Hűség, Bátorság,Kitartás!
A szentkorona Tanról rövidenEszes Tamás a Főparancsnok II.
Az első részben közzétett bevezető részlet után közvetlenül is írok néhány keresetlen szót a Gyöngyöspatai öngyilkolásról (sic!).
Nem szaporítván a szót, egyelőre azt tudhatjuk: Eszes Tamás a Véderő félkatonai szervezet főparancsnoka öngyilkosságot követett el. De vajon, valóban öngyilkos lett – e, vagy különböző csoportosulások, szervezetek nyakára tették a kötelet?
Az előzmények nagyjából ismertek: A Véderő tagjai Eszes vezetésével ez év áprilisában jelentek meg és járőröztek együtt a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesülettel, Gyöngyöspatán, ahol ugyancsak elharapódzott a helyi bennszülöttek „tevékenysége” a helyi fehér lakóssággal szemben.
Majd ifjúsági kiképző tábort kívánt a helységben felállítani önvédelem oktatására, amit a liberális nyomásnak köszönhetően a rendőrség megakadályozott! A pártok politikai célra használták fel a helyi cigány – magyar ellentétet azzal, hogy hisztériát keltsenek a jelentéktelennek látszó esemény körül. Annak idején azt 
szajkózták, hogy 267 nő és gyermek hagyta el a falut, a Véderő megjelenése miatt. Később azonban mélyen hallgattak a Vöröskereszt jelentéséről, hogy egy korábban megszervezett húsvéti kirándulás miatt szálltak buszra a cigányok. A lényeg ennyi!
Ezután, néhány hónap hallgatás után - mert elérkezettnek látták talán egyesek az időt -, váratlanul jött az öngyilkosságról beszámoló híradás! – amit a higgadtabban gondolkodók - "látók" - egyöntetűen lehetetlennek tartanak. Miért is? Álljon itt a saját álláspontommal egyező megközelítése az eseményeknek.
Képzeljük el ezt a nyugodt, kiegyensúlyozott hazája szebb jövőjéért harcoló katonaembert, aki tenni akart nemzetünk megmentéséért. Karate oktatást tartott ifjaknak, polgármesteri választáson indult, önvédelmi tábort, kiképzést vezetett és hosszú távú tervei voltak a jövőt illetően, egyszer csak meggondolja magát és minden előzmény nélkül véget vet saját életének!?
Nehéz elképzelni! Magánélete normál mederben folyt, élettársa és gyermeke volt, bár a rossznyelvek kikezdték, hogy a legjobb barátjának a feleségével entyem –petty. Munkahelye nem volt az utóbbi időben, de lassan az lesz a kérdés: kinek van?
Nézzük a körülményeket: Miután a kérdéses napon egy edzést kellet volna tartania, a helyszínre időben nem érkezett meg. Élettársa keresni kezdte! – Későbbi hírek szerint ekkor az élettársa Szolnokon tartózkodott -. 1. számú kérdés: akkor honnét tudta, hogy nem ment el az edzést megtartani?
Az élettárs a barátnőjét hívta fel, akinek a férje Eszes legjobb barátja (vagyis az állítólag megcsalt férj), aki elindul megkeresni és meg is találja egy kazánházban felakasztva (ebből lesz a későbbi híradásokban fészer, illetve Jókai utcai lakás). 2. számú kérdés: ha otthon volt Eszes Tamás a Jókai utcai lakásban, miért kellett keresni (a gépkocsija ott állt a ház előtt)? 3. számú kérdés: Ha a lakásban volt az élettárs, a gépkocsi meg a ház előtt parkolt, miért kerestette Eszest, miért nem nézte meg a kazánt-fészert-lakást? 4. számú kérdés: Az ilyen jellegű falvakban semmi nem marad titokban. Akkor, miért éppen a „felszarvazott férj” indul az elkószált megkeresésére? 5. számú kérdés: Talán éppen Ő lenne a gyilkos, szerelemféltésből?
