszakkal szétdarabolhat ugyan, …de ezt ..semmiféle hatalmi akarat nem tarthatja fenn örökre …a Magyar Birodalmat…széttörték… Ezzel ezen területen állandósították a nemzeti ellentétek legteljesebb kiéleződését…és gazdasági életképtelenségét
…Ne legyen semmi külső vagy belső tényező, mely a magyart a magyarral szembe állítja…
1. A paraszt a nemzetfenntartó
…iparra szükség van, de nem mint célra, hanem mint eszközre. …Az igazi...paraszt...tiszta nacionalizmus képviselője...ha a földbéke biztosítva van. Földbéke pedig akkor van, ha a föld a paraszt felelős tulajdonában...van…. a föld azé, aki azon felelősen…tud gazdálkodni, vérével is megtudja védeni és gyermekeinek hiánytalanul örökségül, tudja hagyni. …azt a földrablást, amit…a jelenlegi kommunista rendszer csinált, nem ismerjük el…
2. A hungarizmus és a munkás
Az eddigi társadalmi rendszerben a magyar munkás nemzetközi proletár volt, .. nem nacionalista, hanem istentelen hazátlan, otthontalan és családtalan bitangolásba kergetett csavargója az erkölcsi, szellemi és anyagi züllésbe mesterségesen belekényszerített társadalmi rendnek…olyan bérrabszolga, aki legtermészetesebb anyagi jólétének legkezdetlegesebb előfeltételeit sem tudja kiharcolni….
A hungarizmus a magyar munkást a nemzetköziség posványából…kiemeli… a magyar munkás …biztosította magának a tiszta egészséges családi otthont…munkahelyet, hogy családja és nemzete számára … A hungarizmusban a magyar munkás a nemzetépítő.
3. A hungarizmus és az értelmiség
… A nemzetfenntartó paraszt és a nemzetépítő munkás …összefogja…az értelmiség, ...
..Az értelmiség tehát az igaz és tiszta hungarizmus megtestesítője…a Pax Hungarica letéteményese. A hungarizmusban az értelmiség a nemzetvezető…. A hungarizmus alaptörvénye melyet értelmisége számára kötelezővé tesz, a következő: Ha választani kell nemzet és alkotmány, igazság és jog, élet és törvény között, úgy kötelessége, hogy mindenkor a nemzetet, az igazságot és az életet válassza, mert tudnia kell, hogy ez a három örökkévaló. Az alkotmány, a jog, és törvény szükséges, de múló formák, amelyeket a nemzet akkor és úgy cserélhet ki, ahogy fejlődése, új életakarása ez megköveteli.
4. A hungarizmus, a nő és a gyermek
A nemzeti életet úgy kell tekinteni, mint isteni adományt arra, hogy….benne valósítsuk meg a közös vér kötelékét, a magyar családot….A nő hivatása és feladata a szeretet és gyöngédség gyakorlása a család keretében…A hungarizmus a család szentségét sérthetetlennek tartja. Nemzetünk erkölcsi életének biztosítása és védelme érdekében a leghatározottabban ragaszkodik minden házasságnál az egyházi esketéshez…A nemzet legdrágább kincse a gyermek, mert ő a nemzet jövője, s halhatatlanságának záloga.
A nő a családbéke letéteményese, a nemzetmegtartó…
5. A hungarizmus és a katona
A hungarizmus kerüli a háborút, de nem riad vissza attól, hogy…teljes elszántsággal fegyveresen is megvédje. …Ez a hadsereg a szó igaz értelmében a nemzet honvédsége, melynek tagjai…nemzetünk érdekei védelmében életüket bármely pillanatban feláldozzák.
A katona a nemzetvédő
A hungarizmus keresztény vallás-erkölcsi alapon áll…A hungarizmus istenhívő és krisztushívő, nem tűri az istentagadást, a Krisztus-gúnyolást és a vallástagadást. Az egyházak dogmáihoz nem nyúl.
Meg fogjuk adni Istenünknek, ami Istené és meg fogjuk adni nemzetünknek, ami a nemzeté.
Hungarisztikus kultúrpolitikánk alapja a magyar népi kultúra.
... Célunk olyan generáció felnevelése, mely testben és lélekben erős, egészséges, szép, becsületes, önzetlen, önfeláldozó, vallásos, a maga erejében bízó, kitartó a hazáért élni és halni kész…
A hungarizmus egyik legfontosabb feladata…erkölcstelen gazdagodás letörése…a vállalkozási kedvet… nem kell félteni a hungarista gazdálkodástól, mert csak annak a határtalan igazságtalan vagyonosodásnak fog határt szabni, amely eddig is tobzódó formájában milliók elsorvadására vezetett…
..Az egyes ember által összehalmozott tőkének van egy határa, amelyen felül a tőke már nem egy ember munkájának a gyümölcse. Az ilyen tőkefelhalmozódáshoz a dolgozó nemzet termeléssel…fogyasztással, az államhatalom pedig …a haszon élvezetének…biztosításával járulnak hozzá. Az államhatalomnak tehát joga van ahhoz, hogy a …tőke áldásos hasznából az összes résztvevőnek megfelelő hányadot juttasson…
A hungarizmus külpolitikája a nemzetközösség, a konnacionalizmus* elvén épül fel, amely az egymásra utalt nemzetek érdekszövetségét …jelenti, az egyes nemzetek nemzeti önállóságának csorbítása nélkül…
…A hungarizmus ..elvet minden olyan szándékot, amely olyan nemzetekkel akarja egy államszövetségbe kényszeríteni, amelyek sohasem osztoztak nehéz sorsában. Az ilyen...terveket...a magyar nemzet érdekeivel ellentétben álló és csak egyes érdekcsoportok öncélú szándékainak tartja..
A hungarizmus figyelembe veszi…a Magyar Szent Korona összetartó erejét s ezért a nemzeti királyságot tartja Magyarország jövendő államformájának. Azonban mind az államforma, mindpedig az államfő kérdésében csak az egész magyar nép dönthet népszavazás keretében akkor, amikor ennek az összes előfeltételei adva lesznek.
