Hűség, Bátorság,Kitartás!
|
2.rész 1. rész>>> Bőrnyúzás! Természetesen nem sírom vissza a Kádári „egypárt rendszert”, az írásom 1. részében is ismertetett egy néhány ok miatt, de lássuk, valójában mennyivel nyújt „többet” az elmúlt majdnem 22 év „demokráciája” és a jelenlegi Orbán „egypárt” rendszere, diktátorizmusa! A bölcsődék, óvodák, az iskolák egy része bezárt, a népesség drasztikus csökkenése és az átgondolatlan átszervezések, összevonások miatt. A nagycsalád ellenes politika, az abortusz törvényt (a legújabb „vágóhidat” abortusz tablettának becézik) adminisztratív „népirtás” – nak tekinthetjük, és ez nem más, mint népellenes bűncselekmény (amiért háborús időket követően kötél járt)! A szülés utáni otthonlét lehetősége a minimálisra csökkent, - de „hála” a hozzáértő döntéshozóknak a nők többsége még ezt a kevéske időt sem tudja otthon eltölteni, mert a családfenntartásához kevés az egy kereset – már ha van, azaz egy is! Az „ingyenes” oktatás drasztikus kiadásokat jelent egész évben a gyermekes családoknál. Tízezrekbe kerülnek a könyvek, ezrekbe a füzet csomagok és egyéb felszerelések. (Morzsa a szegénynek – „Erzsébet utalvány” természetesen alkalmatlan ennek a tehernek a kifizetésére!) Felsőoktatás a gazdagok kiváltsága lett a magas tandíj bevezetése miatt. Bár „kis kapunak” otthagyták a 95 % - tanulónak a teljesíthetetlent: a 4 – 5 – ös osztályzatokat, mert akkor nem kell fizetni…. Apropó: „Erzsébet utalvány” családi pótlékként – tervezet. Nagy baromság! Majd ha a gyereknek gyógyszer kell, melyik patikában váltják be az utalványt? Ha ruha, vagy cipő kell melyik üzlet vár tárt karokkal, hogy utalvánnyal fizessek? A gázszámlát, amivel a gyerek szobáját fűtöm, kifizethetem-e „Erzsébet utalvánnyal?” Soroljam, esztelenek fideszisták? Ifjúsági rendezvények és emlék napok az Orbán szférában a következő lehetőségeket nyújtja:„Buzi felvonulás”, „Budapest Fesztivál”, kötelező „kultúra”: a Kertész Imre féle „fostalanság”, a zsidók fájdalma (holo) múzeum megtekintése, Szipózás a diszkóban, drogos automaták, Holokauszt emléknap…stb. A munka megbecsülése oly jelentős mértékben szem előtt van, hogy meg sem köszönve az alkotmány biztosította jogot, amit munkával töltött el a jóember, egyik pillanatról a másikra az utcán találja magát! Létbizonytalanság! Aztán rövid időn belül megjelennek a következő analfabetizmusi közlemények a statisztikákból: „…csökkent a munkanélküliek száma…”. Persze, mert 3 hónap után törlik a rendszerből a juttatást nem kapókat, mert egyébként, hogy lehet az, hogy egyik nap az a hír járja, hogy elbocsájtottak 10 – 15 ezer embert, a másik nap úgy hírlik 12 fős munkahely létesült a munkanélküliség pedig „eltűnik”! Ha cinikus lennék, megkérdezném: „- Ilyen gyorsan meghalnak a munkanélküliek?” Arról van – e statisztika, hogy a munkájukat elvesztők hány százaléka lett öngyilkos? Én tudnék hozzá tenni egy – két nevet a környezetemből!