Aztán a kérdések sorozata:
6. Talán a barbár cigányság fogott össze ellene és kihasználva a helyzetet, hogy egyedül van otthon (Ha azt vesszük alapul, hogy az élettárs és gyermeke Szolnokon van) felsegítették a kötélre?
7. Útjában állt a politikai életnek és az NBH lépett közbe, mert elérkezettnek látta az időt a cselekvésre?
8. A szerelmi háromszög okozta a végzetét?
9. Elkeseredett a munkaszerzési kilátástalanság miatt és tényleg öngyilkos lett?
Megállapításaim: A nyomazati eredmény kihozza a megdönthetelen álláspontot: öngyilkosság történt!
Itt és most nem az igazság, hanem a politikai szempontok a döntő érvek. Sajnos!
Ellenben: Keresztény és katonaember a legritkább esetben lesz öngyilkos, mert a hite és lelkiereje nagyobb annál, mintsem, hogy ezt megtegye.
Akinek hosszú távú tervei vannak, az nem vet véget önkezűleg az életének.
Halálát mérhetetlen hazaszeretete „segítette” elő, mert a politikai elit nem tűri meg azok létét, akinek minden szívdobbanása a magyar nép egy szebb jövőjéért dobog.
Talán itt, most - ebben az esetben - nem az a kulcskérdés, hogy öngyilkos lett – e, vagy mi állt a hátterében Eszes Tamás halálának, hanem a tény!
Azért kellett meghalnia, mert a jelenlegi társadalmi rendszer belekényszerítette a sírba: azért, mert a létbizonytalanság olyan nagy hazánkban, hogy az már az egyszerű magyar emberek számára elviselhetetlenné vált, vagy azért mert a politikai élet nem tűri meg maga körül azokat, aki veszélyeztethetik szocliberális elképzeléseiket. Ez alól nem kivétel a Fidesz (kisLikud), vagy a Jobbik sem, aki soha nem állt ki a Véderő tevékenysége mellett. Nekik is csak addig volt létkérdésük a cigányélet ráncba szedése a Magyar Gárdájukat maguk előtt tolva, amíg nem értek a zsíros fazékhoz!
Búcs
úzzunk el Eszes Tamástól az Ő saját szavaival és higgyünk szavai megvalósulásában:
„Hiszem, hogy egyszer egy olyan országban fogok élni, ahol tisztaszívű, igaz magyar emberek fogják alkotni a törvényeket, és irányítják mindennapjainkat!” (www.kitartás.hu)
Isten segedelmével! Így legyen!
Budapest, 2011. november 5./Szál-ka
Eszes Tamás a Véderő Főparancsnoka I.
Elemző írást ígértem a hírsávban, egyelőre cikkindítónak fogadják tőlem 2009. októberében megjelent sorainak részletét, amely híven tükrözi nézetét a magyar népről, a nemzetről, a hazáról és gondolkodásmódjáról.
"...Zöld ingben, fekete nyakkendőben voltam a polgármesteri hivatalban, a karomon Árpád-sávos karszalaggal...Erre kérek mindenkit, hogy legyen büszke a magyarságára, az eszméire, ne szabjon gátat érzéseinek, ne féljen úgy öltözni, ahogy szeret, és tartsa mindennél fontosabbnak, hogy mi vagyunk a többség, és mi is fogunk azok maradni.
Minél többen kimutatjuk akartunkat, annál előbb leszünk egység, és az egység hatalom, a hatalom pedig minden. A minden pedig egy boldog haza, nemes szívű barátságos emberekkel. Ezt akarták őseink, ezért harcoltak, s haltak meg annyian...."
Hitvallása legyen mindnyájunkké!
Budapest,2011.11.04./Szál-ka
a
Szent Korona - tan
Napjainkban nagyon sok szó esik az alkotmányról, alkotmányozásról, történeti alkotmányról, de vajmi kevesen tudják, hogy mi is az valójában. Szükség van – e új alkotmányra? Mi az a „Történeti alkotmány”? Riportok, írások jelennek meg történészektől, politológusoktól… többségében tele idegen, hétköznapi emberek számára érthetetlen szavakkal.