Összefoglalás
A hungarista ideológiának ezt a tömör kivonatát a következőkben foglaljuk össze:
1. A hungarizmus, mint i d e o l ó g i a a következő…A nemzet jövője mindenek felett.
2. A hungarizmus, mint m o z g a l o m arra törökszik, hogy ideológiájában lévő elveket átvigye a gyakorlati életbe.
3. A hungarizmus elveti a nemzeti társadalomnak a rétegződését…felsőosztály, középosztály, alsóosztály…Ehelyett társadalmi szemléletében a hivatásuknál fogva kialakult természetes csoportokat tartja a nemzeti társadalom összetevőinek…A hungarista társadalmi rétegződésnek eme tényezői…mindig egymás mellé vannak rendelve…
4. A föld azé aki …megműveli, tehát elsősorban a paraszt… tulajdona…
5. …a munkás nem csak felelős munkát végez, hanem a termelés hasznának az élvezője…
6….A hungarista értelmiséget… rátermettségük alapján kiemelkedett egyének képezik…
7. A nő hivatása az anyaság. …
8. Az ifjúság a jövő záloga. Bőséges gyermekáldás nélkül a legéletrevalóbb tervek mellett is bizonytalan a nemzet jövője.
9. A nemzeti társadalom… védelmét….a hungarista katonaság biztosítja.
10. Erkölcsi életünk alapja a keresztény vallás….
11. Külpolitikánk alapja a konnacionalizmus*. Az egymásra utalt népek társ – és sorsközösségnek munkálói vagyunk.
12. Hiszünk a magyar népben, hiszünk a magyar nép jövőjében. Hiszünk célkitűzéseink igazságában, erejében és győzelmében.
Befejezés
…Íme, ez a hungarizmus lényege. Ezért küzdöttünk, ezért támadtak bennünket… akik nemcsak nem ismerték a hungarizmust, de …habozás nélkül fogadták el a legkomiszabb és leghazugabb propagandát. Ezért halt vértanúhalált emelt fővel és megingathatatlan hittel a hungarizmus megalkotója, Szálasi Ferenc, aki a halálos ítélet előtt az utolsó szó jogán azt mondotta:
„Meg vagyok győződve arról, hogy a régi világ a maga elavult ideológiai rendszerével romokban hever s ezt egy új világ fogja felváltani. A magyar nemzet az új világot csak a hungarizmusban tudja megtalálni.”
…Aki elfogultság nélkül olvassa el azt, hogy mi a hungarizmus és önzetlenül akar dolgozni Hazánk felépítésén, bizonyára megfogja kezünket és együtt küzd velünk a hungarista Magyar Birodalomért.
Akkor nem haltak hiába vértanúhalált legjobb magyar testvéreink!
Úgy legyen!
K I T A R T Á S
1951 évi augusztus hó.
Eddig a Hungarista kis káté kivonata! A hungarista eszme gondolat világát -, ideológiáját össze lehet hasonlítani a mai Magyarországon honos politikai irányvonallal, és mindenki döntsön a jövőjéről szabad akarata szerint: biztos alapokon nyugvó Hungarista Mennyországban, vagy liberális homokvárban szeretne élni?
2011.06.15./ Szálka
(TeoR)
*Konnacionalizmus = Az egymásra utalt népek társ – és sorsközössége
Az utolsó nyilas per nyomában
Ma már szinte hihetetlennek tűnik, de a híres Zuglói nyilas per 1967. január 19. és június 28 - a között, azaz 2011. januárjában volt 44 éve, hogy elkezdődött. Vagyis az 1945 utáni kommunista vérengzés, amikor a Hungaristák színe javát küldték bitóra a gyilkosok, 22 évvel később végleg (reméljük!) lezárult a” hőskor” nyilasainak üldöztetése és megpróbáltatásai.
Ennek tükrében kezdtem el kutatni Kröszl Vilmos és 18 társa története után. Nagyon kevés dokumentumot, fényképet sikerült összeszednem s ez gondolom, nem lehet véletlen. Bár íródott a témáról egy könyv; „A Zuglói nyilas per” címmel, de az olyan nagymérvű elfogultságot takar a perbefogottak ellen, hogy az már gusztustalan, és így többségében értékelhetetlen. A Fényképeket a Történelmi levéltár anyagából vetem át.
Mint minden kirakat per a nemzeti oldal ellen, ez is tele van ellentmondással, mely eleve megkérdőjelezi az egész bűnvádi eljárás hitelességét.
Kicsit kanyarodjunk vissza az előzményekhez. 1945-ben hajtóvadászat indult minden olyan személy ellen, aki valaha próbált tenni valamit a vörös horda kiszolgálói ellen, köztük elsősorban a nyilasok és a hungaristák után. Abban az időben nagyon sok hős, bátor ember került a gyilkos rezsim kezére. De akkor is voltak becsületes emberek, akik igyekeztek megmenteni a hóhérok karmaiból a hungarista, nyilas hazafiakat. Erről a fentebb említett könyv így ír: „Akkoriban az elmegyógyintézet tele volt „elmebeteg nyilasokkal.” Volt, aki így próbált segíteni a nemzet hős fiain, így próbálta elrejteni Őket.
Kissé feltűnő, hogy a ’45 – ös perekben a legtöbb elfogott nyilas, említett olyan neveket, akik később az 1967 – es perben a vádlottak padjára kerültek, előre azt a látszatot keltve, hogy milyen elvetemült emberek a Zuglói perbefogottak. Az 1945 – ös tárgyaláson neveket adtak az elítéltek szájába - ami már persze nem bizonyítható, mert a tanuk holtak. Felmerül ezzel kapcsolatban az a kérdés: milyen tárgyalások voltak akkoriban, melyek egy nap után halálos ítéleteket hoztak, sőt - mint látni fogjuk - két órán belül végre is hajtották azokat.- Nagyon sürgős volt számukra.-
A kezdetek kezdete:
Az egyik izraelita „meseweblap” története: A háború után Kröszl zavartalanul élt tovább. 1957-ben tűnt fel újra Zuglóban, ekkor egy idős asszony felismerte benne megkínzóját, de a nevét nem tudta. Az áldozat a rendőrséghez fordult, de az aktát hamar lezárták. Az egykori kerületvezető 1965 kora nyarán nyugodtan sétált a Duna-parton, amikor egy másik áldozata jött vele szembe. Ő már nevet is tudott az archoz kapcsolni. Kröszl lebukása nyomán az egykori nyilas csoport 18 másik tagját is elfogták.„ Kissé feltűnő, hogy bár merre járunk, mindenhol feltűnnek az egykori „túlélők”, olyannyira, hogy „…egykori másik áldozat! jött vele szemben…” – mint fentebb olvashatjuk. Nos, az Ő történetükben a holtak is a Duna parton sétálnak.