Ezen túlmenően az autósok kaptak még „baleseti adót is”. Kérdés: az autós jobb ellátást kap ezért a pluszért az egészségügyben? – vagy reszkessetek gyalogosok: jön a „személyi baleseti súlyadó”: ki mennyi kiló, annyiszor 100 ft/éves díjat kell fizetnie! Egyébként a Fidesz jelenlegi működése alatt közel 22 új adó nemet vezetett be! Úgy gondolom a munka jelenkori „megbecsülésről” ennyi bőven elegendő, tehát jöhet a jól megérdemelt pihenő; a nyugdíjas évek. Na, ennek a kérdésnek a leggyalázatosabb képviselője az Orbán banda! Addig csűrték csavarták a nyugdíjazási törvényeket, hogy elérték azt, hogy a matuzsálem korú férfiakat rákényszerítik a munkára – ne hogy nyugdíjat kelljen fizetni részükre -, míg a fiatalság munkanélküliként ténfereg a kilátástalanságban. Felnevelődik egy bűnözésre kényszerített réteg, mert ha nem fognak törvényesen munkához jutni az arra érettek, akkor törvénytelen eszközökhöz fognak folyamodni, hogy élni tudjanak! Vannak itt a liberálisok megfogalmazása szerint „megélhetési bűnözők” anélkül is, miért kell szántszándékkal tovább gerjeszteni ennek nagyságát? Az időseknek, az arra érdemeseknek nyugdíj kell, a fiataloknak pedig munka! Ne a nagyszülők tartsák el az életerős ifjakat. Ennek fordítva kell lennie! Miért van jobban rászorulva egy negyven évet munkában eltöltött nő a nyugdíjazásra, mint egy ugyanennyi időt, vagy még többet dolgozó férfi? Félreértés ne essék: nem a nők nem érdemlik meg ezt a jogot, hanem a férfiakat is jogosulttá kell tenni e lehetőség igénybevételére. A nagy nehezen elért és vérrel, verítékkel megküzdött - keleti- elfogadható életszínvonal után sikerült „elérni”, hogy mélytengeri búvárok szintjére ereszkedjünk. Az ereszkedjünk enyhe kifejezés, mert ez inkább zuhanás volt. Ahova kb. 100 év kitartó, megfeszített munkájával elért a magyar nemzet, azt alig több mint két évtized alatt rommá döntötte a liberalizmusi szennyáradat! Hétvégi ház, zártkert, pihenő telek….hol van az már? Rég túladtak azon a tulajdonosaik az elmúlt húsz évben, hogy legyen miből megélniük. Akik nem tudtak megszabadulni aprócska kis örömüktől, azoknak gaz, cserje borítja be elértéktelenedő pihenőkertjét, hogy aztán majd valami kalmárszellemű idegen fillérekért rátegye a kezét, az elszegényedett magyar értékére. A munkában megöregedett esetleg megrokkant, becsületes magyarnak nem hogy autóra, de még biciklire sem telik. Ha volt is autója azt vagy elvette tőle a bank, mert anyagilag tönkretette a demokrácia rendszere, vagy ha mégis sikerült a hiénák elől megmentenie, nincs pénze, hogy beleüljön és így lassan elemészti az idő vasfoga az egykoron álomautónak látott igénytelen kis négykerekűjét. Az egészségügy padlót fogott! A legszembetűnőbben az SZDSZ ámokfutása ami, siralomházba vitte az egészségügyet. A kórházak és egészségügyi intézmények összevonása mögött a „jó fekvésű” intézmények privatizálása állt. A bezárt intézményekből szétrabolták a milliós berendezéseket, illetve a múló idő enyészetévé váltak. Az orvosok „elmenekültek” a bizonytalanság elől a szomszédos országokba, akik meg itt maradtak kapkodásukkal, többet ártottak, mint használtak. Ez egy részt nem az ő hibájuk volt, hanem a megszüntetett és másrészt összevont intézmények elérhetetlensége, távolsága a lakott területektől. A legutóbbi (és hasonló) eset is jellemző, amikor is egy ügyeletes, frissen végzett orvos még arra sem volt képes, hogy egy vércukorszintmérőt