Nem vagyok történész – ezt már többször tudtára adtam weblapom olvasóinak -, csupán egy „műkedvelő”, aki saját magyar szavaival ablakot szeretne nyitni, hogy a fény eljusson azokhoz, akik világosságra vágynak.
Az úgynevezett „Ősi”, Történeti alkotmányt Szent István király nevéhez kapcsolják, míg egyes történészek a Vérszerződés korától eredeztetik, ahol már jogok, kötelezettségek, hatalom, szokások… jelen vannak, és azok szerint élik mindennapjaikat.
Ennek tudatában kijelenthetjük, hogy Magyarországnak volt és van alkotmánya és ez az alkotmány a: Szent Korona – tan. Ehhez kapcsolódóan megállapíthatjuk, hogy maga a Szent Korona, mint tárgyi jelkép testesíti meg az államhatalmat és a szuverenitást (önállóság, függetlenség). Ennek szellemében megtestesít olyan, a nép gondolkodásában rejlő logikai és erkölcsi elveket, amelyek korlátozzák a jövendő jogszabályalkotást, így a fentebb felsorolt elveket nem írhatják felül.
Összefoglalva: A Szent Korona – tannal összeforrt a jogfolytonosság eszméje. Vagyis a történeti alkotmányban lefektetett hatályos törvényeket a már meglévő szabályok szerint lehet folyamatában módosítani.
Ez nem a maradiságot támasztja alá, és nem gátja a fejlődésnek, mert az előzőekben leírt módon lehetőséget ad a változásoknak DE, csak egymásra épülő, önmaga szabályait betartó előrelépést tesz lehetővé.
Általában, minden történeti alkotmány – így a Szent Korona – tan is – az adott nép több évszázados jogi – politikai, társadalmi alkotó munkája, ezért mutatkozik meg bennük egy – egy nemzet sorsa, kultúrája és törekvései. A történeti alkotmány adta jogok, kötelezettségek, törvények mindaddig nem sérülnek amíg nem korlátozzák, hanem bővítik azoknak körét, akiket érint.
A magyar történeti alkotmány jogfolytonossága a 150 éves török uralom alatt, majd az 1848 –as forradalom elbukása után szakadt meg 1849 – 1867 a kiegyezésig. Ezt követően 1918 – 1919 között sem érvényesülhetett annak szelleme.
Egyes történészek – a szocionista Magyarország „kineveltjei” – ide sorolják az 1944. március 19 – i német „megszállás” időszakát is, miszerint megsérült a nemzeti szuverenitásunk (önállóságunk). Ez csak részben fedi a valóságot, mert a Német Birodalom hadseregének egy része azért vonult be hazánkba, hogy megvédje az országot és ezen túlmenően Európát a Vörös Bitangoktól – csak ezt a mai napig sem vallják be, még önmaguknak sem, pedig a történelem bebizonyította a német gondolat igazát. Kelet - Európán ült több mint félévszázadon át a vörös átok.
Ennek ellenkezője történt 1945. április 4 – e után, amidőn is a Szovjet hatalom rátelepedett úgy katonailag, hatalmilag, mint gazdaságilag Magyarországra és a történeti alkotmány jogfolytonosságát az 1946. I. Törvénycikkellyel, majd az 1949. XX. törvénnyel kívánta felülírni. Mivel a fentebb említett jogszabályok a bolsevik – kommunista rendszerek alapján „alkotmányoztak”, ezek nem lehetnek azonosak a Szent Korona – tannal, melyből következik, hogy jelenleg is a történeti alkotmány van érvényben, annak ellenére, hogy 1989 – ben a „rendszerváltás után” - átmeneti jelleggel -, elfogadásra került egy Köztársasági alkotmány”. Azonban ez sem a történeti alkotmányra épült, hanem csak módosította az 1949. évi XX. bolsevista – kommunista szellemben alkotott törvényeket.