Nézzük a komcsiféle „változatot”: Sólyom József – Szabó László (az idősebbek talán emlékeznek, Ő volt a televízió Kékfény adásának műsorvezetője)” A Zuglói nyilas per” című, fentebb már említett könyvének 19 – 20 oldalán többek között erről olvashatunk: az 1956 – os ellenforradalom (akkor még ez volt a hivatalos szóhasználat) aktáinak átvizsgálásakor bukkantak Kröszl anyagára, ahol felfedezték annak nyilas múltját, és ekkor kezdték el felgöngyölíteni a volt zuglói pártszolgálatos szervezetet.
Egy biztos: Körszt Vilmost, Bükkös Györgyöt és pár társukat 1966. február 16 – án vették őrizetbe, Kraut Józsefet májusban, ifj. Michalik Gyulát júniusban. Sajnálatos módon az egész per leggyengébb láncszeme Bükkös György volt, akit valószínűleg megfélemlítettek. Őt ugyanis korábban elítélték már, a nyilas propagandista múltja miatt 10 évre, és mivel már volt büntetve, nem lehetett nehéz egy jövendőbeli halálos ítélet kilátásba helyezésével rávenni, hogy valljon társai ellen.
A letartóztatások júniusig folytatódtak, végül 19 személyt tartóztattak le.
Most nézzük Kröszl Vilmos elsőrendű vádlott esetét az 1967 – es Zuglói Nyilas perből. A háború után, aki tehette, mindenki elhagyta az országot, hallva hírét a vörös horda embertelen gaztetteinek. Köztük a nyilasok, a hungaristák és szimpatizánsai is tízezrével hagyták el az országot. Ezek után feltételezzük azt, hogy Kröszl nyugodtan sétálgat a Duna parton és nem hagyja el az országot, ha tényleg elkövette a gyilkosságokat?
Bár voltak, akik rossz helyre menekültek, gondoljunk itt a Vigh testvérekre, akik csak Csehszlovákiáig jutottak és később ott fogták el őket.
Ellentmondó, sőt nagyon különös az is, hogy Kröszl Vilmost két „túlélő” is felismerte különböző időpontban. Ellenben, amikor letartóztatták, és tanúkat kerestek, csak egyet találtak a nyomozók: „…csak a másik szemtanú élt át borzalmas éjszakákat a Thököly út .80 – ban.”. Aki „természetesen” újabb érintetteket tudott megnevezni – gondolom, egy kis „ráhatással” voltak a „szemtanúra” a per sikere érdekében. A felhajtott tanúk, mint írja a könyv 30. oldala ugyan sok mindenre nem emlékeznek, ezért felmenti őket azzal, hogy 22 év telt el a cselekmény óta. Ugyanakkor a vádlottak esetében a nem emlékezést hazudozásnak, elhallgatásnak minősíti. Voltak olyan „hiteles” tanúk, említi meg ugyan itt a könyv „…aki esetleg csak hallomásból szerzett tudomást a borzalmakról…” Akik aztán nagyon sok ki talált „borzalmat” próbáltak a vádlottak fejére olvasni. Mitől hiteles, - ha csak hallott róla?
A bírósági tárgyalási napok történéseit és a név szerinti vallomásokat, tanú meghallgatásokat nem kívánom részleteiben bemutatni, mivel abban annyi az ellentmondás, hogy a tízezer oldalt meghaladó nyomozati anyagot is túlszárnyalnám jegyzeteimmel. Annyit azért még is megjegyeznék, hogy a vádlottak több esetben visszavonták a rendőrségen jegyzőkönyvezett vallomásukat, megemlítvén az ottani kényszerítő eszközöket és eljárásokat. Ezért csak a néhány rendőrségi nyomozati jegyzőkönyvből szemezgettem, olvasóim számára.
Több idézet kap helyet az előzőleg már említett Sólyom – Szabó könyv, amit az írók hitelesnek szántak, de megvizsgálva a művet – mint már említettem -, a sok leírt ellentmondás, valótlanság miatt, egy vádirat sikeredett belőle az akkori hatalom, rendőrség és bíróság ténykedés ellen.
A hivatkozott könyv tényszerűségének, pontosságának, cáfolatául megemlítenék két adalékot: az előszó 20. oldalán ez olvasható „…több mint ezer embert gyilkoltak meg a zuglói nyilasok.” Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának dossziéja ugyanakkor ezt tartalmazza: „…részt vettek mintegy 200–250 ember meggyilkolásában.”.
Szintén az előszó 3. oldalán írják a szerzők: „1967. január 18 – án olyan bűnügyet kezdett tárgyalni…”, majd a 106. és 107. oldalak: „…kezdődött meg 1967. január 19 – én…”, illetve „Első tárgyalási nap január 19”. Tehát ennyit a könyv pontosságáról. Most ugorjunk vissza az elfogott Kröszl Vilmosra és társaira.
A zsidóság helyi képviselői bizonyára nagy boldogságban úsztak, hogy ismét vérfürdőt rendezhetnek a nyilasoknak, közben nem vették észre, hogy nem róluk szól a történet, hanem az 1956 – os forradalom utáni bosszúállás folytatódik. Tekintettel arra, hogy a per idején a Kádári rezsim vérengző korszaka még nem zárult le, az ’56 –os események motiválták a bírákat. Az ítélet indoklásában el is hangzik az alábbi mondat: „A vádlottakhoz hasonló gondolkodású és beállítottságú emberek kegyetlenkedtek, raboltak az 1956-os ellenforradalom alatt is, s ezek az emberek mindig csak az alkalmas pillanatra vártak, hogy hasonlóan cselekedjenek.”
Az említett forradalmi eseményekben hárman (szerintem négyen) is érintettek voltak – Kröszl Vilmos, Sándor Alajos, ifj. Monostori (Michalik) Gyula, Kovács István -, melyek közül később kettőt (Kröszl Vilmos és Sándor Alajos) halálra is ítéltek.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában a háborús és népellenes bűntettek nyilvántartásában az ABTL 4.1. A 959 jelzetű dosszié tartalmazza Kröszl Vilmos zuglói nyilas pártszolgálatos kerületvezető és társai ellen indított nyomozás dokumentumait. Az említett dosszié negyedik oldalán ez olvasható: „Több hónapig tartó nyomozati munka eredményeképpen megállapítottuk, hogy a letartóztatásba került 19 fős nyilas banda 1944. október 15-től 1945*mj. december 25-ig, illetve 1945*mj. január 10-ig, mint a Bp. XIV. kerület Thököly út 80. szám alatti nyilas pártház tagjai részt vettek mintegy 200–250 ember meggyilkolásában.”. „A XIV. kerületben tevékenykedő fegyveres nyilasok egy részét a Népbíróságok felelősségre vonták…”. Megemlítendő, a ABTL 4.1. A 1325. számon nyilvántartott dosszié, az ABTL 4.1. 959 párja, melynek felirata: Kröszl Vilmos és tsai háborús bűntettét bizonyítani próbáló nyomozási kísérlet fénykép-dokumentációja.