leolvasson és ezért meg kellett halnia egy betegnek!! – és egy ilyen orvos tovább praktizálhat minden következmény nélkül. Az úgynevezett „SZTK” –s ellátásról már ne is beszéljünk! Leamortizálódott épületek, unott képű nővérek, asszisztensek, ráérős orvosok szédelgése jellemző a betegellátásra. Ha nincs a „zsebbe” semmi, ücsörögjön csak a „kedves” beteg a váróban néhány órácskát…. A gyógyszerek árai a csillagos egekbe szöktek. Nem véletlen, hogy nagyobb üzletnek tartják a gyógyszerészetet, mint a fegyvergyártást. Azonban a végeredmény mindkettőnél ugyanaz, csak az egyiknél önkéntes halált „választunk” a szintetikus gyógyszerek magunkhoz vételével, míg a másik esetben kilövik a szemünket a „demokrácia” nevében, (vagy kissé keletebbre a „kiválasztottak” emberségességből szétbombázzák azokat, akik nem értenének egyet világuralomra törő terveikkel). Budapest, 2012.05.22/Szálka |
Könyöradományokból is visszavesznek! Jól kitalálták az SZJA – t. Aki még hozzá is jut némi hivatalos jövedelemhez, azt jól megkopasztják. Itt elsősorban a költségvetési szervekben, központilag ellenőrizhető egyéb szférákban dolgozókra gondolok, mert a többiek – tisztelet a kevés kivételnek -, itt –ott lecsalják, nem vallják be, vagy leírják ilyen – olyan címen az adójuk nagy részét. Ízelítőül, bemutató levonáshalmaz a bruttó bérekből: SZJA, egészségbiztosítási járulék, Nyugdíjjárulék, munkaerőpiac járulék, ehhez jön, még az automata díj, ha felveszed az adózott jövedelmet, kezelési díj, ha bankból veszed fel ugyanezt, ha bent hagyod a pénzed akkor az adózott pénzed utáni hozamot is megadóztatják, most ehhez hozzátették a tranzakciós díjat, vagyis ha az adózott pénzt befizeted mondjuk csekkre, akkor azért is fizetni kell, de kitalálták a mobiltelefon forgalmi adót, hogy ha telefonálni támad kedved, akkor az adózott pénzből fizess.|
1. rész. „Éljen Május 1!”
A megboldogult „jókedvünnep”, a kikényszerített „Éljen Május 1!” ingyen virsli jegyes, potya sör tikettes korszakára lassankint nosztalgiával gondolunk vissza. Akkoriban azt hittük, miénk a világ. Van munkánk, kenyerünk, ingyenes tanítás, gyógyászat, emberhez méltó nyugdíjkorhatár. Észre sem vettük, hogy a végtermékeinkre nagymértékben a KGST országai, köztük a Szovjetunió tartott igény. Akkor nem tudtuk, hogy szinte teljesen ingyen vitte el a termékeinket (és amiért fizetniük kellet volna, azért nem fizettek meg, a vörös gyilkosok!). Később raktárra termeltünk, mert nem volt vevője a magyar terméknek Szabadságjogilag sarokba voltunk szorítva. Nyugati útlevél kiváltságnak számított. A valutáról nem is beszélve.
Ami megmaradt jó emlékezetünkben; az a 40 filléres zsemle. Arra már nem nagyon emlékeznek, hogy ezt a 40 filléres zsemlét, meg a 2,80 – as „Fradi kolbászt” csak úgy tudtuk megvásárolni, hogy másod és harmad állásokat vállalva gürcöltünk. Belpolitikailag az ellenzék elfojtásának negatívumán túl, azonban voltak kedvező vonások. A cigányoknak „pofa be, kuss” volt a nevük és a zsidók sem ugrálhattak, illetve ugráltathattak senkit! A „szockommunisták” leggyalázatosabb tettük a hazafias eszme kiirtása az emberekből és az ateista szellem ráerőltetése volt az országra, azon túl, hogy meghazudták nem csak a magyar, de a világtörténelmet is, mindezt betetőzve azzal, hogy a szabadságvágyó magyar nemzetre az utóbbi évtizedek két legnagyobb hazai diktátora, Rákosi Mátyás és Kádár János ráuszította a szovjetek vörös csillagos vérebeit! 