Mivel hazánknak volt – van Szent Korona – tan alkotmánya és arra legutolsóként Szálasi Ferenc tette le esküjét, az azóta eltelt időszakban illegitim kormányzók és hasonlóan létrejött országgyűlések hozták létre „alkotmányaikat”, ezért azok semmisnek tekintendők! Hazánk történeti alkotmányát senki sem helyezheti (helyezhette) hatályon kívül, és ha a jelenlegi kormány az alkotmányozásnál törvényeit nem építi a Szent Korona – tanra, akkor azt nem lehet másnak nevezni, mint egyszerű alaptörvénynek és nem a Magyar Nemzet Alkotmányának!
Az alkotmány nem csupán jogok, kötelességek, kötelezettségek halmaza, hanem népünk politikai, erkölcsi, hitbéli, etikai és kulturális törekvéseinek, életvitelének hordozója.
A Szent Korona – tan nemzetünk történelmi alapelveinek Bibliája!
Zárszóként, hogy megértsük a történeti alkotmányunk jelentőségét és felülírhatatlanságát, Deák Ferenctől (1865) idézek: „Alkotmányunk történelmi alkotmány, nem egyszerre készült, hanem a nemzet életéből fejlett ki…”. És a nemzet vérzivataros múltját, életét az alkotmányozó törvények megalkotói nem hagyhatják figyelmen kívül, mert ha megteszik, akkor saját maguk fölött mondják ki az ítéletet!
Néhány adalék a Szent Korona – tan alkotmány, ezer éves „építkezéséből”:
(896. Vérszerződés II. Honfoglalás. A nemzet életéből, életviteléből.)
1000. Szent István király állam és egyházalapítása.
1222. Aranybulla.
1514. Verbőczy István: Hármaskönyv
1690.Diploma Leopoldium
1848. Áprilisi törvények
„Hungaria est semper libera” Magyarország örökké szabad!
Úgy legyen, Kitartunk!
2011. április 11./Szálka
Források: Tudós –Takács János, Kiszely István, Zétényi Zsolt, írott és íratlan előadásai, MNO, Metapédia,Vikipédia
Nekrológ
2010. április 03. Húsvét előtt Nagy szombat, tizenhárom óra harminc perc. Talán a madarak is elhallgattak, a dübörgő városi zaj is tompább lett, mint máskor. A fák koronája közt sem a szellő járt, hanem egy távozó lélek suhant a levelek közt teremtőjéhez.
Ezen a napon ment el a nemzetioldal végsőkig kitartó harcosa; Tudós – Takács János teológus, műfordító, a Szittyakürt folyóirat főmunkatársa, a mi János bácsink.
Küzdelmes élete családja mellett, hőn szeretett hazájáról és rólunk, Testvéreiről szólt.
Egy percre sem lankadt lelkesedése. Szavaival, mondataival végig harcolta a saját és a mi harcunkat egyaránt. Mondandója éles kardként darabolta százfelé a hazugok és hazaárulók világgá kürtölt, meghamisított történelmét.
Nagy előadótermekben, kis lakások mélyén és a szabadég alatt, ha esett, ha fújt mindenhol ott volt, ahova hívták, mert a tudását, amit magában hordozott, elkötelezettségét hazája iránt, ami szíve mélyén lakozott, megszerette volna osztani hallgatóságával, és átplántálni követőibe.
Emlékszem. Súlyos betegségével küzdött már hónapok óta, alig – alig tudott már járni, de nem hagyott volna ki egyetlen felkérést sem. Köztünk, Testvérei között érezte igazán jól magát.
Szavaival lelket, lelkesedést öntött hallgatóiba. Hitet adott e hitetlen világban.