*mj: megjegyzem itt az 1945 – ös dátumok feltüntetése nem egyértelmű, véleményem szerint ebben a hivatalos dokumentációban egyik évszám elírásra került. Ugyan ilyen pontatlanságok előfordulnak a Történeti levéltár fénykép dokumentációi között is, pl.: a vádlott Hernádit egyik képaláíráson Jenőnek, a másikon Jánosnak tüntetik fel…
Kröszl Vilmos és társai ügyében a nyílt eljárás előtt bizalmas nyomozás is folyt. Ezt dokumentálja az 1966-ban nyitott, ÁBTL 3.1.5. O-12542 jelzetű, „Gyilkos” fedőnevű dosszié. A nyílt nyomozás során pedig 14 kötetből álló V-dosszié sorozat keletkezett (ÁBTL 3.1.9. V-153693/1-13a).
Figyelemre méltó a címnek azon része, hogy: „…bizonyítani próbáló nyomozási kísérlet…”.
Próbálkoztak, kísérletezgettek, vagy nyomoztak is? Nem mindegy. Ha tényeket közlünk, az tényszerű kell, hogy legyen. Például:…bűntettét bizonyítandó nyomozás dokumentációja…Itt nincs apelláta, mellé beszélés, ez egyértelműen hangzik!
A per a „megszokott” koncepcióperek forgatókönyve szerint pergett le. Az ügyvédeket kijelölték, s hogy ne legyen bökkenő, mindnyájan zsidószármazásúak voltak.
„A tizennyolc vádlott védelmére tizennyolc zsidó ügyvéd volt megbízva. A periratok átolvasása után tizenkét védő lemondott a képviseletről.” (muszter/archivum)
Mint bizonyára feltűnik az olvasóimnak is, a fenti idézet 18 vádlottat említ, holott 19 fő állt a vádlottak padján. 
Ismét egy adalék a pontatlanságokra a per körül. Hol a dátumok, hol a nevek, hol a vádlottak száma nem stimmel. Magyarázatra több lehetőség merül fel: csak 18 vádlotthoz rendeltek ki zsidó ügyvédet és egynek volt saját ügyvédje, vagy egyszerű számelírásról, vagy rossz emlékezőtehetségről van szó. Kérdések: miért zsidószármazású védőket kértek fel? Miért adta vissza 12 a megbízást? Az elsőre kézenfekvőnek látszik a válasz. Nem fogja az ügyvéd teljes erőbedobással végezni feladatát. Gondoljunk bele: például, az ügyvéd saját rokona elleni atrocitás védelmét képviseli. Ez abszurd és jogellenes is, mert az elfogultság nem kiküszöbölhető. Másik kérdés: miért adta vissza a felkérést a vád megismerése után 12 ügyvéd? 1. Reménytelennek látták a kirakatper „védelmét”, nem akarták lejáratni magukat egy vesztett perrel. 2. Nem azonosultak a perrel, annak sok ellentmondása miatt. 3. A felvetett bűnügyek bizonyíthatósága kétséget támasztott bennük is, azok tényleges megtörténtéről.
A vádlottak társadalmi rétegeződéséről megállapíthatjuk, hogy többségében egyszerű munkások. Akadt közöttük ugyan büntetett előéletű – amit igyekeztek kihangsúlyozni a per folyamán-, de volt köztük Kiváló dolgozó, többszörösen kitüntetett katonatiszt, sőt még szakszervezeti titkár is. Nem igen törődtek a társadalomba való beilleszkedésükkel, helytállásukkal. A bírósági tárgyalás folyamán a motiváció sem kapott szerepet. Kizárólag a vélt, vagy valós kegyetlenkedésre összpontosított. Nem az antiszemitizmus – ami ebben az időben még nem nagyon játszott szerepet a politikai megfogalmazásokban -, hanem a brutalitás került a vádlottak padjára, hogy a közvéleményt minél inkább a volt pártszolgálatosok ellen hangolják.
A könyv, a rendőrségi és a bírósági eljáráshoz hasonlóan, a „horrorisztikus” eseményeket kívánta a központba helyezni, hogy az olvasó elborzadjon a vélt, vagy valós tettektől.
Itt kívánom megjegyezni, hogy a zsidók több esetben ki is provokálták az ellenük való szigorú fellépést: „ …a foglyok rálőttek a Hungarista katonákra…” (41. oldal). Kérdem én: mit tenne a mai „demokratikus rezsim”, ha valaki rálőne egy hazánkban lézengő zsidóra? Van egy – két tippem. De, tovább megyek: a tervezett Hungarista nagygyűléssel kapcsolatban ez a hír járta: „…a Városi Színházban történő robbantás miatt”. Nos, Kedves Olvasóim: tételezzük fel, hogy az államfőnk ott terpeszkedik az Operában, és valaki robbantana egy jó nagyot, mi történne? Ugyan az, ami akkor is történt. Megbüntetnék a tetteseket. A nyilasok is ezt tették! Háborús helyzet volt, akként kellett cselekedni. S ez vonatkozik azokra a számon kért tettekre is, amikor felhívták a gettóba vezetettek figyelmét arra, hogy aki kilép a sorból, helyben agyon lövik. Folytatása lentebb!
Kitartunk!
Budapest, 2011.04.19./Szálka
(TeoR)
Az utolsó nyilas per nyomában 2.rész (1.rész: klikk ide)
Végjáték
Amikor íródott a fenti könyv, valószínű sok olvasónál elérte célját – „gyűlöld a nyilasokat”, de merem remélni akkor is akadtak olyanok, akik a sorok mögé láttak.
Sorozatos holttestek szállításáról ír a zuglói nyilasok cselekményei kapcsán. Nos, holttesteket nem volt nehéz „előállítani”, vagy éppen látni, szállítani, hiszen 1945. utáni időben sok temetetlen holttest volt, amit össze lehetett szedni. „…annak idején a Stefánia útról, a Városligetből, a bolgárföldekről és egyéb helyekről összeszedett holttestek jelentős részét a Bonctani Intézetbe vitték…” Nyilas pártszolgálatosok pechjére ezeket mind rájuk „bizonyították”. Fura, hogy az ekkor beszállított holtestekről készült jegyzőkönyv pontos napot is tartalmaz, hogy az adott holttest, mely napon halt meg. Tehát, nem a beszállítás napját, hanem az elhalálozás napját rögzíti. Hogy is van ez? Talán ezek a holtak nem is voltak „beszállítottak”, hanem egyszerűen korházi elhunytak?