2012.! Most nem kiáltunk „Éljen Május 1” -et, hanem nyomorba taszítva merengünk a múltunkon ahol a rózsaszínben maradt emlékeink között, nem veszünk tudomást az árnyékban meglapult gyilkos proletárizmusról és az azt követő szocialista mundérba öltöztetett kommunizmusról. A jelen nyomora, gyászos jövőképet vetít a nemzet elé! Az ország kb. az 1920 évek gazdasági szintjére süllyedt. Miért mondom ezt? Nem kellene magyarázkodnom, de lássunk egy két példát, amiről talán a budapestieknek, a városiaknak talán fogalmuk sincs, mert itt még némelyek a „Csipkerózsika álmát” alusszák. „Éljen Május 1!” – gyanánt, hosszú hétvége alkalmából a „lovak közé csaptunk” a lassan 500,-Ft/literes benzin árral (korábban jóval kevesebbért is „taxis sztrájkot szerveztek) és egy alföldi – nem is oly kicsi – városban rokoni látogatást tettünk. Tehát, nem egy kis falucskában, vagy tanyán jártunk, hanem az alföld egyik népes városában. A 40 – 45 évet becsületes munkában eltöltő nyugdíjas véreink elmondták, orvosságot már közel egy éve nem tudják megvásárolni, ami ahhoz lenne szükséges, hogy egyáltalán szinten tartsák megroggyant egészségi állapotukat. A télre, mint rémálomra emlékeznek vissza. A fagyhalált csak azért tudták elkerülni, mert elégették egyik szobabútorukat. De, a télnek még nem volt vége, a ruhákat meg csak kell, hogy tartsák valamibe, ezért az egyik szekrényt muszáj volt megtartani, így hát a tyúkok alól szedték ki a száradtabb trágyás szalmát és azzal fűtöttek. Ez a XX. század „rendszerváltásának” kimagasló eredménye: fagyhalál ellen trágyaégetés! Az „Átkosban” nem emlékszem, hogy lett volna erre példa -, vagy ha igen, jól palástolták! Megint egy „izmus”! Diktátorizmust hozott Kánaán helyett az „uralkodó” váltás! „Rendszerváltás!”, mondják a balgák, akik még hisznek, akiknek még nem nyílt fel a szemük. A rettenetnek hitt kádárista rezsim, apró csínytevéseket cselekedett ahhoz képest, amit az elmúlt 22 évben az úgynevezett „Antall – kormány” óta művelnek hazánkban.
A népnyúzó adók – tranzakciós adó, forgalmi adó, baleseti adó (és még ki tudja, mi jön ezután?) – padlóra vitték és a közeljövőben odaviszik a még talpon maradókat is. Az elkeseredés, a szegénység a mélypontra ért. Akartam írni, hogy a munkanélküliség is, de meggondoltam magam, mert az elbocsájtások tovább folynak az bizonyos! A globalizáció azoknak termett babért, akiknek amúgy is volt mit a tejbe aprítani. Az idegen, főleg zsidó érdekeltségek szárnyra kaptak, meg az eladósodott magyarok is, mert ők is „repülhettek” az - utcára - a kufárok adta uzsorakamatra vásárolt házaikból, lakásaikból. A valóságtól nem elrugaszkodván, hasonlítsunk össze egynéhány életvitelünket nagymértékben befolyásoló tényezőt a kádárista rezsim alatt uralkodó lehetőségekről. Itt és most csak azokat a lehetőségeket említem a szocializmus oldaláról, mely pozitívumokat nem lerombolni, hanem tovább fejlesztve átalakítani, megőrizni illett volna! Az ifjúság a jövőnk reménye, címén vegyük a gyermekeket, az ifjúságot elsőnek szemügyre: A kádári rezsim: A haza és a magyar nép védelmére honvédség fenntartása!!! Kismamák 3 + 2 éves Fizetett!! – otthonlétnek a lehetősége, hogy gyermeke mellett maradva nevelje, tanítsa. Ingyenes bölcsőde, óvoda, iskola – a felsőoktatás is. Ingyenes szakkörök, építőtáborok, ifjúsági klubok, iskolai szövetségek (kisdobos, úttörő, KISZ, Ifjú Gárda,) Iskolai takarékosság (takarékbélyeg), Nyári balatoni, velencei…iskolai táborok…stb. A családfenntartás a férfiakra hárult elsősorban, hogy az anya ott legyen, ahol legnagyobb szükség van rá, a családi tűzhelynél, a nevelésre, anyai szeretetre szoruló gyermekei mellett. S mindezt a többség megtehette, mert olyan munkabérhez jutott, ami nem kényszerítette az anyákat az otthonlétük megcsonkítására. Ha a bér még sem lett volna elég, akkor lehetőség adódott másod, harmad feladat elvégzésre is. A munka megbecsülése kifejeződött az „Élmunkás”, a „Törzsgárda tag”, „Arany gyűrű”, „Arany Óra”…stb. adományozásában. Az SzJA, meg a különböző adóterhek a dolgozók számára ismeretlen fogalmak voltak! Aztán amikor az idő elérkezett 50 – 55 éves kortól a jól megérdemelt nyugdíjas kor következett. Talán nem is volt olyan család, akinek ne lett volna hétvégi háza, telke és évenként legalább egyszer ne ment volna el nyaralni. A családok majdnem mindegyikében fellelhető volt valamilyen jármű, gépjármű: motor, oldalkocsis motor, robogó, autó. „Csöves”, koldus, kéregető… ismeretlen szó volt a szocializmusban Az orvosi és kórházi ellátás ingyenes, a gyógyszerek támogatott, megfizethető áron kerültek forgalomba. A könyvtárak, kultúrházak, strandok zsúfoltak voltak. A közbiztonság felsőfokon! A cigányság nem volt burokban. Nem igen lehetett hallani megerőszakolt nagymamákról, elvágott torkú erdészekről, meggyilkolt kislányokról, agyonrugdosott lelkészekről, kifosztott házakról, utcán, vandál módon agyon vert, vagy kirabolt fiatalokról. A zsidóságnak sem voltak kiváltságai. Nem is igen lehetett hallani e törpe kisebbség felöl. Mintha nem is léteztek volna, pedig akkor is itt voltak, csak tudták „hol a határ”! Bár a kereszténység hitének gyakorlása megbocsáthatatlan bűnnek számított a kommunisták szemében, de mindenféle zsidó abszurdumról sem lehetett hallani, nem hogy hitgyülekezeti bohócokról! Budapest, 2012.05.09/Szálka |
Sajtó és Szólásszabadság? Ugyan, hova gondol (sz)? Népszabadság, Népszava! A kommunista párt és a szakszervezet szócsövei. ’56 = ellenforradalom. A 298 – as, 301 –es parcellát lovas rendőrök taposták, sorompókkal zárták le.
Szétrabolták az országot, nyomorba taszították a nemzetet. Félelem országából, a rémület és nyomor országává „varázsolták” a földkerekség gyöngyszemét: Magyarországot! Diktátorok uralkodnak a demokrácia köntösébe bujtatva. 
1. fejezet Nem utólagosan dumálok…
Nem utólagosan dumálok és okoskodok, hogy; „én már akkor megmondtam..” Újságok, fényképein vagyok látható, hogy tiltakozom az Európai Uniós csatlakozás ellen, vagy éppen lengetem a zászlót a Kettős állampolgárság melletti demonstráción.
Most meg a nagy többség, aki szóba hozza mind „ellene volt”! Kérdem én: Akkor ki szavazta meg, hogy ebbe a nagy szemétdombba bekerüljünk? Már akkor tisztában volt a józanabbik réteg azzal, hogy ennek az egész globalizáció hátterében kik állnak és milyen céljaik vannak vele.
A történelem lapjait visszaforgatva láthatjuk, hogy a nagy „egyesítések” soha nem váltak be, soha nem hoztak hasznot az országnak és népének, azaz a Magyar Nemzetnek! Trösztök, Állami Gazdaságok, és termelőszövetkezetek hulltak elemeire a gazdaságtalan működtetés miatt.
Ezt látván a liberális világhatalomra törők, az országokkal kezdtek el játszadozni, globalizáció címén, gondolván, ha kicsibe nem ment, biztos, hogy nagyban sem fog menni és akkor a miénk a világ…! Csakhogy… – de erről majd később!