Soha sem panaszkodott, bár meghurcolták a kommunista rendszer pribékei. Bebörtönözték, de megtörni nem tudták. Népébe, a keresztény emberekbe vetett hite megrendíthetetlen volt. Nem titok, a hungarizmus és a nemzetiszocializmus híve volt mindhalálig. Ezért aztán egész életében támadások érték a „kiválasztottak” és behódolóik oldaláról.
Míg élt, az ellene irányuló támadásokat könnyedén megvétózta. A hazugságok nem fogantak
meg, elhaltak, mint a sziklára szórt vetés. Halálában a gyengék, a gyávák , a gerinctelenek próbáltak áskálódni ellene. Mindhiába!
Egy éve, hogy elment, óriási űrt hagyva maga mögött. Még sok mindent el szeretett volna mondani, de nem maradt rá ideje. Magával vitte tudásának köteteit az örökélet birodalmába. Ott van már a
mennyeknek országában az övéi között: Szálasi, Vajna, Kovarcz, Henney…s mindazokkal, akiknek együtt dobbant a szíve a hazáért, a népért a nemzetért.
Mintha ma ment volna el, még látom a szemében lobogó lángot, a hitet, a bizakodást s a reményt, hogy lesz még hungarista országa a Magyar keresztény népnek. „Úgy legyen” – szokta volt mondani előadásai végén s most nekem sem marad más befejezésül:
Úgy legyen! – ahogy János bácsi szerette volna és mi magunk is, álmodjuk a jövőt!
Álma legyen békés, emléke örök!
Kitartunk!
2011-03-31./Szálka
Bizonyos körök a mai napig szeretnék, ha a feledés homályába merülne az alábbi 129 éve történt gyilkosság, ami annak idején nagy por kavart szerte Európában. Ne hagyjuk, hogy így legyen, mert a bűnösök most is köztünk vannak, csak éppen másképpen hívják Őket.
Tiszaeszlár:
Solymosi Eszter 14 éves keresztény, református kislány élte békés, gyermekkori életét. Azon a napon 1882. április 1 –én déltájban, édesanyja elküldte lányát a falusi boltba, hogy festéket vegyen a házuk kifestésére, a közelgő húsvét előtt. A boltból annak rendje, módja szerint elindult Eszter. Útközben találkozott, nővérével, Zsófival, de rövid idő múlva elsietett, mondván várják a festéket. Nővére és több szemtanú is látta amint eltűnik az öreg malomnál, a zsinagóga irányában. A zsinagógánál a töltésről egy ösvény fordul el. Solymosi Esztert ezen az ösvényen a zsinagóga közelében látták utoljára.
Minthogy Eszter délután kettő órakor még nem ért haza, édesanyja keresni kezdte. Estefelé ért a zsinagógához, ahol Scharf József a zsinagóga felügyelője cinikusan megjegyezte: ne féljen, megkerül az élve, vagy halva. Nánáson is volt ilyen eset, és ott a lányt holtan megtalálták. E kijelentések hallatán és mivel a faluban többen is felvetették, hogy a lányt a zsidók ölhették meg, április 3 –án és 4 – én is feljelentést tett, kérve kutassák át a zsinagógát. A bírák hitetlenkedtek a feltevés hallatán, de mégis rákényszerültek, hogy a zsidóság között keressék a bűnösöket, mert Scharf József 6 éves fia Samu, játszótársai előtt eldicsekedett, hogy a zsidók miként ölték meg Esztert megemlítve, hogy a16 éves bátyja Móric, erről többet tudna mesélni.
Május 19 – én Bary József vizsgálóbíró letartóztatta a Scharf házaspárt. Május 20 – án a nagyobbik Scharf fiú Móric, beismerő vallomást tett. Vallomásában kifejtette, hogy a zsinagógába becsalt Solymosi Eszter nyakát egy zsidó sakter vágta át. Majd kicsurgatták vérét, és nyakát rongyokba csavarták. Ezt a vallomását, teljes önszántából még egyszer elismételte, minek alapján tizenkét zsidót letartóztattak.