Akad aztán olyan túlélő is, aki tarkólövéssel „sétálgatott”. Friedman Ervin vallomásából: „egyik nyilas zseblámpával világított rám. Lövéseket kaptam…úgy emlékszem mindenkit legyilkoltak”. Két mondattal később: ”..Láttam mindenki meghalt…” - ha lövéseket kapott - gondolom el is esett, de akkor hogy láthatta, hogy mindenki meghalt? Aztán így folytatta: „…elindultam a rokonomhoz…” - naná, csak úgy sportosan, több lövéssel a testében. Ha Bükkös György későbbi tanúvallomását hitelesnek vesszük, akkor egyértelműen hiteltelen Friedman. Lássuk, mit mond Bükkös: „…a kivégzésre felállított foglyok mögött 2 – 3 méterre helyezkedtünk el és Szloboda parancsára nyitottunk tüzet. A lövéseket követően Komlósy …a már lelőtt áldozatokhoz közel hajolva egy – egy lövést adott le úgy, hogy ….zseblámpával világította meg az agyonlőtt foglyokat. A kivégzetteket – miután megállapítottuk, hogy ténylegesen meghaltak (!) - a helyszínen hagytuk…”..Tehát Friedman barátunk hullán, tarkólövéssel sétálgatott…, vagy Bükkös (is) hazudik!
Persze volt még ilyen „sebezhetetlen superman” ebben a perben, éppen a „koronatanú” (Kálmán Imre) „..aki maga több lövést kapott, de sikerült elmenekülnie.”
Már eddig is megfigyelhették milyen sok az ellentmondás ebben az ügyben, ami leginkább a moszkovita pribékek vérszomját volt hivatott kielégíteni.
S most lássuk a véleményem szerint kulcsfontosságú Bükkös György nyomozati „vallomástételét”, melyet a bíróság ítélethirdetéskor fenntartás nélkül elfogadott. Igaznak és bizonyítottnak tartott 1 a 18 ellenében „…a bíróság a tényállás megállapításánál Bükkös György vádlott nyomozati és a tárgyaláson kiegészített vallomását teljes egészében elfogadta.” Vajon miért lehetett egy vádlott szava több, a tizennyolc társáéval szemben? Vizsgáljuk meg az arcokat, a neveket, a származásokat. Szembetűnő, hogy a mi Bükkösünk származása (arcvonásai) nem vérségi magyarságra vallanak. Már a névváltoztatás előtti neve is sokat mond: Czeingruber….! (Én ilyen és hasonló neveket tudok elképzelni a „tégláknak”)
Bükkös György vallomásának sok helyen diktálás „szaga” van. Mondhatnánk úgy is, hogy előre megírt jegyzőkönyvet dugtak az orra alá. Túlon - túl szakszerű fogalmazás szúrja a szemet és feltűnő a pontos, napi dátumok közlése is a jegyzőkönyvben. Például : „…E vallomásomnál kívánom felhasználni az alkalmat arra, hogy módosítást tegyek az 1966. február 22 – i vallomásomhoz viszonyítva, ugyanis ott ezt a körülményt kissé zavarosan és bizonyos fokig valóságtól eltérően mondtam el. Tudatosan zavarókörülményeket is iktattam akkori vallomásomba.” Bla, bla, bla. „…Tudatosan zavaró körülményeket is iktattam…” Itt feltételezhető, hogy a „tisztelt kihallgatónak” volt valami zavaró tényező a korábbi jegyzőkönyv újbóli olvasásánál és azt most a megfélemlített vádlottal helyesbíttette. Másutt: „1944. december 27 – én a reggeli órákban…” Értik Tisztelt Olvasóim, 22 évvel az eset után bejelenti „…a reggeli órákban…”. Nem semmi. Az ember 22 napra nem tud ilyen pontosan visszaemlékezni. Aztán ismét másutt: „…A nekem átadott jelentés, mint látható, gépírással készült és azon az általam már fentiekben elmondott tisztségek és azok viselőinek neve látható, lakcímükkel és pártigazolványszámukkal ellátva. Ez a jelentés 1944. december 27 – én készült melyet én személyesen vittem még ugyanaznap este a főkerületbe és ott átadtam Rechtmann Kurtnak”. Olyan szabályos, hogy ennél előírásosabb már nem is lehetne - egy előre elkészített vallomás.
1966. májusi vallomása olyan jól sikeredett Bükkösnek, hogy 18 oldalnyi anyagot végig beszélt, és még ekkor is pontos nevekkel, dátumokkal tudott szolgálni.
Kihallgatásának volt olyan része - hiszik, nem hiszik -, ahol 17 nyilas jelenlétét felsorolta név szerint így, 22 év távlatából. Remek teljesítmény! Ellenben azoknak a személyeknek a nevére nem emlékszik, akik a vádban nem érintettek. Hát nem érdekes? Egyik helyen ezt mondja: „…János (Kröszl féltestvére)…”, vagyis a mellékes dologra „féltestvér” az beugrik, a vezetéknév az nem. A príma „emlékezését” misem bizonyítja jobban, minthogy vallomásaiban szinte az egész nyilas párt állományát fejből felsorolta..
Van a jegyzőkönyveinek olyan része, ahol 19 nevet felsorol úgy, hogy némelyikük beosztását is hozzáteszi, és persze akad olyan is akinek a nevét első alkalommal említi, ahogy megszokhattuk tőle korábban, mert mindig vigyáz arra, hogy „vallomásait” egy – két új névvel megtoldja. Majd feltűnnek olyan nevek, akikről előzőleg úgy nyilatkozott, hogy nem emlékszik rájuk, aztán úgy látszik az idő előrehaladtával -kis segítséggel- ezek a nevek is „eszébe jutottak”. Ilyen volt Bugár Gyula, Monostori Gyula (korábban - fiatal gyerek - csak így emlegette). Úgy látszik, hatott a tudatmódosító szer (melyet, mint már tudjuk, hogy 1956 – os perekben is használt az ÁVH).
Ezen idő alatt a szeme sem romolhatott sokat, mert egy bemutatott fényképről egy szempillantás alatt megállapította, hogy az 1944. december 24 –én készült (ha cinikus lennék azt mondanám: biztos digitális fényképező gépe volt).