Az, hogy kereskedelmi áruk szempontjából az unióba beszipkázott Keleti régió országai, Európa hulladékárujának a piaca lett, az már az első évek után kiderült: vegyszerrel mérgezett paprika, uborka és zöldségfélék, a hústalan sonka és egyéb állati eledelnek minősített élelmeknek a pultra kerülése, a Holland „kise tojt” tojás…mind – mind bizonyíték erre. Nem is beszélve a veszélyes és veszélytelen hulladékhegyek hazánkba való telepítéséről!
Az uniós országok ár és minőség csökkentett termékeinek bezúdítása a betelepült áruházláncokon keresztül, meghozta a „gyümölcsét” elsősorban a mezőgazdaságban dolgozóknak. A levert árak tönkre tették és az élet perifériájára sodorták a falusi szorgos kezeket. A hitegetett hazai termelők több millió forintos nagyságrendben felvett hitelei a mezőgazdasági gépekre, állatállományra, növények telepítésére….stb. visszafizethetetlenné vált. Életüket a jelzálog és a kilakoltatás keseríti a mai napig. Tönkrement sorsok és öngyilkosságok sorozata apró betűs tömeghírré szokványosodott. Természetesen mindez végig söpört a város lakóin is. Munkahelyek tízezrei szűntek meg az „uniós paradicsomnak” köszönhetően!
Kormányok jöttek, mentek, de változást nem hozott, mert a gazdaságot a jöttmentek tartották, tartják fogva. Apropó: igen, mégis csak történt változás: még meggyötörtebbé, kifosztottabbá vált az ország. Kilátástalanul tengetjük mindennapjainkat.
Célba ért a liberális káoszteremtés? Részben, igen. Magyarország elnemzetlenedett! Aki Magyar mivoltát büszkén vallja, az „magyarkodik”! Aki templomba jár, az eszement, aki elmondja a véleményét „náci, fasiszta, rasszista…. és legfőképp antiszemita” – hangoztatják ezt a legbűnösebb nép ivadékai!
Törpeségüket messze túlszárnyalja állandó óbégatásra, követelődzésre, kártérítésekre állandósult kivagyiságuk!
(Folytatom!)
A jó Isten áldásával!
2011. Enyészet hava (november) 4./Szál-ka
2. fejezet Még mindig dumálok…
De térjünk vissza az Európai unió „jótéteményeihez”. Görögországot, már „sínre tették”, Itália földjén sem habos torta az élet! Azonban a görög (várható) csőd, úgy gondolom (remélem) jól jön a volt szocialista országok szenvedő, unióba csatlakozott (kényszerített) alanyainak, köztük nekünk, magyaroknak is. A görög gazdaság teljes csődjéhez minden feltételt biztosított az unió. Úgy megszorongatták a Görög „Demokráciát”, úgy meghintette őket kölcsönökkel, hogy lélegzethez sem jutnak.
És elérkeztünk az első részben felvetett mondatkezdésemhez; „csakhogy” a görögök válsága odáig fajult, hogy az unióból való kilépést fontolgatják. Ettől aztán begyulladtak az unió körbemetélt vezérei. Ugyanis a görögök kilépése megbontja az Európai unió látszategységét, annak sorozatos követői lesznek, és a globalizációnak befellegzett!
Mi, ki magyarul gondolkodunk, várjuk a pillanatot, mert kell, hogy a következő lépés; „kilépés” a miénk legyen! S mi ismét Nemzet leszünk… magyarul!
Ez a legfontosabb: Magyar érdeknél ne legyen fontosabb semmi e honban! Hazánkban minden adott a túléléshez. Még fel tudunk tápászkodni, de ahhoz nem kell az Európai unió „segítő” keze, mert az a kéz csak a mélybe taszít! A kiszámolás a 8 –nál tart, innen még fel lehet állni. Van a magyarnak hite, ereje az újjászületéshez, csak nem kellenek hozzá „bábák”, mi majd orvosoljuk saját bajainkat. Földműveseink, munkáskezek vannak még, hogy ismét talpra állítsuk az országot, elindítsuk az országot azon az úton, ami felfelé visz, minél távolabb a bankárkaszt világtól.