A per folyamata alatt Kornis Ferenc törvényszéki elnök, végig elfogulatlanul és pártatlanul viselkedett a zsidók cselszövéseinek és fenyegetőzéseinek ellenére.
Scharf Móricot tanítója – aki szintén zsidó – igazmondónak tartotta, aki képtelen meséket kitalálni. Móric tanúvallomását támasztotta alá többek között, a zsinagóga szomszédságában lakó özv. Lengyel Istvánné, valamint több helybéli is, akik sírást, jajgatást véltek hallani a gyilkosság feltételezett időpontjában. A vallomást Schwarz Salamon is alátámasztotta saját történetével, miszerint fejbe vágta Esztert, ki holtan rogyott össze. Bár ezt a vallomását később visszavonta.
Folyamatosan történtek a per folyása alatt a zsidók általi megfélemlítések, félrevezetések, megvesztegetések és hamis nyomok általi figyelem elterelések. Ilyen volt, a tiszadadai eset is, amikor tutajosokat vesztegettek meg, akik csónakjuk alá kötöztek egy holttestet, hogy aztán a köteléket elvágva, a legmegfelelőbb helyen bukkanjon fel a női holtest, amelyet aztán június 18 –án meg is találtak. Csak elszámították magukat a csalók, - Grósz Márton és Klein Ignác tiszaeszlári zsidók -, mert a „rendelkezésre bocsátott„ holttest 18 – 20 év körüli volt, míg Eszter csak 14 évet élt.
A bizonyítékok alapján 14 zsidót helyeztek vád alá 1883. április14 – én. A vádlottak védelmét Eötvös Károly látta el. Hiába volt a rengeteg bizonyíték és tanú a zsidó vérengzők ellen, 1883. július 30 –án felmentő ítélet született, mely 1884. május 10 – én jogerőre emelkedett.
Hogy mi történt a gyilkosság és az ítélet között a háttérben, arról legyen itt néhány példa:
1/ Az első vizsgálóbíró Bóth Menyhért nyakig adósságban úszott, melyet egyik napról a másikra ki tudott egyenlíteni. A vesztegetés kiderült, Bóth öngyilkos lett.
2/ Az ügyészek is, a becsületes Bary József vizsgálóbíró ellen tevékenykedtek, melyek közül az első agyonlőtte magát, mert a zsidók úgy hírlett, megvesztegették. A másik kettő ellen fegyelmi eljárást indítottak, mert tanúkat fogadtak fel a vizsgálóbíró ellen.
3/ Solymosi Eszter édesanyjának a zsidó Lichtmann József, egy lányt és pénzt ajánlott fel lánya helyett.
4/ Scharf Móricról, a koronatanúról azt terjesztették, hogy őrült, szava hihetetlen.
5/ Tudni vélték, hogy alattomos módon kicserélték a zsinagóga zárját, hogy be tudják bizonyítani Móric semmit, sem láthatott….
…és még sorolhatnánk tovább az eseteket, de végül talán álljon itt egy idézet Huber Lipót:
A vérvád és vérgyilkosságok története című könyvéből:
„A végső szót a tiszaeszlári ügyben az osztrák parlamentben mondták ki 1899. november 10-én. Schneider képviselő az egyik ülésen szót kérvén …. a legutóbbi idők vérgyilkosságai fölött s ez alkalommal a tiszaeszlári esetre vonatkozólag a következőket mondta el:
"Ma, midőn az az ember már meghalt, mi sem akadályoz többé, hogy elmondjam önöknek, miképpen magyarázta meg Ő a fölmentést. Ugyanis Andrássy grófot - Ő az, akiről szólni akarok - (Id. Andrássy Gyula gróf tudvalevőleg 1890-ben halt meg Voloscában.) megkérdezte valaki ez ügyben, ezt a kérdést intézvén hozzá:
"- Hiszi ön, hogy az rituális gyilkosság volt?
- Természetesen - felelte Andrássy -, nincs benne semmi kétség; ez bebizonyított tény, nincs egyáltalán mit vitatkozni erre vonatkozólag.