Bükkös György sokszor hangsúlyozta vallomásaiban, hogy ő volt a párt propaganda vezetője, de ez így nem felel meg a valóságnak (ez sem). Ő csak a XIV. kerületi propagandista volt. Ennek bizonyítékául álljon itt Csonka Emil: Szálasi országjárása című könyvéből egy idézet: „ …Kassai Ferenc testvér, pártpropaganda és sajtóvezető szólalt fel.” Tehát nem Bükkös… ellenben kiderült az, hogy a 87 napos zuglói nyilas tettekben a kivégzőosztag parancsnoka volt! (…és Őt nem ítélték halálra, valószínű a vádalku miatt!!!) Saját bevallása szerint is több zsidót megölt saját kezével.
Boncolgathatnánk még a tanúvallomásokat, de ilyen Bükkösféle jegyzőkönyvet nem találunk benne. Ennyi ártó szándékot egyik sem tartalmaz volt „Testvére” iránt. Ellenben rengeteg ellentmondás, félremagyarázás van ezekben, a leiratokban. Úgy tűnik az előre megírt forgatókönyv szerint végül is sikerült befejezni a „színjátékot”.
Nem az volt a célom, hogy egyenként felmentsem az elítélteket, csupán igyekeztem rávilágítani a nyomozás, a jegyzőkönyvek, és a lentebb közölt bírósági ítéletek elfogultságára.
Az ítélet egyébként kénytelen volt kitérni Bükkös György szószátyárkodására és kissé gyanús vallomására, mivel még az elfogultsággal véletlenül sem vádolható ügyvédek is szóvá tették azt: „…A vádlottak védekezése és a védelem álláspontja szerint: a tényállás megállapításánál Bükkös György vádlott nyomozati és tárgyalási vallomása igen ellentmondó és csak azért tett beismerő, feltáró jellegű vallomást, hogy saját bűncselekményének súlyát ez által enyhítse.”
Mint már korábban említettem négyen, voltak érintve az ’56 – os eseményekben. Kröszl Vilmos (elsőrendű vádlott) forradalmi tevékenységét nem vizsgálták. Vajon miért nem? Egy 1957 – es szemtanú állításából az derül ki, hogy a forradalom idején fegyverrel járt - kelt. Melyik oldalon állt? A kommunisták, vagy a hazafiak oldalán? Úgy vélem, ha nem az utcán harcolt ebben az időben, akkor éppen a „szocializmust építette” és ha ez nyilvánosságra kerül a tárgyalás közben, akkor romba dőlt volna az előre bekalkulált végkifejlet, a halálos ítélet. Így aztán nagyvonalúan elsiklottak a téma felett és tovább szárnyalhatott a bosszúállás angyala.
Sándor Alajos 14. rendű vádlottként volt ismertetve, de mivel a per során kiderült, hogy elvhű nyilas szemléletű, mindjárt előre rukkolt a „főbűnösök” közé, s az még csak tetőzte a „bűnét”, hogy - akkori megközelítésben – az „ellenforradalmárok” mellett harcolt. Nem sok jóra számíthatott bírái szemében.
Kovács István 18. rendű vádlott, szintén az „ellenforradalom” harcosa volt, csak pechjére a „rossz” oldalon. Éppen Tiszakécskén ácsolták a helybéli párttitkárnak az őt, megillető helyet, az akasztófát, amikor egy repülőgép fedélzeti géppisztolya úgy szétlőtte a lábát, hogy azt amputálni kellett. Nesze neked nemzeti hős. Nem elég, hogy nyilas voltál, még ’56 –ban is a kommunisták ellen harcoltál.
Nézzük a harmadik ’56 –os harcost. Őt bizony egészen más szemüvegen keresztül nézték a „becsületes” bírák. Monostori /Michalik/ Gyula 12. rendű vádlott, a Néphadsereg többszörösen kitüntetett századosa. No csak, miből lesz a cserebogár. Nyilas pártszolgálatosból – áruló kommunista, gyilkos, aki 1956 – ban a felkelő nép ellen harcolt és pont azok érdekében cselekedett, akiket korábban elítélt. Védője, Sipos István védelmében ki is fejtette, hogy „fegyverrel védte a szocialista hazát az ellenforradalmárokkal szemben”. Nyerő érv volt ez ekkor a kommunista bírái előtt. Meg is látszott az ítéleten. A legenyhébb ítéletet kapta: 8 év.
Ha most az úgy mond ” rendszerváltás” igazságtétele hathatósan működne, akkor bizony Sándor Alajost, Kovács Istvánt és talán még Kröszl Vilmost is rehabilitálni kellene, az 1956 –os forradalomban kifejtett hazafisága miatt, mert ez bizonyított tény (míg a nyilasként „elkövetett” vádak, elmondáson alapulnak). Ellenben Monostori Gyula, kétszeresen is halált érdemel, mert elárulta a szent forradalmat és elárulta a pártszolgálatos múltját is!
A vádlottaknak 200 – 250 gyilkosságot írtak a számlájukra. Kérdezhetnénk, és hol van a névsor az áldozatokról, de ne menjünk bele
a részletekbe, ha már a nyomozat, a bírósági eljárás ilyen „piti” dolgokkal, mint tények nem foglalkoztak. Reménykedjünk, hogy a Duna parton sétálgató „áldozat” talán nem került bele a végelszámolásba.
A vádlottak a per folyamán néha ellentmondásba keveredtek maguk és társaik által elmondottakkal egyaránt. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen a vizsgált esemény és a perbe fogás között 20 év telt el. Bizonyára voltak túlkapásaik – mely rendszernek ne lettek volna, gondoljunk csak 2006. októberi rendőri brutalitásra és még lehetne sorolni az, azóta eltelt időszakban történteket is - , de magán a hivatalos borítón található szám is csak találgat: 200 – 250 ember, olvasható. Ennyi erővel lehet 20 – 25, vagy akár 2 – 3 fő is. Konkrét bizonyításra nem került sor, csak maguk a vádlottak elmondásából következtettek a számra. S, ki az a „bűnös” aki maga ellen vall, ha nincs bizonyíték? Ismerjük a kádári vallatások leírásait, amit az ÁVH emberei követtek el. Ennek fényében értékeljük a „beismert gyilkosságokat
A 10 000 oldalt meghaladó nyomozati anyag, legalább kétszer ennyi oldalnyi ellentmondást tartalmaz. Így sok megmagyarázhatatlan dolog, ami felmerül a laikus olvasóban, egyszerűen hiteltelenné teszi nyomozat és a per lefolyását, valamint az ítéletet.