A kisiparosok, kisvállalkozók régmúlt sikereit ismét előtérbe lehet és kell is hozni. A földművelést ujjá kell varázsolni, mert vannak még szorgos kezek, akik ezt meg tudják és meg is akarják tenni!
„Unió nélkül nem megy” – halljuk már előre az akadékoskodókat! Miért ne menne? Ment azelőtt is, mielőtt a bűnbanda csatlósai lettünk. „Nincsenek meg a feltételek” – tajtékoznak majdan az álnokok. Hát majd megteremtjük azokat! A pénzt nem csak a mi kis népünkön és országunkon megzsírosodott zsidó bankároktól lehet kérni…Sőt kérni sem kell, lesz nekünk! Annyi lesz, hogy még kölcsönt is nyújtunk.
Nem kell mosolyogni! Az évszázadok folyamán sok keserűség, fájdalom és hátrány érte hazánkat, azért mert Európa közepén volt. Most ezt kell kiaknázni!
Kilépve az uniós gyalázatból, szinte egyedüli ország leszünk Európa szívében, akik meg tudjuk bénítani, vagy előre tudjuk mozdítani – nem túlzás - a földrész kereskedelmét.
Vám ország leszünk! Európa földi és légi utjainak többsége, a vasút hálózat, a dunai, tiszai…hajó utak mind – mind a mi malmunkra hajtják a vizet. Gondoljanak bele: mindenki, aki hazánk útjait tranzitként használja, vámot fizetne nekünk, lévén, hogy nem vagyunk az unió tagjai. Nap, mint nap hatalmas összegek kerülnének az államkincstárba. Út, híd, alul és felüljárókhoz kapcsolódó adókat, tudnánk kivetni és nem utólsó sorban a hazánkba érkező külföldi árura hatalmas jövedéki adót róhatnánk ki, hogy a magyar termékek minél hathatósabb támogatást élvezzenek. Tehát fellendülne a gazdaság, jól élne a vidéki és a városi nép egyaránt!
A kereskedelmet jelenleg uraló, agyon támogatott áruházláncokat súlyos adókkal terhelnénk meg, ugyanakkor a hazai termelőket, forgalmazókat ebből a befolyt adóból lehetne támogatni, hogy termékeiket minél kedvezőbb áron tudják a hazai fogyasztók részére biztosítani.
Ezért, hogy megnyíljon az „út a paradicsom felé”, egyet kell tennünk: Minden fórumot, lehetőséget meg kell ragadni, hogy hangot adjunk az uniótól való elszakadás sürgetésére.
Nincs más út a magyarság számára ha, mint MAGYAR, életben akar maradni! Elszakadni, leválni arról, ami a mélybe taszít. Aki ez ellen van, az nem a Magyar Nemzetért van, hanem annak elpusztításáért harcol! Az Ilyeneket el kell tüntetni a politikai életből, mert „Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének - nem derék ember” Gr.Széchenyi I.
Egy országot, annak ott született vérei vezethetnek csak győzelemre. Ez győzelem lehet gazdasági, és harctéri egyaránt.
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi….” Gr.Széchenyi I.
A jó Isten áldásával, így legyen!
Budapest, 2011. Enyészet hava (november) 4./Szálka
Rendszert váltanánk! - de kivel?
Több felé jártam…Rock zenés helyszínen:
Délutánt követi az este és tovább zug, zeng a dal, a nóta, lengnek a zászlók. Dübörögnek a fekete bakancsok, villódznak a fehér pólók melyen a Turulmadár szárnyaszegetten, veszi át tulajdonosának vonagló mozdulatait. Mások fekete pólóban hirdetik „Erdély a miénk”. Aztán felbukkan Petőfi forradalmi arca, majd Szálasi sokat mondó tekintete a több száz tomboló fiatal s idősebb ruházatának hátán, vagy mellén.
Ezektől kellene várnunk hazánkban az igazi rendszerváltozást? Ökölrázás az égféle, sörmámor és alkoholos bódulat a jövő nemzedékének az egyetlen, ami kielégíti tudás szomját?