- De hát akkor miért mentették fel őket?
- Oh - szólt Andrássy - hát azért, mivel az elítélést követő napon a nép bizonyára agyonütött volna 20 000 zsidót, azután pedig, ki ad nekünk pénzt, ha nincsenek kéznél a zsidaink?
... Íme - folytatta Schneider -, íme, a tiszaeszlári fölmentő ítélet magyarázata.
Kiáltások balról: "Kinek mondotta ezt Andrássy?"
- Lichtenstein herceg fölemelkedve:
- Nekem mondta! (Óriási hatás. Hosszú mozgás.) ( Alb. MONNIOT "Le crime rituel chez les Juifs", Paris, 1914. 276-277. oldal.). „
Ennyi az idézet. Az is köztudott: azért kellett fölmenteni a zsidókat, mert Amerikából Rotschild báró megüzente: Magyarország nem kap több hitelt, ha a vádlottakat elítélik.
Napjainkban is fel – fel tűnik Solymosi Eszter emléke, ki egyike azoknak az ártatlanoknak akinek védtelenségét használták fel a vérre szomjazók.
Legyen itt ismét egy idézet – helyszín: Tiszaeszlár - :
Népszabadság • Kácsor Zsolt • 2003. március 8.:
„Megkérdezem az alpolgármestertől, mi a véleménye a temetőben lévő sírhelyről. Nagy Tibor azt mondja:
- Nem értem, hogy egyeseket mi zavar benne. Szerintem nincsen abban semmi bántó, hiszen csak Solymosi Eszternek állít emléket. Egyébként az önkormányzatnak semmi köze a sírhelyhez. Nem mi állítottuk.
Az alpolgármester nem tekinti politikai kérdésnek az ügyet.
- 1994-ben egy magánszemély kegyeleti emléket állított egy cselédlánynak, aki valaha itt élt. Ez az emberségről szól. Miért keverjünk ebbe politikát?
/Bizony, bizony akadékoskodó „Elvtárs”, nagyon művelt firkász: a temetőben sírok és kegyeleti emlékek vannak, bármily meglepő ez önnek és köreinek./
Vérvád, vagy vérgyilkosság döntsék el önök kedves olvasók. Saját megállapításom tömören csak ennyi: ha valakinek nem piszkos a keze, az nem mos kezet. Solymosi Eszter miatt meg vannak, akik egyfolytában mossák kezeiket
Budapest, 2011. március 22./Szálka
/TeoR/
Sokan talán még azt sem tudták, hogy merre induljanak, ha a Heves megyei Átány községébe akarnak látogatni, de mára már egyre többen mondogatják: „- Hát hogyne tudnánk?!” – s ez köszönhető többek közt annak is, hogy hallottak a helyi temető „vándorló” koporsójáról.
Átányi temetőben valami rejtélyes okból kifolyólag a föld felszínére emelkedett egy kőből készült koporsó, de nem csak, hogy felemelkedett a szóbeszéd azt is tartja, hogy vándorol. Erre misem lenne meggyőzőbb bizonyíték, minthogy jelenleg a többi sírtól eltérően teljesen más helyzetben van s lassan a temetői sétaút közepére ér. Emelkedésre az oldalán látható moha réteg utal, melynek újabb és újabb rétegei kerülnek egymás fölé, követve a koporsó felemelkedését.
Annyi bizonyosnak látszik, hogy az 1700 – as évek körül került a sír a temetőbe. A koporsón a felirat a következő: „Kis-Bárczay Mihály szüleinek ölében meghala hevesi útja közepében, testét ide hozták gyászos sírjába, esztendős és öt hónapos korában.”
A sírrablók is felkeresték a sírt remélve, hogy kincseket rejt, de csalódniuk kellett, bár a Bárczayak jómódú családnak számítottak abban az időben.
Kérdések és magyarázatok sokaság hangzott el tudósoktól kezdve, halott-látókig, egyházi személyektől a jósokig bezárólag.