Az eljárás egy koncepciós pernek amelyben, a hazánkban uralkodó demokráciát kívánták Keletnek és Nyugatnak megmutatni, hogy nálunk még 42 évvel az események után is példamutató ítéletek születnek a „háborús bűnösök” felett. Holott csak egyszerű kis embereken akartak példát statuálni elrettentésül a Nemzet igaz fiai számára, hogy nem merjék megismételni ’56 – ot!
A több helyen idézett könyv ellenséges beállítottságú és elfogult a vádlottakkal szemben. Túlzásokba esik a megfogalmazásokban. Látszik az elsőrendű cél: Gyűlöletkeltés a Nyilas párt ellen!
Ezzel szemben írásomban próbáltam rávilágítani az egész ügy ellentmondásaira, félrevezetéseire, hazugságaira.
Történtek kivégzések biztosan, ezt nem vitatja senki, de melyik háborúban ne történtek volna? Voltak túlkapások is bizonyára, de mely hatalomnak ne lettek volna, beleértve a maiakat is (és még sem végezték ki Őket).
A per egyértelműen két dologért vált a bosszúállás szimbólumává: 1./ az 1956 – os forradalom utóélete volt a kivégzések terén. 2./ a zsidóság elvárásainak teljesítése.
„Ne ítélj, hogy ne ítéltessenek!”
Tegyük fel, elkövették a „rájuk olvasott” brutalitásokat, gyilkosságokat és 200 – 250 ember élete, tényleg a lelkükön szárad. Akkor vehetjük úgy, hogy elnyerték méltó büntetésüket. De, mi ez a párszáz ember élete ahhoz képest, ahány ezer hazafit, magyarembert megkínzott, megnyomorított, halálba küldött a kádári rezsim? S, a gyilkosok még mindig köztünk vannak, ők még a mai napon is szabadon járnak, kelnek. Míg az ’56 – os hősöket jeltelen sírok takarták évtizedekig, míg Magyarország - az utóbbi idők - legnagyobb háborús bűnösének, kollaboráns politikusának, Kádár Jánosnak a síremléke hivalkodóan díszeleg!
Álljon itt néhány ítélkező neve:
Bíró: Dr. Bimbó István
Ügyész: Kelemen Géza
Bírák: Jánosi Béla
Sulyán György
Végül, de nem utolsó sorban 1967. június 28.: a Legfelsőbb Bíróság által jóváhagyott
Ítéletek a zuglói nyilas perben::
I. rendű vádlott;KröszlVilmos, - Kötéláltali halál, teljes vagyonelkobzással
II. rendű vádlott;Németh Lajos, - Kötéláltali halál, teljes vagyonelkobzással
XIV. rendű vádlott;Sándor Alajos, - Kötéláltali halál, teljes vagyonelkobzással
III. rendű vádlott;Bükkös György, - 15 év szigorított börtön, teljes vagyonelkobzással
IV. rendű vádlott;Hollai József, -15 év szigorított börtön, teljes vagyonelkobzással
V. rendű vádlott;Szőke Antal, -15 év szigorított börtön, teljes vagyonelkobzással
VI. rendű vádlott;Baráth Kálmán, -15 év szigorított börtön, teljes vagyonelkobzással
VII. rendű vádlott;Kálmán László, -15 év szigorított börtön, teljes vagyonelkobzással
VIII. rendű vádlott;Füredi Pál, -15 év szigorított börtön, teljes vagyonelkobzással
IX. rendű vádlott;Hernádi Jenő, -11 év szigorított börtön, teljes vagyonelkobzással
X. rendű vádlott;Erős János,- 15 év szigorított börtön, teljes vagyonelkobzással
XI. rendű vádlott;Mészáros László, -12 év szigorított börtön, teljes vagyonelkobzással
XII. rendű vádlott;Monostori (Michalik) Gyula,- 8 év börtön, teljes vagyonelkobzással
XIII. rendű vádlott;Kovács János, -13 év szigorított börtön, teljes vagyonelkobzással
XV. rendű vádlott;Pataki Ferenc, * -8 év szigorított börtön, teljes vagyonelkobzással
XVI. rendű vádlott;Kraut Gyula, - 10 év szigorított börtön, teljes vagyonelkobzással
XVII. rendű vádlott;Kraut József, -14 év szigorított börtön, teljes vagyonelkobzással
XVIII.rendű vádlott;Kovács István, -13 év szigorított börtön, teljes vagyonelkobzással
XIX.rendű vádlott;Baráth János. -10 év börtön, teljes vagyonelkobzással
*Pataki Ferenc esetében perújrafelvételt rendeltek el, a többiek nyolc és tizenöt év közötti börtönbüntetést kaptak.
Hol itt az igazság?
Kitartunk!
Budapest, 2011. ígéret hava/május 21./Szálka
<<<1. rész. klikk ide . (TeoR)
<<< 1. rész Az utolsó fellegvár Hűség, a Hűség városában 2. rész
Romokban a fellegvár!
1945. január 1 7 – i Soproni Hírlap a sok lopásról panaszkodik, ami a város falain belül történik. Sajnos a sok kényszermenekült közé söpredék népség (hazaárulók, munkakerülők, börtöntöltelékek, munkatáborból elszökdösők..) is került nagy számban, akik így biztosították megélhetésüket. Nem az én fantáziám dolgozik, a korabeli lap írta, hogy ebben az időben sok bejelentés érkezett „akik nem voltak hajlandók teljesíteni a munkaszolgálati kötelességüket”. Ebből következik aztán fentebb leírt lopási tézis megalapozottsága!
A következőkben Hiller István leveti álarcát, mert egészen egyedi módon kívánja tudtunkra adni - a szavak játékával - a „zsidó megsemmisítés” hungaristák által történő végrehajtását.
Pártmegbízottak működését rendelte el a Nemzetvezető; „Feladatuk a zsidótalanítás , valamint a szabadkőműves és kommunista üzelmek, szabotázsok elleni küzdelem.” (Tehát volt ilyen. – teszi hozzá Hiller!) Persze, hogy volt, ezt soha nem is tagadta Szálasi. Mint többször is mondotta, Magyarországot zsidómentessé kívánja tenni, az aszemita felfogásának szellemében. Nem kiirtani akarta a zsidóságot, hanem eltávolítani az ország területéről, mert ebben látta a nemzet, gazdasági életének töretlen fejlődésének lehetőségét és a politikai, társadalmi élet megtisztulását, valamint a keresztényi életvitel megerősödését!