A hajnali fény már befurakodott az éjszaka sötétjébe, amikor az utolsó imbolygó árny is piheni tér. A pirkadattal érkező lágy szellő meglengeti az Árpádsávos lobogót, aztán tovasuhanva felkap egy eldobott műanyagpoharat, majd felkavarva az útszéli port, elszáll a völgy ébredező fái közé.
A napkeltével, az élet is beindul. Ki a söntésbe vánszorog kábultan, ki frissebben egy – egy előadásra siet. Előadók közt ismert és kevésbé ismert arcok váltogatják egymást. Némely előadáson teltház, másikon alig akad érdeklődő.
A többség a pázsiton piheni ki az éjszakai lumpolást.
Több felé jártam…. Egy külvárosi különteremben:
Hópiheként szállingóznak az emberek. Egyenként, vagy párosával, de jönnek. Az előadás megkezdése előtt pár perccel még kong az előadóterem. Aztán hirtelen, mint ahogy jönni szokott az őszi zápor, tódulnak befelé az érdeklődők.
Körülnézek. Lehetünk vagy nyolcvanan. Nem látok fiatal arcokat. Középkorúak, idősödök, töltötték meg a termet. Hol maradt a magát „Nem adjuk fel…” tombolók sokasága?
A tudás két órán keresztül furakodik a hallgatóság tudatába. A Többség lehet, hogy már tudja, hallotta is egy részét annak, amit itt elhangzik, de ismét itt van, még is eljött, hogy hallja újra, meg újra hőseink, mártírjaink és az egyszerű, a haza védelméért elesett katonák küzdelemre hívó szavát.
Több felé jártam…Egy népfőiskola előadásán:
A fekete egyenruhások beszélgető csoportja közé oson hallgatódzva, a délutáni szürkület. A fiatalok – végre fiatalok – szemében józan határozottság tükröződik. Ők is bakancsosok, de ők a tudás birtokában vannak, mely tudást nyitott kapukon átadják az érdeklődőknek. A sajnálatosan kevés érdeklődőnek.
Lassan megtelik itt is a terem, de nem vagyunk többen negyvennél. Szorosabban rakva a székeket 100 – an is elférnénk, de nem jönnek! Miért, miért nincs tudásszomj a fiatalok többségében? Nem elég szimpatizálni egy eszmével, illene tudni is és tenni is érte valamit.
A lehetőség adott csak meg kellene ragadni az alkalmat. Itt az előadáson tudatos szavak, megvalósításra váró, építő szándékú gondolatok serkennek. A hallgatóság összetétele megoszlik főleg középkorúak és ifjak között és ez bíztató.
Itt az a réteg nincs jelen, akik csak addig markolják meg erősen a kardot, amíg az a hüvelyében van. Azok sincsenek itt, akik kuka borogatással építenék a jövőt.
Itt a józan megfontoltság van jelen, és a Kitartás!
………..
Sajnos a magyar ifjúság döntő többségében nincs meg a tudás utáni vágy, nem tartozik a nélkülözhetetlen betevőik közé. Pedig a múltunk valós ismerete nélkül nem lehet a jövőt felépíteni. Hogy tudnák elkerülni a múltbéli hibákat, ha nem ismerik meg azokat?
Szívükben Magyarok - nem kételkedem, de hiába a milliónyi irredenta szólam, a revizionista csecsebecse, ha tudás nincs mögötte. Nem, nem kell mindenkinek történésznek lennie (én sem vagyok az), de illendő megismerni az alapvető igazságokat.
Nem elég csak látni a Turul madarat, érteni is kell üzenetét. Nem elég nyakba akasztani a feszületet, hinni is kell benne.
A tudás hatalom! Nem én találtam ki. Nemzetünk történelmének megismerése pedig a Magyar megmaradás záloga. Ezért nem mindegy hányan indulnak az előadótermek felé.
Többfelé jártam, biztató jeleket, a jövőképet illetően, legfőképp az utóbbi helyen találtam. Az eszme iránymutatása, az elhivatottság, a határozottság, erős alapokra vall, amire építeni lehet a jövőt!
Tarts ki, Pax Hungarica!
2011. 02. 28./Szálka