Koporsó, vagy szarkofág? Mert, ha szarkofág, akkor természetes lenne a földfelettisége, de akkor sincs magyarázat arra – mi okozza a folytonos emelkedését?
„Kis- Bárczay”, azonos -e „”Kis Bárczay” – val, egy kötőjel a név között sokat jelenthet!
A Kis - Barczay Misi – ha tényleg Bárczay, miért maradt ki a Bárczay család terjedelmes krónikájából?
Lássunk néhány magyarázatot és ellentmondást.
Egyik legenda szerint úgy „balkézről” jött a Misi gyerek, aki így kiesett a Barczay család jövőképéből. Mások szerint tiltott, titkos szerelem gyümölcse volt az elhunyt gyermek – bár ez is összefüggésbe hozható az előbb leírtakkal.
- 1860 körül kihantolták a sírokat, hogy az újra szentelt temetőben, új halottak pihenhessenek. Igen ám, de akkor ez miért maradt itt? Talán akkor még mélyen a föld alatt volt? De akkor, hogy találtak rá, a sírrablók?
A falu házai, a templom és a sírok nagy része az 1999 –es árvíz idején megemelkedett, majd visszasüllyedt, akkor kerülhetett felszínre a kőkoporsó – vélik egyesek. Ha ezt elfogadjuk, akkor kérdés az, hogy úgy, ahogy a házak és a többi sír vissza süllyedt, ez az egy kőkoporsó – bár súlya van, miért nem?
Még sok – sok kérdés merülhetne fel, de mindannyi meggyőző válasz nélkül maradna.
A helyiek nem szeretnek beszélni róla. Egyesek szerint jótékony hatása van, mások szerint el van átkozva a kőkoporsó. Jobb békében hagyni.
Ötvös Károly (2004-ben alpolgármester volt) mondta: Ő maga is megkaparta a koporsót és másnapra megdöglött a tehene. Lehet, hogy semmi köze a dologhoz, de ha mégis…..?
Tv, újság, tudorok és tudatlanok mondják el, adták, adják hírül a „csodát”, melyre napjainkban sincs magyarázat.
2011. március 1./Szálka
Hiteles Alkotmány nélküli a nemzet
A napokban kaptam egy e-mailt, közre adom, mert arra érdemes:
„----- Olvasó: Kaptam, add tovább minél több embernek!!!
Kérdőív: Adjon az Isten!
Nemsokára a kormány mindenkinek kiküld egy kérdőívet az új alkotmány
véleményezésére.
Ne töltsd ki, helyette ezt írd rá:
A Szent Korona Tan alkotmányunk jogfolytonosságának visszaállítását követelem.
(ne kérd, nem vagy koldus).
A Magyarság fennmaradásának csak ez biztosítéka. …Isten áldását kérem minden jóakaratú Magyar emberre.”
Köszönet a gondolat elindítójának!
A jelenlegi Magyar Alkotmány az 1945 utáni bolsevista kormány torzszüleménye, azt véleményezni nem lehet!
2011. 02. 17./Szálka
A Szent Korona-tan az Anjou kortól egészen a II. világháború végéig képezte a magyar alkotmányjogot, bár az „Őszirózsás forradalom” és a Tanácsköztársaság rendszere igyekezett kitörölni a Szent Korona-tant a magyar államéletből, azonban Horthy Miklóst miután kormányzóvá választották a Szent Koronát visszahelyezték az őt megillető jogi helyzetébe.
Magyarország jelenleg is vegetál a köztársasági államforma kényszerű keretei között. S, hogy milyen magyarságtudattal, jól tükrözi, hogy a hatályos jogrendszer csupán egy helyen említi a Szent Koronát. Ez a 2000. évi I. törvény, a millenniumi Szent Korona emléktörvény. Ennek értelmében a Korona elsősorban egy ereklye.
A fentiek alapján, tehát a Szent Korona - tan a hatályos írott jogrendszerben nem él!