A pártmegbízottak a párt és a közigazgatás közötti kapcsolatot biztosította – nagyon helyesen -, mert a szakterületeket nem pártemberekkel töltette be, mégis időben értesült a társadalmi, gazdasági változásokról. (A kádári rendszerben megismerhettük ennek az ellentétes oldalát, amikor is pártfunkcionáriusok kerültek fontos pozíciókba, és ez által sikerült is tönkre tenni hazánkat, földönfutóvá tenni a népet.) Ilyen összekötő szerepet töltött be az alispán mellett Szöllősy Sándor, a polgármester mellett Csikor István, a járási főszolgabíró mellett Sztrókay Lajos.
A nemzeti identitást fokozván a Nyilaskeresztes párt – Hungarista mozgalom Hungarista iskolát és Pártiskolát kívánt felállítani, hogy a hungarista világnézetet, alapjaiban el tudja sajátítani a felnövekvő ifjúság. (Sajnálatos módon ez már nem valósulhatott meg, ezért saját tapasztalatainkból tudhatjuk, láthatjuk, hogy a felnövekvő nemzedék milyen mélyre süllyedt.) Azonban a „Nemzetvédelmi Akadémia” február 23 – án megnyitotta kapuit.
A háború velejárója mindig is magában hordozta a járványok felbukkanásának a lehetőségét (vízhiány miatti tisztátalanság, temetetlen holttestek…stb.).Sajnos a tífuszjárvány fel is ütötte a fejét a városban, azonban annak ellenére, hogy a város létszáma a többszörösére duzzadt, sikerült megálljt parancsolni a járvány tombolásának.
Az 1945. február 13 –i Soproni Hírlap felhívta a figyelmet, hogy a kitelepülni szándékozók tartsák készenlétbe csomagjaikat, mert bármely pillanatban szükség lehet azok útba indítására nyugat felé. A Hivatásrendi összeírásnál kevesen jelentek meg, mert aki tehette már útra kelt - egy békésebbnek hitt világ felé -, hallva a rémtettekről a bolsevikok által már „felszabadított” területeken. („Felszabadult” említi többször is 1965 –ös fröccsenetében Hiller István. Számára a szovjet volt a felszabadító, akik a nők százezreit, erőszakolta és ölte meg. Akik kifosztották az országot, elrabolták kincseit és műkincseit…).
Sopron határában erődítési munkálatokba kezdtek – melyet szintén nem helyesel írnokunk…). Mindenkit munkába fogtak, hogy megállíthassák a vörös rémet. Bogár László képviselő, még ezekben a nehéz órákban, percekben is hitet tett a Hungarizmus mellett „..a vezetés most van Magyarországon jó kezekben, nyugodtan rá kell bízni a vezetést a nyilasokra, mert azok arra a leghivatottabbak….tudni kell azt is, hogy minden tudatosan és tervszerűen megy végbe. A Nyilaskeresztes – Hungarista Mozgalom, a már – már mélabús országot kívánta felrázni letargikus állapotából, mely az oroszok előrenyomulását érezvén erősödni látszott. Ezért is indult Szálasi Ferenc és kísérete országjárásra, ebben a kritikus helyzetben. Hogy hitet adjon, a hitben megingóknak, reményt a reményt veszteni látszóknak. Eszme és harcostársai sem tétlenkedtek, hogy a csüggedés ne kapjon lábra. Lelkesítő, bíztató előadásokat tartottak ahol szükségét látták. Szószólók között olyan személyiségeket találhatunk, mint Jány Gusztáv vezérezredes, Budinszky László Igazságügyi miniszter és Geöcze Zoltán helyettes városvezető. Az országjárásról február 25 –én a Soproni Hírlap is beszámol, „Íródeák” aláírással többek között ezeket írja: „Micsoda csodákat, csodálatos dolgokat képes művelni népünk nagy szeretete, ha azt meg is becsülik úgy, mint Szálasi Ferenc! Csodát, hatalmas csodát, amelynek tisztaságában és nagyszerűségében összeomlik minden megsemmisítésünkre beállított törekvés.”
„Március 4 –én ismét nagy bombatámadás érte Sopront. Február 26 – án is volt egy kisebb légitámadás, a március 4 – i azonban talán még a már említett december 6 – i támadást is felülmúlta a pusztítás erejét tekintve.” Déli tizenkettő óra tíz perctől, közel háromnegyed órán át hullottak a bombák a Hűség városára.
Fiala Ferenc sajtófőnök március 10 – én beszüntette a Soproni Hírlapot és helyette az Összetartás lapot adták ki, Gera József felelős kiadása mellett. A kiadvány soproni utolsó száma 1945. március 27 – én (kedden) került kiadásra. Sopronban jelent meg a „Hivatalos Közlöny” is, 1945, január 6., és március 26 között, összesen 22 szám. Az utolsó néhány számon az „új Magyar Címer” látható. Érdekessége a közlönyöknek, hogy a dátum mellett helyiségnévként már Gyepű I, vagy Gyepű II., továbbá Gyepűszállás, Törzsszállás …stb. szerepelt (Tulajdonomban is van egy fénykép a Nemzetvezetőről, amin aláírása mellett,
Törzsszállás szerepel).
Hiller István 1965 – ben ezekkel a mondatokkal zárja gyűlölködéstől teljes írását:”Sopron 1945. március 31 –ről április elsejére virradó éjszaka szabadult fel. Új korszak kezdődött városunkban is. 1945. április 1 –én megjelentek Sopronban a szovjet katonai parancsnok 1. számú parancsát tartalmazó falragaszok, amelyek a normális élet és rend fenntartását, illetve megteremtését célozták.”
Remélem a Hiller família, legalább annyira élvezte az oroszok által hozott „felszabadulást” 45 éven át, mint a magyar munkásság a proletárságot, a földművelő paraszt, a földnélküliséget, valamint a magyar kereszténység az üldöztetést és az ateizmust. Többet, jobbat nem is kívánok nekik.
Sajnálom a háború miatt elmenekülteket, a kommunisták által elűzötteket, a távolba szakadt hazánkfiait, lányait, feleségeit és férjeit. Fájdalommal gondolok az itthon maradt megnyomorított életekre, hősökre és mártírokra és mindazokra, akik hittek a hitetleneknek! Nem váratott sokáig magára a gyilkosok nemzedéke. Az 1945 után lefejezett ideológia új hajtásait 1956 – ban ismét lekaszabolták a vérre szomjazók, s utódaik 2006 –ban ismét megmutatták génjeikben burjánzó kegyetlenségüket.
De, az „Eszme” mégis él és élni fog. Hajtásai újból és újból erőre kapnak, mindaddig, amíg virágai beborítják majd az egész országot.
Úgy legyen! Kitartunk!
2011. április 3./Szálka